Kissé csodálkozom, hogy Biszku Béla az Emberi Jogok Európai Bíróságához kíván fordulni Strasbourgban. Ugyanis halvány fogalma sincs az emberi jogokról. Hacsak annyiban nem, hogy egész életében lábbal tiporta.
Biszku Béla és Kádár János.
A volt belügyminiszter felbujtóként elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt, valamint lőszerrel visszaélés és kommunista bűnök tagadása miatt tavaly májusban első fokon öt és fél év börtönbüntetést és 10 év közügyektől eltiltást kapott. Ne feledjük el azt sem, hogy a korszak egyik legnagyobb hatalmú politikusaként legalábbis közvetett felelőssége volt a salgótarjáni sortűzben, ahol közel félszázan lelték halálukat.
Ők:
Andó Imre Adolf (14 éves), Angyal Pál (43), Balázs József (31), Bártfai József (30), Benkő Imre (59), Chmell Tibor (17), Dávid Lajos (25), Fekete Imre Nándor (26), Fekete József (19), Fényes Ilona (17), Fényes Sándor (24), Gálfi János (22), Gubányi Ferenc (45), Havasi László (17), Kakuk József (10), Kiss Gábor (17), Kiss István (22), Kluka József (15), Koczka László (18), Kosléder László (22), Kostyál Endre (28), Kruna János (21),Mihály Ilona (18), Molnár Józsefné Huszár Gizella (26), Molnár Zsigmond (45), Nagy Béláné Bozó Magdolna (20), Nagy Sándor (50), Németh Ferenc (27), Pallai József (20), Peresi Ilona (21), Ravasz István (18), Sály Miklós (20), Szabó Gyula (24), Szabó János (21), Szarvas Pál (30), Szőke Zoltánné Lantos Ilona (38), Telek Erzsébet (22), Telek Ilona (23), Tóth András (19), Tóth Sándor (31), Tóth Sándor (46), Vámos Józsefné Varga Jolán (26), Vilcsek Ilona (27), Vlcsovszki Rezső (50), Dr. Wágner Jenőné Dubovszky Sarolta (42), Zaff József (18).
Fotó: Magyar Hírlap, archívum
Vajon ők fordulhattak bármilyen bírósághoz? Rokonaik, szüleik, vagy éppen gyermekeik szólhattak közel 40 esztendőn át bárkinek az akkor történtekről? Tüntetni sem volt joguk, golyókat kaptak érte.
Biszku Béla nem ismeri el a magyar bíróság illetékességét, ami alapjában véve nevetséges lenne, ha nem lenne vérlázító. Úgy gondolom, hogy Biszku most pont azzal a demokrácia adta lehetőséggel él vissza, amely az ő regnálásának idején még papíron sem létezett, ezért erre hivatkoznia több mint gyalázat. A volt belügyminiszternek semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy egy olyan eszmerendszer eredményeibe kapaszkodjon, amiben ő nem hisz, sőt, ami ellen évtizedekig minden erejével küzdött.
Ez képmutatás és szembeköpése mindannak, amiért az 1956 után akasztófára juttatott forradalmárok, sőt a sortüzekkel lekaszabolt, jórészt polgári áldozatok küzdöttek. Biszku és ügyvédje a minapi tárgyaláson politikai hecckampányról beszélt, ami annak függvényében még érdekesebb, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tavaly bíróság elé állítottak egy volt lágerőrt, Johann Breyer-t. Van más példa is. Heinrich Boere a Waffen SS önkénteseként Dániában vett részt gyilkosságokban 1943-ban és 1944-ben. Egysége 54 civil haláláért volt felelős, ő maga három ember meggyilkolását ismerte el. A háború után Németországban bujkált, távollétében halálra ítélték, majd évekig hiába próbálták elérni a kiadatását. Ugyancsak évekig tartott, mire sikerült német bíróság elé állítani, 2010-ben életfogytig tartó börtönre ítélték, annak letöltését 90 évesen kezdte meg.
Heinrich Boere. Fotó: AFP.
Éppen ezért hiszem, hogy kettős mérce ezekben az esetekben nem lehet. Ha őket elítélték – teljesen jogosan –, akkor a 93 éves Biszku Bélának is ülnie kell. A kor ugyanis nem érdem, hanem állapot. A hecckampány pedig az, ha visszaélnek azokkal a lehetőségekkel, amit az előző rendszerben ők soha, senkinek nem adtak meg…
Az ügyészség által a Biszku Bélának helyesen indítványozott életfogytiglani börtönbüntetést a salgótarjáni sortűz fiatalkorú áldozatainak meg nem született gyermekei már nem tudják kérni. Ezért kell nekünk.
Emberi jogunk. Erkölcsi kötelességünk.
