Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

PoliPraktika

Alku vagy vihar lesz Jobbik-ügyben?

2016. április 22. - Herczeg Sándor

A Jobbik elnökségének legújabb dilemmája kissé korai. Nagyjából olyan, mint amikor a vadászok már akkor a zsákmányon osztozkodnak, amikor még be sem mentek az erdőbe.

A radikális – bár ez a jelző most némiképp megkérdőjelezhető – párt az elmúlt két napban attól volt hangos, hogy ki miként ítéli meg Vona Gábor elnök néppártosodási kísérletét. A mellőzni kívánt Novák Előd, Apáti István és Szávay István azóta már egyértelműen jelezte: fittyet hányva a figyelmeztetésre, mégis elindulnak a májusban esedékes tisztújításon. Ez világosan megmutatja, hogy érzékelik a tagság egy részének azon óhaját, amely őket akarja. Mindettől függetlenül Vona sem lépte volna meg eddigi bizalmasai félreállítását, ha nem lennének megbízható információi az erőviszonyokról. Az, hogy belengette a „mindenki mellőzhető” kártyát, ráadásul saját magára is vonatkoztatva, kétséget sem hagy szándékai megfellebbezhetetlenségéről. Egyelőre még nem világos, hogy az utóbbi 48 órában kiéleződött belső pártviszály meddig mehet el. Az viszont egyértelmű, hogy valamelyik félnek – legkésőbb a májusi kenyértörésig – engednie kell. Ha addig nem jön létre valamilyen alku, ráadásul a renitens alelnökök közül bárki – vagy netán mindegyik – bekerül az új elnökségbe, akkor Vonának a vétójogon kívül nemigen lesz más alternatívája.

vona_gabor_mti_kovacs_attila.jpg

Vona Gábor, a Jobbik elnöke

(a fotó forrása: Index Kovács Attila/MTI)

Ez a forgatókönyv pedig könnyen a Jobbik szakadásához vezethet, hiszen egyelőre Vona Gábor az egyetlen elnökjelölt. Az alapszabályban lefektetett lehetőség valóban kimondja, hogy az elnök megvétózhatja az alelnökök személyét. A Jobbik sokkal jobban járna, ha a mostani vihar szelíd széllé csendesülne, hiszen ellenkező esetben olyan erősek lesznek a villámok, hogy azok szétszakíthatják az egységet. Ne feledjük, hogy a párt parlamenti jelenlétének időszakában már több ízben is megtört a frakciókohézió, hiszen 2012-ben Endrésik Zsolt, Lenhardt Balázs és Rozgonyi Ernő is elhagyta a pártot, nem is beszélve a Szegedi Csanád-ügyről. Ezek az esetek a jelenlegihez képest csupán szellőcskék voltak, ráadásul akkoriban még nem is a második legerősebb pártként aposztrofálták a Jobbikot, a kilépő politikusok pedig nem kifejezetten tartoztak az élvonalba. A radikálisabbnak mondott Novák, Apáti és Szávay, valamint a hírekben kevesebbet említett Hegedűs Lorántné azonban más súlyú. Mögöttük minden bizonnyal jóval nagyobb tábor áll, ezért háttérbe szorításuk sokkal kockázatosabb, de a jelenlegi helyzetet tekintve Vona számára az egyetlen szóba jöhető húzás, ami egyúttal lépéskényszernek is tűnik a hőn áhított kormányzati pozíció eléréséhez.

A jövő számtalan kérdést tartogat. Vajon a tagság is úgy gondolja-e mint az elnök, azaz a kormányra kerülés fontosabb lesz-e számukra, mint a Jobbik eredeti stratégiája? Kiállnak-e a száműzöttek mellett, s ha igen, akkor mit szólnak ahhoz, ha Vona Gábor tényleg vétózik? Ismerve a radikálisabb eszmék követőit, ebben az esetben simán szakíthatnak, pláne akkor, ha azt tömegesen teszik. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása a Jobbik végleges térvesztésével járna, hiszen a politikai paletta nem bír el egy újabb szélsőjobboldali csoportosulást, a Jobbik pedig szavazói bázisának jelentékeny részének inthetne búcsút. Kétség sem fér hozzá, hogy ebben az esetben a legnagyobb nyereséget a Fidesz könyvelhetné el, hiszen a mögötte loholó párt jócskán lemaradna, a többiek pedig még látótávolságban sincsenek, ugyanakkor a mérsékelt, de kettészakadt Jobbik nem lenne képes annyi szavazót elcsábítani tőlük, amennyivel egalizálná veszteségét.

Nyilvánvaló, hogy ezt Vona Gábor sokkal inkább látja, mint a lázadó alelnökök, akiknek most a sértődöttségből fakadó dac és az alulról érzékelhető támogatás elegye kissé elhomályosítja a jövőbe látását. Mindazonáltal a szükségszerű politikai alku hiányában a Jobbik most könnyedén eljátszhatja azt a váltópárti pozíciót, melyet az utóbbi egy-két esztendőben sikeresen kiharcolt magának. Akkor pedig hiába veszekszenek a zsákmányon, mert nemhogy erdő, de még vad sem lesz a közelben.

A bejegyzés trackback címe:

https://polipraktika.blog.hu/api/trackback/id/tr78655314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Halálbüntetést a korrupt kormány politikusokra! 2016.04.23. 09:43:31

A Fidesz meg a Jobbik stabil szavazó bázisa az ostoba aljanépség. Ezért az aljanépért megy a harc köztük.
Nagy tömegről beszélünk, de a menthetetlenül ostoba aljanép még mindig 1,5 millió alatt van. Egy valamennyire értelmes és aktív ellenzéki párt ezt a 1,5 millió kisebbségi agyhalottat lazán ki tudná vágni a hatalomból.

Zollerbá 2016.04.23. 09:51:02

Az MSZP- nek viszont igazi entellektuel szavazóbázisa van!

Zollerbá 2016.04.23. 09:54:10

Igazi rendszerváltás nélkül 25 év múlva az első cigány ország lesz a Kárpát medencében.

Bafana 2016.04.23. 10:09:02

A szerző a saját vágyait vetíti ki, mint valami vágyálmát:
"a vadászok már akkor a zsákmányon osztozkodnak, amikor még be sem mentek az erdőbe"
Bilibe lóg az a kéz. Amikor az említett "urak" elhagyták a Jobbikot és utoljára még egy jó adag fekáliát hagytak hátra a korábban használt étkezőasztalon, érdekes módon a Jobbik elkezdett erősödni.
Néha át kell rendezni a kirakatot, hogy több ember jöjjön be az utcáról.

to:rppapa 2016.04.23. 10:35:50

@Halálbüntetést a korrupt kormány politikusokra!: "...Egy valamennyire értelmes és aktív ellenzéki párt ..."
Na és hol van ilyen?!

to:rppapa 2016.04.23. 10:40:49

Tényleg nagy dilemma az, hogy nevezhető-e még a Jobbik szélsőséges pártnak, ha az emlitett urak helyét a rendkívül szolid, mérsékelt, már-már konzervatívnak mondható Toroczkai veszi át.
Az év politikai vicce :)

fidesz maszop dk egykutya 2016.04.23. 11:26:25

@Halálbüntetést a korrupt kormány politikusokra!: valahogy úgy tűnik, hogy a legostobább szavazók fideszesek, maszoposok, szadeszosok, dk-sok (nagy az átfedés ezeknek a pártoknak a szavazói között). Legalább is értelmes ember nem szavaz többször leszerepelt pártokra, márpedig ezek az elmúlt 26 évben sokszor leszerepeltek... a jobbik legalább még nem.

tothh · http://polizis.blog.hu 2016.04.23. 11:40:50

Egy milliós szavazótáborral rendelkező párt nem engedheti meg magának, hogy ne mint potenciálisan kormányképes erő jelenjenek meg. Ennek kapcsán a Jobbik igen komoly hátránnyal szembesül, én külön kiemelném a nemzetközi beágyazottság és elfogadottság totális hiányát. A négy érintett közül kettőnek az ügyét is ezzel lehet magyarázni. Szávayt gyakorlatilag az összes szomszéd országból kitiltották, ez nem túl jó ajánlólevél. Hegedűsnét pedig a férje által többé-kevésbé nyíltan támogatott Horthy-kultusz miatt mellőzhetik - szerintem. Apátit és tevékenységét nem ismerem, Novák háttérbe szorítása gondolom nem igényel túl részletes indokolást.

Ami kérdés, az valóban a pártszakadás, de én ebben sem látom annyira Vona számára a veszélyt. Nagyon leegyszerűsítve a párt szavazóbázisa három részre osztható. A kemény mag, akiket tényleg lehet szélsőjobbos, radikális jelzőkkel illetni, ebből a szubkultúrából érkeztek, ez nem több pár százaléknál, ez a 2009 előtti tábor. Középpárttá a cigánytematika képviselete emelte őket, erről Karácsony Gergely és Róna Dániel írt komolyabb tanulmányt. Ez jellemzően az ország bizonyos vidékeit érinti, földrajzilag és szociológiailag jól körülhatárolható. Itt nem változott semmi, nemrég volt hír pl. az "érpataki modell" kiterjesztéséről. A "végeken" tehát egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a kívánt radikalizmus csökkenne. A harmadik tábor pedig azokból áll, akiknek úgy általában van elegük az elmúlt 27 év politikai elitjéből és protestpártként a Jobbikot támogatják. Ők nyilván nem a szélsőséges megnyilvánulásokat hiányolják.
Ha szervezetileg nem sérül a Jobbik, magyarul a párt gerincét adó vidéki helyi szervezetek egyben maradnak, akkor Vona nyerhet ezzel a húzással.
A szakítás a szélsőségesebb csoportnak nem érné meg, hiszen az ő szavazóbázisuk korántsem biztos, hogy elég lenne a bejutásra. Vona mindazonáltal fenntarthatja azt a doktrínáját, hogy a Jobbiktól jobbra ne működhessen életképes párt. A Lenhard Balázs-féle Magyar Hajnal például annyira szélsőséges volt, hogy Magyarországon ez komolyan vehetetlen.
süti beállítások módosítása