A "dicsőséges" magyar Tanácsköztársaságnak és az ott megalakult direktóriumnak, illetve vésztörvényszéknek állít emléket egy ház falán látható tábla 1959 óta Hódmezővásárhelyen. A betűk ugyan megkoptak, el is veszítették jelentőségüket, de mégis túlélték a rendszerváltást.
A táblát még az "ifjú generációk" nevében tették ki, vélhetően az 1919-es események 40-ik évfordulóján, hiszen a felirat 1959. március 21-re datálódik. Nem szedték le azóta sem.
A felirat szerint ebben a házban "alakult meg a városi direktórium, a forradalmi vésztörvényszék. Innen indultak el a magyar vöröshadseregbe a munkásosztály és szegényparasztság fiai a proletárhaza védelmére."
A kőbe vésett betűk igazságtartalmát már 25 éve meghaladta az idő, s noha megfakult a mondanivaló, a fizikai valóságot mégsem sodorta el a történelem vihara. A rendszerváltás óta eltelt huszonöt esztendőre fittyet hányva ugyanúgy hirdeti a közel hat évtizedes szándékot. A mai diákok már korántsem ezt tanulják az iskolákban, s minden bizonnyal megbuknának, ha a magyar történelem e szakaszából a márványba rögzített mondatokat adnák vissza tanáraiknak.
Idézet a kitűnő történész-tanár, Harmat Árpád Péter írásából:
A vörös terror Szamuely Tibor népbiztos vezetésével azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minden eszköz - akár gyilkosságok árán is - megtisztítsa a magyar társadalmat a kommunista ellenes elemektől. Emellett feladatuk volt az erőszakos rekvirálás - élelem begyűjtés a hadsereg és a pártvezetés számára - illetve a vallásos jellegű összejövetelek - misék, áhítatok - megzavarása, betiltása is. Szamuely és a vele egy véleményen lévők politikai háttámogatásával Cserny József vezetésével 200 fős különítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”nak nevezték magukat. Bár a különítmény kezdetben spontán módon szerveződött, elég hamar alárendelték a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának, és hivatalos karhatalmi szervvé nyilvánították. A kegyetlenségükről hírhedt csoport tagjainak a felszerelése bőrnadrág, bőrkabát, bőr lábszárvédő, tányérsapka, karabély, Steyer-pisztoly, szurony és tojás kézigránát volt.Hírhedt páncélvonatukon járták az országot és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. Ezen kívül, főleg Budapesten több kommandót állítottak fel, ezek eszközeikben szintén nem válogattak: Teréz körúti főhadiszállásukról rendszeresen jártak „rekvirálni” a kiszemelt lakásokból, preventív célból túszokat szedtek a polgári lakosság köréből; vélt ellenségeiket elfogták és megkínozták. A vidéki különítményesek nemegyszer a támadó alakulatok hátában helyezkedtek el, és géppuskával kényszerítették a visszavonuló katonákat az ellenséggel való újabb szembefordulásra. A vidéki lakosságot különösen érzékenyen érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező agitátorok nemegyszer provokatívan léptek fel, nemcsak kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, valamint hogy a nőket „kollektivizálják”, hanem tettlegesen is bántalmazták, kézigránáttal felfegyverzett különítményeik szétkergették a miséző gyülekezetet. A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források...
Nem gondolom, hogy mindent ki kellene dobni, ami valaha megtörtént. Azt azonban igen, hogy léteznek történelmi események, melyeket nem érdemes közszemlére tenni, s vannak mondatok, melyeknek múzeumban a helyük.
Még akkor is, ha ez 25 éve senkinek sem szúrt szemet.
