A halálbüntetésről szóló vita belengetése körülbelül annyira klassz gondolat, mint a villámról előzetesen polemizálni. Dörgéskor szinte biztos, hogy lecsap, de nem tudjuk hova és kit üt majd agyon. A felvetés célját viszont lehet sejteni.
Túl nagyot nyert a Jobbik Tapolcán. Az előre tervezhető ellenzéki győzelmet láthatóan még nem dolgozta fel a Fidesz, ezért meg kell indítani a küzdelmet a szélsőjobbhoz pártolt szavazók szívének visszahódításáért. Nemigen lehet betudni másnak Orbán Viktor április végi bejelentését a halálbüntetésről szóló vita köztudatba dobásáról. Ha azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény hatodik kiegészítő jegyzőkönyve kifejezetten tiltja a legsúlyosabb ítélet kiszabását, akkor pláne, hazánk pedig az Európai Unió tagja.
(kép forrása: index.hu)
Teljesen átlátszó a stratégia: az elvesztett voksokat vissza kell szerezni. Szinte bármi áron. Erre már hamarabb is rájöhetett volna a Fidesz, s úgy tűnik, hogy az egyébként minden bizonnyal népszerű téma előhúzásával azok sem értenek egyet, akik kitalálták. A világnézeti pártként deklarált KDNP például nem engedheti meg magának, hogy támogassa a halálbüntetést, ahogyan azt Rétvári Bence, az EMMI államtitkára már el is mondta: "szerinte hívő keresztény politikus nem támogathatja a halálbüntetést anélkül, hogy ne mondana ellent az egyház tanításának." Nem beszélve a 2011-ben elfogadott alaptörvényről, amelyben a témához kapcsolódó tézist szintén lefektettek már. Innentől kezdve viszont oda a kétharmad, hacsak nem számítanak a Jobbik bólintására, ahol erre a kérdésre egyértelmű igen lenne a válasz. A vita most akadémikus, mivel uniós tagként nem mehetünk szembe annak törvényeivel.
Akkor pedig minek? Nincs értelme véleményt nyilvánítani?
Dehogyis nincs.
Annak idején Torgyán József is előszeretettel beszélt olyan témákról, illetve hozakodott elő olyan ötletekkel, melyeknek széles bázisú társadalmi támogatottsága volt. A halálbüntetés ilyen, hiszen egy esetleges népszavazáson nagyobb esélye lenne a legsúlyosabb büntetés visszaállításának, mint elvetésének. Orbán nagyon jól tudja ezt, s azt is látja, hogy ha megmutatja: képes Don Quijote-harcra a szélmalom EU ellen, azzal sokak szemében lesz hős lovag. Ezért hadonászott egy kicsit a jobbikos varázspálcával, hátha meglegyinthet legalább néhány százaléknyi szavazót, akik rögtön visszaváltoznak fideszessé. Természetesen Vona Gábor, a Jobbik elnöke rögtön lecsapta a labdát és a párt majálisán ötletei lenyúlásával vádolta a Fideszt, Orbánt különösen. Taktikai csata profik részvételével.
A helyzet annyiban egyértelmű, hogy a halálbüntetés Magyarországon jelenleg nem bevezethető. Vitázni lehet róla, talán bevihetjük az Európai Parlament elé is, de sok értelme nincs. A döntés előre borítékolható. A kérdés napirenden tartásával viszont sokan gondolkodhatnak el a Fidesz és a Jobbik körüli erőviszonyokon, illetve alakíthatnak ki álláspontot az ügyben. Ami valahol mégis a demokrácia egyik alappillére.
A téma körüli vita kissé hasonlít ahhoz a vicchez, amikor a riporter megkérdezi az idős parasztbácsit, hogy van-e a faluban antiszemitizmus? Mire a válasz: nincs fiam, de igény az volna rá...
