Rózsa Sándor forog a sírjában. Az, hogy a saját bevallása szerint menekülteket verni induló Betyársereg eltévedt a déli határszakaszon, akár még röhejes is lehetne. De nem az.
Sok mindent bizonyít, hogy a Tyirityán Zsolt által vezetett alakulat nem talált egy szem inzultálni vágyott migránst sem egy olyan területen, ahol naponta közel ezren lépik át illegálisan a zöldhatárt. Egyet biztosan nem: az ész túltengését. Nem olyan túl régen vázoltam ugyanitt, hogy elő fog kerülni az „ököl” a magukat az igazság felkent bajnokainak, sőt önkéntes bíróknak vagy éppen rendőröknek tartók között. Nos, be is jött. Arra azonban valóban nem gondoltam, hogy a Betyársereg egész egyszerűen nem találja meg a szerintük minden problémát okozó menekülteket.
(a fotó forrása: Index Nagy Lajos MTI)
A helyzet rendkívül képszerű. Sokan vannak, akik bárki mást képesek okolni saját problémáikért, hibáikért, anyagi, vagy éppen szellemi katasztrófáikért. Valaki mindig lesz kéznél. Cigányok, zsidók, elmebetegek (Hitler is velük kezdte), homoszexuálisok, kormánytagok, vagy éppen ellenzékiek. Igazából teljesen mindegy. A lényeg: legyen kit megverni. Az ilyen, általában elmebeli képességekkel nem túl bőven megáldott embertársaink szerint csak egy hibátlan létezik: saját maguk. A Betyársereg története pontosan erre világít rá. A képzelt ellenségkép most is megvolt, de fizikai valóságában nem realizálódott. S noha teljesen nyilvánvaló, hogy kik voltak a balfékek, ez számukra természetesen indifferrens. Az újabb bűnös Toroczkai László, a velük eddig inkább baráti viszonyt ápoló ásotthalmi polgármester, aki hosszú ideje éjjel-nappal harcol bevándorló-ügyben, védi települését, s üdvözli a kerítés megépítését is. Ne legyen vita: a község első embereként megteszi, amit tud egy olyan szituációban, amelyben több a gond, mint az alföldi fűszál.
(a fotó forrása: Index Rosta Tibor)
A Betyársereg megharagudott Toroczkaira, mert az tulajdonképpen nem segített nekik menekülteket verni.
Leírom még egyszer.
A Betyársereg azért fúj Ásotthalom már két ízben is megválasztott polgármesterére, mert az nem vett részt egy olyan akcióban, ami megvalósulása esetén bűncselekmény lett volna. Remélem, mindenki érti. Mindezzel együtt látom, hogy a Facebook-on sok hozzászóló – minden bizonnyal a klaviatúra-bátorság teljes tudatában – golyószóróval, aknazárral és cápáktól hemzsegő vizesárokkal fogadná a határsértőket. Ők azok, akik az iskolapad helyett többnyire a kocsmapultot koptatták, vagy a háborúk iránt érzett hamis nosztalgiával telítődtek, noha azokban soha nem vettek részt. Félreértés ne essék, a migráció nem használ Magyarországnak, ilyen mértékben pedig egyenesen életveszélyes. Minden olyan eszközzel, ami a demokratikus keretek között marad, fel kell lépni ellene, legyen az kerítés, vagy határőrség, esetleg mindkettő. Sőt, el kell érni, hogy a gazdasági okokból érkező bevándorlók ne maradhassanak itt. Éppen ezért nem szabad őket keverni a hazájukat politikai, vagy háborús okokból elhagyó menekültekkel. Ezt sokan hajlamosak összemosni. Egyúttal tévedés lenne azt hinni, hogy ez Magyarország belügye. Sokkal nagyobb mértékben az Európai Unióé, hiszen a határsértők zöme tőlünk nyugatabbra igyekszik. Ezért nem értek egyet azzal a liberálisnak nevezett állásfoglalással, hogy mindenkire szükségünk van. Ki kell mondanunk: nem. Nincs szükségünk mindenkire.
De ez sem jogosít fel senkit arra, hogy szervezett formában azért utazzon el a határra, hogy ott embereket bántalmazzon. Ez nem a középkor. Nem ezért küzdöttek azok, akiknek az álma egy demokratikus, autoriter rendszerek és határok nélküli Európa volt. Nem ezért küzdöttek és sokszor haltak meg azok, akiket a náci, a nyilas, vagy éppen a kommunista terror üldözött, táborokba zárt, éheztetett, agyonveretett, egzisztenciálisan vagy szellemileg tönkretett, netán kivégzett. Vallási, felekezeti, politikai vagy származási indíttatásból. Biztos vagyok abban, hogy a Betyársereg szemléletének általánossá válásáért éppúgy nem áldozta volna fel az életét Nagy Imre, mint Salkaházi Sára, vagy netán Bajcsy-Zsilinszky Endre.
Határa mindennek van. Erre most Toroczkai László is rájött.
