Nem mindenkinek adatik meg, hogy hosszú politikusi pályafutást tudhasson maga mögött. Voltak olyanok, akik egészen rövid periódust tölthettek el a parlamenti padsorok között, illetve a miniszteri vagy államtitkári székekben. Van, aki magától megy, akad, akit küldenek, netán a körülmények áldozata. Sőt, egyvalaki már négyszer is lemondott.

Jelen pillanatban fűhöz-fához kapkodnak, de hitükben mégis megrendíthetetlennek tűnnek Borbély József, saját magát kormányzónak, magyar és világkirálynak kinevezett egykori asztalos követői. A szektajeleket mutató és a hatályos törvényeket sem ismerő Apostoli Magyar Királyság hívei nem csupán a jelenlegi hatalmat tekintik illegitimnek, de gyakorlatilag az összes jogszabályt is. Teszik ezt annak ellenére, hogy az általuk beharangozott államirányító testületből eddig négyen nyilatkoztak úgy, hogy fogalmuk sem volt kinevezésükről, majd nyilvánosan el is határolódtak. A kérdés továbbra is adott. Mi ez? Politikai egzotikum, szekta, államhatalmi köntösbe burkolt félrevezetés, jogosulatlan pénzügyi tevékenység, szabálytalan adatkezelés, pénzgyűjtés – esetleg mindez együtt? Magyar kor- és kórtörténet.

„Ahmed” megérkezik Magyarországra, Ásotthalomnál átvágja a drótot, de Toroczkai László mezőőrei elkapják, majd a rendőrök lerakják Körmenden. „Ahmed” ott sem tétlenkedik, hanem rárúgja az ablakot megbámulja a kézilabdás lányok(ra)at... Ha mi nem akarunk Ahmeddel együtt élni, akkor 78 millió forintnyi eurót fizessünk Brüsszelnek. Ez lenne az uniós javaslat, az euroatlanti integráció bölcsőjében megfogalmazva. Ez még akkor is katasztrófa, ha sok migráns nem „Ahmed”-ként viselkedik és esze ágában sincs bárkivel is balhézni. Az én szomszédom például Karim, s rendes ember, biztosan megvetné „Ahmed”-et.

1916-ban hét holttestet találtak bádoghordókba rejtve egy ház udvarán, melynek tulajdonosa akkor már az első világháborúban harcolt. Bár az első magyar sorozatgyilkosnak titulált Kiss Béla esetében még ez sem biztos. A cinkotai asszonyirtó valódi sorsa ma is rejtély.

Huszonhat esztendővel ezelőtt, 1990. május 2-án ült össze először az a Parlament, melybe már a többpártrendszer létrejöttét követően lebonyolított választás alapján ültek be tagjai. Az akkori képviselők közül már csak négyen aktív törvényhozók, a legtöbben viszont már régen kikerültek az országos politika élvonalából. 

„Ki kell, hogy ábrándítsalak, a felkérés megtörtént és már el is fogadta!” – ezekkel a szavakkal próbálta eloszlatni a kételyeket az Apostoli Magyar Királyság által kinevezett kormány államirányító akármi egyik ispánja, Szabó Lászlóné, abban a kérdésben, hogy Czakó Borbála a kormányuk akármijük miniszterelnöke. Azóta kiderült: a neves közgazdásznak, volt londoni nagykövetnek, illetve a Hungarian Business Leaders Forum elnökének minderről a leghalványabb fogalma sem volt.

A magát korábban kormányzónak kikiáltó Borbély József a február végi, senki által észre nem vett hatalomátvétel után most újabb szintet lépett. Kormányt alakított. Nem viccelek. Tényleg.

A Jobbik elnökségének legújabb dilemmája kissé korai. Nagyjából olyan, mint amikor a vadászok már akkor a zsákmányon osztozkodnak, amikor még be sem mentek az erdőbe.

Vona Gábor pártelnök akciója, melynek célja a párt radikális szárnyának az elnökségből történő kiszorítása, borítékolható volt ugyan, de a döntésre érkező reagálások egyelőre korántsem kiszámíthatók.

A szocialisták – némi meglepetésre - a rendszerváltó Parlamentbe 33 képviselővel kerültek be. Közülük már senki sincs, aki aktív országgyűlési törvényhozó munkát végezne. Néhányan időnként még hallatják a hangjukat különböző politikai kérdésekben, mások viszont teljesen eltűntek a közéletből. Az eredeti képviselőcsoport hét tagja hunyt el 1990 óta.