1916-ban hét holttestet találtak bádoghordókba rejtve egy ház udvarán, melynek tulajdonosa akkor már az első világháborúban harcolt. Bár az első magyar sorozatgyilkosnak titulált Kiss Béla esetében még ez sem biztos. A cinkotai asszonyirtó valódi sorsa ma is rejtély.
1916. május 10-én Az Újság május 10-i lapszáma megdöbbentő cikket közölt. Egy cinkotai házban ugyanis olyan förtelmes látvány tárult Kresinszky Márton és Takács Béla elé, amely később legedzettebb rendőröket is megdöbbentette. A felfedezés gyakorlatilag a puszta véletlen műve volt, ahogyan az Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok című művéből kiderül:
Tóth Kálmán budapesti államrendőrségi ellenőr, aki Cinkotán lakik és onnan jár be naponként a Mosonyi-utcai laktanyába, kedden éjszaka megjelent a főkapitányság központi ügyeletén és a következőket jelentette: A cinkotai Kossuth Lajos utca 40.számú ház tulajdonosa Kresinszky Márton pesti lakos kedden délután kiment Cinkotára, hogy a háza tatarozása ügyében megbeszélést folytasson a lakóival. Először Takács Béla gyógyszerészhez, régi ismerőséhez ment be, és tanácsot kért tőle, hogy honnan vegyen anyagot a javítási munkához? A gyógyszerész említette, hogy a házban lakott egy Kiss Béla nevű bádogos, aki még 1914-ben, a mozgósításkor hadba vonult. A bádogos műhelye mellett nagyobb kamra van, ebben a kamrában egyszer nagyobb mennyiségű nádat látott. Ezt jól lehetne használni a vakoláshoz. A háziúr azt mondta, rendben van, ha jó a nád, azt fogja használni. Bementek tehát a bádogos árván maradt műhelyébe és kinyitották a kamra ajtaját. Nádat nem láttak odabent, ellenben hét darab, egymásra gördített és koporsóhoz hasonló, beólmozott bádogládát találtak a bádogos kamrájában. A háziúr és a gyógyszerész most már kíváncsi volt, mi lehet a bádogkoporsókban? Baltát hozattak és a legfelső hordónak kifeszítették a tetejét. Rettenetes látvány tárult eléjük. Az egy méter hosszú és 50 centiméterszéles bádogládában női holttest volt beszorítva. Lyukat vágtak a második ládába, ebből is hullaszag áradt, és ahogyan a vésőt kihúzták, a lyukon szőke hajcsomó hullott ki. A két ember erre már otthagyta az iszonyatos kamrát, a községházára siettek és jelentést tettek a fölfedezésükről. A hatóság részéről Huszka Gyula főjegyző,több rendőrrel elment a bádogos kamrájához, és fölnyittatta a bádoghordókat. Mindegyikben női hullát talált. A főjegyző a hét holttestet beszállíttatta a községi halottas kamrába és megindította a nyomozást a borzalmas szenzáció ügyében.
A holttestek megtalálása egy olyan szövevényes ügyet indított el, melyet azóta sem zártak le igazán. Kiss Béla cinkotai bádogosmester egyes források szerint 24 nőt tett el láb alól, de tetteiért soha nem vonták felelősségre, hiszen az első világháborúban eltűnt. Az biztos, hogy ennyi áldozata – szerencsére - száz éve nem volt senkinek hazánkban, ezért esete még mindig találgatásokra és újabbnál újabb fantáziadús feltételezésekre ad okot.
Annyi szinte biztos, hogy az 1877-ben született, tehát a világháború kitörésekor 37 éves férfi - balra az Index a wikipedia-tól átvett, egyetlen, biztos őt ábrázoló fotóján - 1905-ben költözött Cinkotára és a szomszédok szerint is sok hölgyvendéget fogadott, általában lehúzott redőnyök mellett. Mégsem sejtette senki, hogy a házban mi történik. Mindennek az volt az előzménye, hogy 1912-ben a még nős Kiss Béla elhidegült feleségétől, aki egy Bihari Pál nevű zenésszel kezdett viszonyt.
Eltűnésüket Kiss azzal magyarázta, hogy neje és udvarlója megszöktek, majd egy házvezetőnőt is fogadott. Innentől kezdve nemigen volt megállás, az Index egy évvel ezelőtti cikke szerint a bádogosmester lakásán a szörnyű bűncselekmények napvilágra kerülése után számtalan ponyvaregényt, vegytani könyvet és 500 körüli szerelmes levelet találtak.
Ezekben összesen 174 nő tett neki házassági ajánlatot, ő pedig 71 lánynak ígérte meg elképesztően gyatra helyesírással, hogy heteken belül elveszi őket feleségül. Kiss Béla gyilkossági módszere ugyanis az volt, hogy az 1905 és 1914 között feladott újsághirdetéseivel mindig a nála kicsit idősebb, naiv, vidékről Budapestre költözött, sanyarú sorsú, szexuálisan kiéhezett cselédeket csábította el, akiknek az esetek többségében nagyon messze laktak a hozzátartozói, vagy már nem is éltek. Így a titkos cinkotai légyottok után megfojtott asszonyokat általában senki sem kereste. A sorozatgyilkos életét kutatók szerint a hordók 1916-os megtalálása és az eset címoldalakra kerülése után összesen 60 eltűnt nő hozzátartozója jelentkezett a nyomozóknál, hogy talán az ő rokonuk is az áldozatok között van egy, még elő nem került hordó mélyén.
Más forrásokban azt is olvashatjuk, hogy a világháború derekán a már kimerülőben lévő benzinkészletet a hátországból szerezte be a hadsereg. 1916-ban az ebben az ügyben Cinkotára érkezett különítményt a pár évvel azelőtti beszélgetésükre emlékező – korábban a bádogos ugyanerre az indokra hivatkozva magyarázta a házában található sok hordót - rendőr Kiss házához irányította. A hordókat felnyitó katonák rögtön felismerték az oszladozó holttest szagát és értesítették a rendőrséget, amely azokat felnyitva huszonhárom nő és egy férfi faszeszben tartósított meztelen holttestére bukkant. Az áldozatok között volt Kiss felesége és annak szeretője is. Egyes holttestek mellett még a megfojtásukra használt kötél is ott volt, a többiek halálát pedig méreg okozta. Kiss Bélára akkoriban 3000 korona vérdíjat tűzött ki az ügyészség, de nem találták meg. A nyomozás felderítette, hogy 1915. február 5-én egy szerbiai fogolytáborban ugyan meghalt egy Kiss Béla nevű tífuszos katona, de sokan arra gyanakodtak,: a számtalan gyilkosságot elkövetett bádogos nevet cserélt és alámerült a háborús forgatagban, s ezzel elkerülte a felelősségre vonást.
Az Est újságírója például lejegyzett egy olyan esetet, miszerint a mindig szavahihető Makarecz Iván szakaszvezető és Kiss József komáromi vártüzér 1915. november 7-én együtt mulatozott Győrben a cinkotai gyilkossal. Makarecz bizonyítékként a naplóját is megmutatta a hatóságoknak, amiben a kor bevett szokása szerint mindent alaposan feljegyzett, mégsem indult az ügyben nyomozás. A Kis Újság arról írt 1916 májusában, hogy egy Vörös vezetéknevű őrmester, aki a vagongyárba volt beosztva őrségbe, felismerte az újságban a cinkotai sorozatgyilkost. Azt állította, a férfi Subasits Lajos néven 20 napig a vagongyárban dolgozott, mint hadimunkás. Állítását egy Csillagné nevű győri asszony is igazolta: 20 napig lakott nála egy Subasits nevű férfi, aki végig intim levezést folytatott a Pesten élő állítólagos feleségével. Ezzel az üggyel sem foglalkoztak a nyomozók.
A Kiss-rejtélynek azonban nem lett vége még ekkor sem, hiszen sok esztendővel a történtek után is szárnya kaptak hírek a cinkotai bádogos esetleges hollétéről. Faragó Ottó is felidézett néhány ilyen mendemondát, melyek szerint 1924-ben a francia idegenlégió egyik dezertőre a francia rendőrségnek számolt be egy Hofmann nevű társáról, aki a megfojtott szerelmeivel dicsekedett. 1932-ben egy jó képességei miatt „Kameraszem”-nek keresztelt nyomozó Amerikában vélte felfedezni a keresett gyilkost, 1934-ben pedig egy magyar újságíró állítólag New Yorkban látta. Ezt némileg erősíti az ottani magyarok egyik állítása, amely arról szólt, hogy Kiss házfelügyelőként dolgozott a Sixth Avenue-n egy bérházban, ahol egy „hatvanas éveit taposó, unalmas alakként ismerte mindenki.”
A hét bádoghordó
(a fotó forrása: Index/Kertvárosi Időutazó/Kertvárosi Helytörténeti Füzetek)
Akárhogyan is alakult a nők szemében jó partinak látszó, de a halálukat jelentő Kiss Béla sorsa, az biztos, hogy bűncselekményei megtorlatlanok maradtak. Az ítéletet vagy a háború okozta betegség, vagy az idő mérte ki Magyarország legtöbb áldozatot maga után hagyó sorozatgyilkosára.
