Miért gondolják azt Brüsszelben, hogy a schengeni határszakasz megvédése csupán magyar feladat? S miért pont azok, akiknek az ősei még a mi nyilaink ellen kérték Isten segítségét? Ha a kocka teljesen átfordul, akkor megkongathatjuk a harangot Coudenhove-Kalergi gróf eszméi felett.

Ha most lennének a parlamenti választások, akkor a Tárki júliusi közvéleménykutatása szerint a voksolásra jogosultak 45 százaléka nem tudná egyetlen párt mellett sem letenni a garast, vagy nem válaszolt a kérdésre. Pont annyian, ahányan a Fideszre húzták az x-et 2014-ben. Ez azért érdekes helyzet.

A miniszterelnök tusnádfürdői beszédének egy üzenete mindenképpen van. Ahogyan a 90-es évek közepén meglátta azt a teret, ahol a Fidesz mozoghat és a liberális irányból jobbra tolható a párt, most is jól érzékelte azt a közhangulatot, hogy melyik táborból szerezhet újabb támogatókat, miközben sajátjait is megőrizheti.

A Fidesz parlamenti frakciójában bőven akadnak olyanok, akik valaha az MDF-et, vagy éppen a kisgazdákat erősítették. Azok már kevesebben, akik a szabad demokratáknál kezdték. Ők hárman azonban biztosan.

Annak ellenére, hogy egy hónapja megírtam, az erőszak elkerülhetetlenül be fog következni, még meg lehetne állni. Van középút, de ahhoz jóval intelligensebben kellene viselkednünk.

Nemrégiben ugyanitt értekeztem egy, a Tanácsköztársaságnak emléket állító hódmezővásárhelyi tábláról. Már akkor felhívták a figyelmemet, hogy nem az egyetlen. Valóban. Akad másik is.

Rózsa Sándor forog a sírjában. Az, hogy a saját bevallása szerint menekülteket verni induló Betyársereg eltévedt a déli határszakaszon, akár még röhejes is lehetne. De nem az.

Ha nincs más, akkor elgáncsoljuk a saját középcsatárunkat. Tarlós István talán ebből a szemléletből kiindulva csörteti a kardot Lázár Jánossal szemben. A belvillongás egyik szereplője viszont már kétszer is bukott választást. S ő nem a miniszter.

A történetírók szerint nem a francia királyné tette fel a hírhedt „Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot?” kérdést a lázongó tömeg láttán – de a vélemény biztosan nem állt távol tőle. L. Simon átvitt értelemben szintén megközelítette ezeket a magasságokat hétfőn.

A rendszerváltás egy darabja halt meg vele együtt pénteken. Olyan értékek képviselője, mint a manapság erősen hiánycikk „úriember-politizálás”. Országgyűlési elnökségének négy esztendeje mérföldkőnek és mintának számít az 1990 utáni Parlament történetében. Szabad György 90 évet élt.