A makói DK patkánypolitizálása óta sejtem, hogy a hagymaváros baloldali ellenzéke nem ismeri a politikai kommunikáció és a kultúra elemi alapfogalmait sem. Most már tudom is. Marosvári Attila korábbi SZDSZ-es, jelenleg pedig - a 2014-ben megbukott szocialista városvezető dicsőítésére kitalált - a Polgári Szövetség Makóért képviselője visszahozta a közéletbe azt a szót, amellyel még Simicska Lajos került a taplóságról szóló dicsőségtáblára. Igen, a geci az. Csakhogy hősünk ezt egy nőre, Farkas Éva Erzsébet polgármesterre használta.

Hetvenegy esztendővel ezelőtt, 1945. április 16-án kezdődött meg a berlini csata, két hét múlva pedig Adolf Hitler úgy vetett véget életének, hogy a halálba magával vitte újdonsült feleségét, Eva Braun-t is. A számára már januártól végső menedéket nyújtó, Albert Speer által tervezett bunker azonban nem ürült ki a Führer halálával. Sokan maradtak még ott az utolsó 48 órára. Néhány követték vezérüket a túlvilágra, mások elmenekültek, de akadtak, akiket az épülettömb környékén fogtak el.

Váratlannak nem nevezhető halála miatt az egykori keményvonalas kommunista politikus sikeresen elkerülte a jogerős ítéletet. Hiába derült fény arra, hogy a forradalmat követően szigorúbb bánásmódot sürgetett, még bőven a rendszerváltás után is megérdemeltnek nevezhette Nagy Imre kivégzését. Mégis akadnak, akik keseregnek a halálán.

Furcsa módszert választott a Demokratikus Koalíció teljes politikai súlytalanság állapotában leledző makói szervezete, s leginkább a párt választókerületi elnöke, Mucsi Tamás. A korábban televíziós szerkesztőként is dolgozó „politikus” egykori munkatársai pedig arra emlékeznek, hogy a jelenlegi makói DK-s „megmondóember" tíz évvel ezelőtt még fideszes kampányújságot írt.

Szép volt. Sőt. Gyönyörű. Aki megtehette, élvezte is a korlátlanul átjárható határokat, a kommunista diktatúrák utáni szabad levegővételt, s azt, hogy bármikor mehettünk kivehető ajtós turmixgépet venni Németországba. De ha továbbra is csupán tétlen szemlélődéssel nézzük a történéseket és farizeus beszédekben csillogtatjuk meg ezeket az értékeket, akkor pontosan azok malmára hajtjuk a vizet, akik bárkit felakasztanának az első fára, amennyiben sötétebb a bőre az övékénél.

A végtelen jele. A Magyarországon tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek között van olyan, akinek a lelkén öt gyilkosság szárad. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának 2014-es döntése értelmében ügyük 40 év elteltével felülvizsgálható, de akkor sem lesz kötelező szabadon engedni őket. Kik azok, akik talán életük végéig a rácsok mögött maradnak? Tettesek és tetteik. Második rész.

Hosszú idő telt el azóta, hogy Bogár János állami ítéletvégrehajtó a bitófa alá kísérte a nyilaskeresztes kormány fejét. A hungarista mozgalom azonban nem teljesen szűnt meg a nemzetvezető halálával, hiszen még ma is akadnak követői.

Bizserget a tavasz. Megnyílnak a laktanyák, a határra vezénylik a rendőröket és a katonákat. Egy percig sem vonom kétsége az intézkedés létjogosultságát, mindazonáltal a fegyveres testületek dörgő léptei jótékonyan nyomják el a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Roma Önkormányzat körül dúló csatazajt. Is.

Az Apostoli Magyar Királyság saját magát kinevezett kormányzója betartotta legutóbbi ígéretét. Február 29-én egy kihangosítóval felszerelt Lada Niva-ban valóban elutazott Budapestre az általa bejelentett hatalomátvételre. Az egész cirkuszból végül csak annyi valósult meg, hogy egy koronautánzatot helyezett egy üres bőrfotelbe cirka tíz hívétől körülvéve. De ne essünk kétségbe: a magát szakrális vezetőnek és vezérlő főfejedelemnek is valló Borbély József nem fogja feladni, habár követői helyében elgondolkodnék egy-két dolgon.

A mai nap legnagyobb trollkodása  a „közügyek iránt érdeklődő, független magánszemély” meghatározás, amelyet a népszavazási kérdését szabálytalannak tűnő becsúszással érvényesítő Erdősi Lászlóné állított önmagáról. Az ilyenért egy normális publikum piros lapot adna neki, ha már bíró nincs a pályán, aki felmutathatná.