Los Isla de los Alcatraces – amikor 1775-ben Juan Manuel de Ayala, a San Francisco partjait felfedező spanyol hajós ezt a nevet adta annak a földdarabnak, amelyre első európaiként lépett, akkor bizonyára nem gondolta, hogy az elnevezés később mivel fog összeforrni. A magyarul Pelikán-szigetre fordítható név évszázadok múlva egyet jelentett a bűnnel és a bűnhődéssel. Ma úgy ismerjük: Alcatraz. 1973. október 12. óta nemzeti park. 29 évig azonban több mint 1.500 gengszter lakhelye, ahonnan 14 kísérlet során összesen 36-an akartak megszökni. Történetük egyenként is izgalmas, de együtt lebilincselő…

Az Alcatrazból egyetlen bizonyítottan sikeres szökés sem történt. Hét embert az őrök lelőttek, hárman megfulladtak, huszonkettőt pedig elfogtak. További három, a szigetről esőkabátokból készített csónakon elmenekülő fogoly sorsa máig homályos, de a feltételezések szerint nekik sem sikerült partot érniük. Két olyan rab volt, aki kétszer is megpróbált meglépni a szigetről. A szökések pontos dátuma és a nevek utáni szám azt jelzi, hogy az Alcatraz melyik részén történtek az események, melyek az első fotón azonosíthatók be.

Az Alcatraz 1936-ban...

... és 2018-ban

1936. április 27. Joseph „Dutch” Bowers (1)

Az első fegyenc, aki megpróbált elillanni, a postarablásért 25 évre ítélt, az Alcatrazba 1934. szeptember 4-én került Joseph Bowers (1896.12.13. – 1936.04.27.) volt, bár az ő esete szinte öngyilkosságként is felfogható, mivel korábban már több erre irányuló kísérlete volt. 1936. április 27-én a hulladékégetőben dolgozott és sirályokat etetett. Eközben az ételmaradék a kerítésre esett, melyre Bowers felmászott. A nyugati toronyban posztoló büntetőtiszt többször is felszólította, hogy jöjjön vissza, de miután Bowers nem állt meg, a Henry Larry nevű őr rálőtt. Az elítélt mintegy 30 métert zuhant a lánckerítés tetejéről a túloldalon lévő partra. Sérüléseibe még aznap belehalt.

Joseph "Dutch" Bowers

1937. december 16. Theodore Cole és Ralph Roe (2)

A bankrablásért 50, illetve 99 évre lecsukott Theodore Cole (1913.04.06. – 1937.12.16.) és Ralph Roe (1906.02.05. – 1937.12.16.) kijelölt munkahelye a gyékényfeldolgozó műhely volt, ahol észrevették, hogy az egyik ablak rácsa gyengébb az átlagosnál. Szereztek egy reszelőt, majd rendkívüli türelemmel és hosszú ideig tartó munkával elfűrészelték a szabadság útvonalának akadályát. Ezzel 1937. december 16-ra lettek készen, amikor mindketten átmásztak az ablakon. Kijutottak a part széléig, sőt elértek a vízig. Mivel tél volt, a San Francisco öbölben mostoha időjárási – erős köd is volt aznap – körülmények uralkodtak. Roe és Cole testét menekülésük közben minden bizonnyal magával ragadta az áramlás és behúzta a tengerbe. Többé soha nem kerültek elő.

Theodore Cole és Ralph Roe

1938. május 23. Thomas Robert Limerick, James Crittenton Lucas, Rufus William Franklin (3)

A három bűnöző közül Limerick (1902.01.07. – 1938.05.23.) és Lucas (1912.06.11. – 1998.11.28.) életfogytiglani – Lucas két ilyet is kapott – míg Franklin (1916.01.15. – 1975.05.26.) 30 éves börtönbüntetését töltötte az Alcatrazban több bankrablás, tiltott gépjármű-kereskedelem és más erőszakos bűncselekmények miatt. Lucas kemény figura volt, egy alkalommal a szigeten még a szintén ott raboskodó Al Caponét is hátba szúrta. 1938. május 23-án az épület legfelső szintjén megtámadtak egy Royal Cline nevű fegyvertelen tisztet, aki a fejére mért kalapácsütésekbe másnap belehalt. Ezt követően egy ablak kifeszítésével feljutottak a tetőre, ahol azonban már kiszúrták őket és tüzeltek rájuk. Limerick halálos lövést kapott, Franklin megsebesült, Lucas pedig megadta magát. A két utóbbi fogolyra a szökésért és a gyilkosságért életfogytiglani büntetést szabtak ki. További sorsukról annyi adat áll rendelkezésre, hogy Franklin az Alcatrazban maradt, majd később egy másik börtönbe került, ahonnan 1974-ben, halála előtt egy évvel feltételesen szabadon engedték. Lucas végül 1958. április 20-án köszönhetett el a rácsoktól, majd az olajiparban kapott munkát. Hosszú öregkort megélve, tízgyermekes apaként, 1998-ban halt meg, 86 évesen.

Rufus William Franklin, Thomas Robert Limerick és James Crittenton Lucas

1939. január 13. Arthur R. Barker, Dale Evert Stamphill, William „Ty” Martin, Henri Theodore Young, Rufus Roy McCain (4)

Arthur R. Barker (1899.06.04. – 1939.01.13.) a 30-as évek egyik legkeresettebb bűnözője volt, a Barker-Karpis banda egyik névadója és irányítója. (A másik Alvin Karpis volt, aki az elítéltek közül a leghosszabb időt, 26 esztendőt ült az Alcatrazban 1936 és 1962 között.) A szigetre 1935. október 26-án került lopások, emberrablás, fegyveres bankrablások és gyilkosságok miatt kapott életfogytiglani büntetése okán. Szökéséhez négy embert szervezett be: Dale Evert Stamphill (1912.03.12. – 1998.09.22) életfogytiglannal sújtott bankrablót, William „Ty” Martin 25 éves ítélettel a rács mögött ülő postarablót, Henri Theodore Young (1911.06.20. – 1972 után) 20 esztendőt kapott emberrablót és Rufus Roy McCain (1903.07.07. – 1940.12.03.) 99 éves ítéletét töltő bank- és emberrablót. 1939. január 13-án ez az öt fogoly tört ki a cellákból és jutott le a tengerpartra. Délután  4 órakor egy őr észrevette a távozásukat és riasztotta társait. A szirénák megszólalását követően a szökevények már sziget nyugati oldalán tartózkodtak. Félig meztelenül próbáltak meg a ruhájukból és más alapanyagokból tutajt készíteni. 

Arthur R. Barker

Ekkorra már a parti őrség, valamint rendőrségi hajó is csatlakozott a kereséshez és gyakorlatilag bekerítették őket. Felfedezésükkor Martin, Young és McCain megadta magát, Stamphill és Barker viszont menekülni próbált. Futás közben Arthur Barker két golyót kapott, egyet a nyakába, egy másikat pedig a combjába, melyek a halálát okozták. Dale Stamphillt kétszer is lábon lőtték, de túlélte sebesülését. Kevesebb, mint két évvel később, 1940. december 3-án Young egy kiélezett kanállal megölte McCaint, melynek motivációjára nem adott magyarázatot, de ellenséges viszonyuk minden bizonnyal a meghiúsult szökési kísérletre volt visszavezethető. Young további éveket kapott tettéért, míg végül 1972-ben, közel 40 börtönév után feltételesen szabadlábra került, majd eltűnt a nyilvánosság elől. William Martinról az egyetlen biztos információ az, hogy gyakorlatilag teljes ítéletét letöltve, 1961-ben hagyhatta el a börtönt, későbbi sorsáról nincs hír. Dale Stamphillt 1956-ban feltételesen szabadon engedték, majd megnősült és beilleszkedett a civil életbe. 1998. szeptember 22-én, 86 évesen halt meg.

William Martin, Dale Evert Stamphill, Rufus Roy McCain és Henri Theodore Young

1941. május 21. Arnold Thomas Kyle, Lloyd H. Barkdoll, Joseph Paul Cretzer, Samuel Richard Shockley (5)

A négy férfi szökési kísérlete mindössze két órahosszáig tartott, mert kilátástalan helyzetük láttán inkább megadták magukat. Arnold Thomas Kyle (1909.10.12. – 1980.11.30.), Lloyd H. Barkdoll (1912.11.11. – 1950.07.03.), Joseph Paul Cretzer (1911.04.17. – 1946.05.04.) és Samuel Richard Shockley (1909.01.12. – 1948.12.03.) lopások, gyilkosság és bankrablások miatt életfogytiglani börtönbüntetésüket töltötték a szigeten. 1941. május 21-én, szerdán, röviddel ebéd után Clyne E. Stoops őrt egy gép meghibásodása ürügyén megkötözték, majd ugyanígy tettek egy Lionel Johnston nevű udvarvezetővel is. Ilyen módon túszokat ejtettek, s azt remélték, hogy őket felhasználva megszökhetnek. Megpróbáltak kinyitni egy ablakot is, a fedél eltávolításhoz egy csövet használva. Félórával később egy rutinszemle okén érkező újabb felügyelőt kaptak el, akit szintén megvertek, majd visszamentek az ablakhoz, de már motoros köszörűt is bevetettek. A harmadik túszul ejtett tiszt Paul Madigan volt, aki képesnek bizonyult arra, hogy szökésük kilátástalanságáról meggyőzze mind a négy férfit, akik végül feladták magukat. Madigan később a börtön parancsnoka lett. Kyle 1961-ben a szigetről egy másik börtönbe került, ahonnan többszöri indítvány után végül jó magaviselete miatt 1963-ban szabadult. 1980-ban hunyt el. Barkdoll sosem hagyta el az Alcatrazt, 1950 nyarán, mindössze 38 évesen szívroham végzett vele, míg Cretzert egy másik szökési kísérlet közben 1946 májusában az őrök agyonlőtték két társával együtt. Ebben részt vett Shockley is, aki ugyan ép bőrrel úszta meg a tűzharcot, de mivel döntő szerepet vállalt a történetben, 1948. december 3-án kivégezték.

Joseph Paul Cretzer, Samuel Richard Shockley, Arnold Thomas Kyle és Lloyd H. Barkdoll

1941. szeptember 15. John Richard Bayless (6)

Nem sokáig örülhetett az egyedüllétnek a bankrablásért 25 évet kapott Bayless (1915.05.15. – 1981.07.30.) sem, akire egy külső részen végrehajtott szemétszedés közben jött rá a távozhatnék. Az eset 1941. szeptember 15-én történt, amikor Bayless a hideg vizet megtapasztalva viszonylag gyorsan meghátrált, ráadásul a délután ¾ 4-kor végrehajtott létszámellenőrzésen azonnal fel is tűnt a hiánya. Néhány perccel később meg is találták a sziget déli oldalán. Később még a tárgyalóteremből is kereket akart oldani, de az a terve gyorsan dugába dőlt, s mehetett vissza a rácsok mögé. 1981. július 30-án, 66 éves korában halt meg.

John Richard Bayless

1943. április 14. John Richard Boarman, Harold Martin Brest, Floyd Garland Hamilton, Fred John Hunter (7)

A túszejtéses szökési kísérletek sorát a 25 évre ítélt John Richard Boarman (1919.11.03. – 1943.04.14.), a bank-és emberrablásért életfogytiglan+50 évét töltő Harold Martin Brest (1914.01.02. – 1979.05.31.), a 30 évet kapott Floyd Garland Hamilton (1908.06.13. – 1984.07.24.) bankrabló, valamint a 25 évre ítélt Barker-Karpis bandatag Fred John Hunter (1899.10.13. – 1982.11.30.) gyarapította 1943. április 14-én, amikor a munkájuknak helye adó üzem területén két tisztet ejtettek csapdába. Ezt követően mind a négyen az ablakon keresztül másztak ki, hogy eljussanak a partig. Az egyik túszul ejtett tiszt azonban riasztani tudta a többieket, akik tüzet nyitottak a szigetről menekülő foglyokra. Boarman ekkor kapott halálos sebet, melynek következtében elmerült, teste pedig később sem került elő. Huntert és Brestet elfogták, míg Hamilton eltűnt, s ezért halottnak hitték. Ez tévedésnek bizonyult, mert a fegyenc két napig bujkált egy part menti barlangban, majd valahogyan visszajutott az üzem épületébe. Végül ott talált rá egy tiszt. Túlélte a többieket, hiszen miután 1958-ban amnesztiával szabadult, 1966-ban elnöki kegyelemben részesült. 1984-ben, 76 évesen halt meg. Brest egészen 1969 tavaszáig ült, ekkor feltételesen kiengedték, tíz év múlva hunyt el. Hunter sorsáról nem sok információ maradt fent, de megérte az időskort, hiszen 83 évesen, 1982-ben távozott az élők sorából.

Floyd Garland Hamilton, John Richard Boarman és Harold Martin Brest

Fred John Hunter

1943. augusztus 7. Huron Ted Walters (8)

Egy kellemes nyári, szombatra eső napon a 30 évre ítélt Huron Ted Walters (1912.10.24. – 1971.10.14.) bankrabló és autótolvaj úgy döntött, hogy megszakítja 1940. június 9-én megkezdett Alcatrazi tartózkodását. 1943. augusztus 7-én, miközben a börtönben dolgozott, átsétált egy ajtón, majd leereszkedett a sziget nyugati oldalára. Miután észrevették, hogy hiányzik, megszólaltatták a riasztót, s a fegyőrök mellett a parti őrség hajója is elindult a keresésére. Nem sokáig jutott, hiszen gyorsan megtalálták és elfogták a börtön önmagát tengerparti járőrnek képzelő foglyát. 1956-os feltételes szabadlábra helyezését követően egy év múlva megnősült, elhelyezkedett egy pékségben, s úgy tűnt, hogy normális kerékvágásba került az élete. Nem így történt. 1971. október 13-án egy közúti igazoltatás során fegyvert rántott, rálőtt egy rendőrre, majd elhajtott és saját családjának túszul ejtésével zsarolta üldözőit. Újból autóba ült és ismét menekülőre fogta. Az eközben kialakult tűzharcban lőtték agyon másnap, ironikus módon 300 méterre attól a helytől, ahol 1934-ben Bonnie és Clyde, a legendákkal övezett bűnözőpáros élete is véget ért.

Huron Ted Walters

1945. július 31. John Knight Giles (9)

Az egyik, talán legmeghökkentőbb szökési kísérletben az 1935-ben 28 évre ítélt John Knight Giles (1895.02.16. – 1979.02.08.) postavonat-rabló próbálta kihasználni a munkájából származó előnyöket. Giles a rakodódokkban dolgozott, ahol a szigetre tisztításra küldött katonai ruhákat kellett kipakolnia. A hosszú időn át folytatott gyűjtögetés eredményeképpen sikerült egy komplett katonai egyenruhát szereznie, amit magára is öltött. Ezután a legnagyobb nyugalommal lépett egy katonai őrnaszád fedélzetére. Innentől kezdve már azt remélte, hogy teljesen szabad, a vele együtt utazó katonákkal még beszélgetett is. Eltűnését viszont azonnal felfedezték és Giles szerencsétlenségére a naszád nem San Francisco felé, hanem Angel Islandra tartott. Így amikor partot ért, már várta egy büntetőtiszt, aki azonnal vissza is vitte az Alcatrazra. Igazából ő volt az egyetlen szökevény, aki nem úszva, netán tutajjal próbált lelécelni. Utóbb bevallotta, hogy ezt a szökést 10 éven keresztül tervezte. Később feltételesen szabadlábra került, majd 1979-ben, 84 évesen halt meg.

John Knight Giles

1946. május 2-4. Bernard Paul Coy, Joseph Paul Cretzer, Marvin Franklin Hubbard, Samuel Richard Shockley, Miran Edgar Thompson, Clarence Victor Carnes (10)

A legtöbb halálos áldozattal járó és leghosszabb ideig húzódó szökési kísérlet 48 órán át tartotta lázban a világ közvéleményét és az Alcatrazi csata néven vonult be a történelembe. 1946. május 2-án hat elítéltnek – Bernard Paul Coy (1900.02.13. – 1946.05.04.) életfogytiglanra ítélt bankrabló, Joseph Paul Cretzer (1911.04.17. – 1946.05.04.) életfogytiglant kapott bankrabló, Marvin Franklin Hubbard (1912.08.13. – 1946.05.04.) emberrabló, Samuel Richard Shockley (1909.01.12. – 1948.12.03.) életfogytiglani büntetését töltő bank- és emberrabló, Miran Edgar Thompson (1917.12.16. – 1948.12.03.) az életfogytiglana mellé még 99 évvel sújtott gyilkos és emberrabló, valamint a szintén életfogytos Clarence Victor Carnes (1927.01.14. – 1988.10.03.) gyilkos – sikerült a cellaépületben lévő tiszteket harcképtelenné tenni, a fegyverekhez és a cellaépület kulcsaihoz hozzájutni, s így tulajdonképpen irányításuk alá vették a teljes épületrészt. A terv az volt, hogy túszaikkal kijutnak az épületből és azzal a hajóval, ami a napi ellátmányt hozza a szigetre, megszöknek. Azonban az egyik őr – a szabályokat megszegve – a saját zsebében tartotta az udvarra vezető kapukulcsot, amelyet így a foglyok nem találtak. Pár órával később meglelték, de addigra már annyira tönkretették a zárat a különböző próbálkozásokkal, hogy nem bírták kinyitni. A szökni próbáló fegyencek és az őrök között többször alakult ki tűzpárbaj. Este kikapcsolták az áramot, és helyszínre érkező tengerészgyalogosokkal tüzet nyitottak: a második világháborúban a japánok ellen kidolgozott technikával, vagyis folyamatos tűzzel szorították a rabokat egyre kisebb helyre. Május 4-én, a végső rohamban a három fellázadt rabon – Cretzer, Coy és Hubbard – kívül két börtönőr, William Miller és Harold Stites is meghalt. Az ostrom során egyébként Shockley, Thompson és Carnes visszatértek a celláikba, de csak azután, hogy Cretzer – Shockley és Thompson buzdítására –  közvetlen közelről kivégezte a két túszul ejtett tisztet. Körülbelül 18 tiszt sérült meg az "Alcatrazi csata" során, melybe az Egyesült Államok tengerészgyalogságát is be kellett vonni. A közelharc május 4-én ért véget Coy, Cretzer és Hubbard holttesteinek megtalálásával. Shockleyt, Thompsont és Carnest bíróság előtt vonták felelősségre a tisztek halálához vezető szökési kísérlet miatt. Az előbbi kettőt 1948. december 3-án a San Quentin börtönben, gázkamrában végezték ki. A mindössze 19 éves, így az Alcatraz akkori legfiatalabb rabjaként büntetését töltő Clarence Carnest ismételt életfogytiglani elzárásra ítélték. 1973-ban ezt megszakították és feltételesen szabadlábra került, de mivel megsértette ezek szabályait, újra lecsukták. A springfieldi börtönkórházban az AIDS szövődményeibe halt bele, 61 évesen, 1988. október 3-án.

A börtönlázadás résztvevői egy korabeli összeállításon - középen Bernard Paul Coy fegyverrel

Újságírók az öbölben horgonyzó hajó fedélzetéről figyelik a csatát

Clarence Carnes, Samuel Shockley és Miran Thompson bilincsben az 1948-as tárgyaláson

1956. július 23. Floyd Page Wilson (11)

Egy üzletlánc vezetőjének meggyilkolása miatt életfogytiglani büntetését töltő Wilson (1915.03.22. – 1974. január) a dokkban dolgozott és ott vált kámforrá. Miután hiánya a soron következő létszámellenőrzésen feltűnt, azonnal megkezdték keresését. A szabadságot nem sokáig élvezhette, hiszen 11 órával ezt követően a sziget déli partszakaszán a járőr felfedezte rejtekhelyét, s mielőtt bármilyen eszköz segítségével meg akart volna lógni, elfogták. Floyd Page Wilsont 1971 áprilisában feltételesen szabadlábra helyezték. Később ácsként helyezkedett el, majd három év múlva elhunyt.

Floyd Page Wilson

1958. szeptember 29. Aaron Walter Burgett és Clyde Milton Jonhson (12)

Ezen a sötét szeptemberi délutánon a postarablásért 26 éves ítéletét töltő Aaron Walter Burgett (1929.10.24. – 1958.10.12.), valamint a 40 esztendőt kapott Clyde Milton Johnson (1918.08.16. – 1995.10.29.) bankrabló a külső terület szemétszedési munkálataival volt elfoglalva. Egy Harold Miller nevű tiszt vigyázott rájuk, akit lopott kés, kötél és szalag felhasználásával legyűrtek és egy fához kötöztek. Viszonylag gyorsan észrevették eltűnésüket és kiadták a riasztást. Millert már délután 4 órakor megtalálták. Egy órával később a parti őrség hajójának legénysége észrevette Johnsont a sziget nyugati oldalán, ahol el is fogták. Burgettnek viszont nyoma veszett annak ellenére is, hogy 10 napig folyamatosan keresték. Végül október 12-én, tizenhárom nappal később, kiszúrták Burgett testét, amely körülbelül 100 méternyire feküdt a sziget keleti végétől. Halott volt. Vizsgálatakor látták, hogy menekülése közben műanyag zacskókkal és csizmájához erősített fadarabokkal felszerelve akart elúszni, de kudarcot vallott és megfulladt. Clyde Johnsont jóval később ugyan rövid időre szabadon engedték, de nem tudott beilleszkedni a civil életbe. 77 éves korában, 1995-ben a börtönben halt meg.

Aaron Walter Burgett és Clyde Milton Jonhson

1962. június 11. Frank Lee Morris, John William Anglin, Clarence Anglin (13)

Vitathatatlan, hogy a legzseniálisabb és a közvéleményt máig leginkább foglalkoztató szökés három bankrabló, Frank Lee Morris (1926.09.01.), John William Anglin (1930.05.02.) és Clarence Anglin (1931.05.11.) nevéhez fűződik. Morris 1960. január 3-én érkezett a szigetre, John október 24-én, testvére Clarence pedig 1961. január 16-án. Viszonylag hamar egymásra találtak, a gyengébb értelmi képességű fivéreket az iratok tanúsága szerint 133-as IQ-val rendelkező Morris remekül irányította. Igaz, hogy a szökéshez csak az ő nevüket fűzik, de volt egy negyedik társuk is, Allen Clayton West (1929.03.25. – 1978.12.21.) autótolvaj, aki nagy szerepet vállalt az előkészítésben. A rabok észrevették, hogy az elidősödött épületben a nyirkosság kikezdte a betont. Morris 2 társával hétköznapi eszközöket felhasználva kikapirgálta a cellája hátuljában található szellőzőrács körül a falat: 5-6 hónapig tartott, amíg kanál, tízcentes és hasonló fémtárgyak segítségével átjutottak a betonon. Munkájukat igyekeztek takarni, még egy álrácsot is készítettek a hiányzó helyre, melyet festékkel az eredeti rács színére festettek, így a börtönőrök a félhomályban nem fedezték fel, hogy kartonból van. Szappanból, vécépapírból és a borbélytól lopott igazi hajból álfejeket készítettek, hogy villanyoltás után se tűnjön fel hiányuk a gyakran a cella előtt elhaladó őröknek. 1962. június 11-én érkezett el a nagy nap. Ekkor a cellák mögötti vízvezetékeken hárman – West balszerencséjére túl kis lyukat ütött a falon, így nem fért ki rajta és a cellájában ragadt – feljutottak a tetőre, majd a csatornán leereszkedtek az épület oldalán. Lopott esőkabátokból már korábban tutajt készítettek, ezt a parton egy tangóharmonikából fabrikált eszközzel felfújták, majd a vízben evezve elmenekültek. Csupán másnap reggel fedezték fel a hiányukat. Óriási hajtóvadászat indult ellenük, de ennek ellenére soha többé nem hallottak felőlük. Az FBI 20 év elteltével zárta le az esetet: véleményük szerint a rabok vízbe fulladtak. Az esetről rengeteg dokumentumfilm készült, ezekből néhány azt igyekezett bizonyítani, hogy a foglyok elérhették a szárazföldet és elnyerték a hőn áhított szabadságot. Többek között a Myth Busters sorozat is letesztelte a legendát. Az ő tutajuk sikerrel partot ért, a felmerülő nehézségek miatt azonban kérdésesnek értékelték a megvalósíthatóságot, ahogyan soha semmilyen nyom nem utalt arra sem, hogy bármelyik szökevény túlélte az ominózus éjszakát. 1979-ben ezt a történetet dolgozta fel a „Szökés az Alcatrazból” című film, melyben Morrist Clint Eastwood alakította. Az azóta eltelt évek során előkerült egy fénykép is, ami a hetvenes években készült, s egyes állítások szerint az Anglin-testvéreket ábrázolja, de a hitelességét nem sikerült alátámasztani. Újabb izgalmat okozott, amikor 2013-ban a CBS San Francisco megjelentetett egy levelet, melyet állítólag az egyik szökevénytől kaptak, amiben ezt írta:

A nevem John Anglin. 1962 júniusában megszöktem az Alcatrazból, a testvéremmel, Clarence-szel és Frank Morrisszal. 83 éves vagyok, daganatom van. Ha bejelentik a TV-ben, és megígérik, hogy nem több, mint egy évre kell csak börtönbe mennem, és gyógyszeres kezelést is kapok, akkor megírom, hogy hol vagyok pontosan. Ez nem vicc!

Az írást természetesen szakértőknek is elküldték, de konkrétum az ujjlenyomat-elemzés ellenére sem derült ki. A levél szerzője azt is közölte, hogy a három egykori rab közül már csak ő él, hiszen Morris 2008-ban, míg testvére Clarence 2011-ben meghalt. Az igazság talán soha nem derül ki, bár az aktákat az eset miatt 2013-ban újra megnyitották, s csak akkor zárják le végleg, ha a szökevények „betöltik” a századik életévüket. A legfiatalabb rab 1931-ben született, így erre 2031-ben kerülhet sor.

Frank Lee Morris, Clarence Anglin és John William Anglin a börtönben készült fotókon (felül), valamint jóval később az FBI képein (alul) "feltételezett" öregkorukban 

1962. december 16. Darl Lee Parker és John Paul Scott (14)

A sziget utolsó dokumentált kísérlete bizonyította be először, hogy úszva is el lehet érni a szárazföldet. A bankrablás miatt 30 évvel sújtott John Paul Scott (1927.01.03. – 1987.02.22), valamint a bank-és emberrablásért, illetve korábbi szökéséért 50 évre ítélt Darl Lee Parker (1931.02.09. – 1976) 1962. december 16-án, vasárnap este a konyhában lévő raktárban dolgoztak. Röviddel fél 6 után sikerült átjutniuk egy ablakon, miután elfűrészelték a rácsokat. Innen elfutottak a sziget nyugati végébe. A gumikesztyűből és börtönpólókból készült "vízszárnyak" segítségével végül a vízbe ereszkedtek. Tizenhárom perccel később megszólalt a riasztó és azonnal a keresésükre indultak. Parker nem jutott messze, 25 perc múlva a "Little Alcatraz" néven ismert, a börtöntől nagyjából 100 méterre lévő kis sziklába kapaszkodva látták meg. A parti őrség így este fél 7 után már csak Scott hollétét kutatta. Fél nyolc után 10 perccel a Presidio katonai bázison lévő katonai rendőrség telefonhívást kapott, miszerint tizenéves diákok egy testet találtak a Fort Point közelében lévő sziklákon, a Golden Gate híd tőszomszédságában. Az eszméletlen és a hipotermia állapotában lévő John Paul Scott volt az. Kórházba szállították és megmentették az életét. Az esete viszont egyértelműen bebizonyította, hogy egy ember képes átúszni az öblöt és megmenekülni a szigetről. Ugyanakkor ezen tette nem szabadította meg a további börtönévektől, egy későbbi, másik intézetből végrehajtott szökési kísérlete és előélete miatt a rácsok mögött halt meg 1987-ben. Parker sorsáról szinte semmit sem tudni, csupán annyit, hogy 1976-ban halt meg.

John Paul Scott és Darl Lee Parker

Az Alcatrazt nem sokkal később, az egyre magasabb fenntartási költségek miatt 1963. március 21-én bezárták. Napra pontosan 45 éve, 1973. október 12. óta funkcionál nemzeti parkként  a „Golden Gate National Recreation Area” részeként. Rögtön az első esztendőben 50 ezer látogatót vonzott, ez a szám mára több mint egymillióra rúg évente. Éppen ezért bátran ki lehet mondani: az Alcatraz az a hely, ahová régen senki, manapság viszont mindenki el akar(t) jutni…

Felhasznált források (kép és szöveg): alcatrazhistory.com, equipajeymanta.com, 168ora.hu, origo.hu, tortenelemcikkek.hu, honvedelem.hu, alcatrazcruises.com, sfgenealogy.com, rulit.me, wikipedia.org, multiker.hu, picclick.com, lightnovelgate.com, nevagan.com, sfgate.com, networldwork.com, nps.gov, manrushes.com, weirdworm.com, alarm22.com, eu.usatoday.com