Távolról sem szabad elhinni, hogy a Biszku Béla perében ma született döntés csak a bíróságra vett rossz fényt. Ez a história a rendszerváltás óta eltelt időszak minden percének szégyene. Sőt, ha nem lett volna két élelmes és elszánt újságíró, akkor a keményvonalas kommunista politikus még ma is nyugodtan, mindenkitől elfeledve üldögélne karosszékében.

Egy egészséges zsidózásra mindig van alkalom. Ürügy pedig bőven akad. A legutóbb az, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szeptembertől bevezeti "a holokauszt és emlékezete" című tárgyat. A kommentáradat pedig a legsötétebb korszakokat felidézően indult be.

Feléledni látszik az állampolgárok népakaratba vetett hite. Ezt a megállapítást is tehetnénk, ha megnézzük, hány népszavazási kezdeményezést nyújtottak be eddig idén a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Ötvenötöt, azaz csaknem négyszer többet, mint 2014-ben. A kijelentést mégis elhamarkodnánk, hacsak nem gondoljuk, hogy a terrorjelképek közé fel kellene kerülnie a narancsnak, Fidesz-logo-nak, valamint a feszületnek, mint a keresztény egyházak jelképének. Volt ugyanis, aki erről akart népítéletet. S ez csak az egyik legabszurdabb.

A tavaszi ülésszakban a fáradtságnak nyoma sincs az Országgyűlésben, hiszen a sziporkák és a fajsúlyosabb beszólások a május 4-i plenáris tanácskozásról sem hiányoztak. Kiderült, hogy Szél Bernadett melyik mesehőst látja Simonka Györgyben, de emellett megtudhattuk: ki tett tükröt Orbán Viktor asztalára.

A halálbüntetésről szóló vita belengetése körülbelül annyira klassz gondolat, mint a villámról előzetesen polemizálni. Dörgéskor szinte biztos, hogy lecsap, de nem tudjuk hova és kit üt majd agyon. A felvetés célját viszont lehet sejteni. 

Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1990. május 2-án ült össze először az a Parlament, melybe már a többpártrendszer kialakulásával lebonyolított választás alapján kerültek be tagjai. Még mindig több rekordot tart. Azóta sem volt annyi független, nem történt olyan sok frakcióváltás és pártszakadás sem. Az „alapítók” közül megszakítás nélkül már csak négyen képviselők.

A Magyar Szocialista Párt pont úgy csinál, mintha a csúcson lenne. Szanyi Tibor saját magukat bírálja, a nőtagozat pedig a Demokratikus Koalíciót rugdossa. Bravó.

Vajon miért rugózik szinte a teljes ellenzék ennyire Habony Árpádon? Ennél lényegesen kiemeltebb ügyek is vannak. Az MSZP-nek például illene erősen jobbra figyelnie, rendet vágni a baloldalon és magával foglalkoznia. Ahogyan azt a Jobbik nagyon okosan teszi.

Hosszú idő után újra előbújtak a kisgazdák, s ezúttal nem a Hegedűs Péter által fémjelzett FKgP-re gondolok, hanem a Kisgazda Polgári Egyesületre, melynek négy tagja van a Fidesz parlamenti frakciójában. Turi-Kovács Béla most fenntartásait hangoztatta néhány ügyben, ami nem csak azért felettébb érdekes, mert a saját honlapjukon a "Jelenleg nincs megjeleníthető adat" igen gyakori szöveg.

A magyar mentalitásra oly jellemző féktelen düh és a kiúttalanságért mindig másokat hibáztató bosszúvágy is szerepet játszik abban, hogy megvernek egy köztévés újságírót. A rossz hír hozóját a középkorban tángálták el utoljára. Pedig Borsa Miklós hír- és nem döntéshozó.