Eddig azt hittem, hogy Surján László nyugdíjba vonult. De nem. Ehelyett „borosspéter”-i magaslatokba emelkedett. A kereszténydemokrácia egyetlen értékével sem egyeztethető össze, amit a migránsokkal kapcsolatban osztott meg a Facebook-on – hacsak nem a „Legyél érzéketlen!” lett a tizenegyedik parancsolat.

Kétségtelen, hogy a „Leállt a facebook és akadozik a tweeter. Szegény migránsok, biztos dühöngenek.” megjegyzés korántsem volt akkora taplóság, mint a már lemondott Devecz Miklós szegedi egyetemi kancellár humorosnak szánt szexista megosztása, de egy KDNP-s „potentáttól” mégis ízléstelen. A leginkább csupán a nevében keresztényi értékeket hordozó párt ténykedését tekintve azonban már talán várható is volt egy ilyen megnyilvánulás. Nem beszélve arról, hogy tökéletesen beleillik abba a képbe, amit az átlag magyar látni akar a migrációs hullámból. A kormányzati plakátharc által kipattintott gyűlöletrügy rendkívül termékeny talajban szökkent szárba a már korábban is pirézek szabdalta magyar földön, tekintettel arra, hogy ezt a soha nem létező népcsoportot hazánk lakosságának 59 %-a nem fogadta volna be már 2006-ban sem. Ennek egészen egyszerű oka van, hiszen nagyon kevesen vannak a bevándorlók pártján, s ennél csak valamivel többen azok, akik gyűlölik őket. A legtöbben viszont passzívak, a probléma egyáltalán nem érdekli őket, s inkább félrefordítják a fejüket, mintsem saját gondolatot formálnának, akár így, akár úgy. Nem is segítenek és nem is ártanak, csakhogy ez a legrosszabb felfogás, ugyanis párhuzamot láttat a zsidókkal szemben megfogalmazott 1944-es és 45-ös, közömbös, szemlesütő nézetekkel. A mostani helyzet nyilván nem ilyen veszélyes, de mindenképpen szóra érdemes az, hogy a többség a saját kis szűk, egyetértő körében él, soha nem találkozik olyanokkal, akik mások. Erre mértani pontossággal rá is játszik a kormány, megmutatva: ez egy bezárkózó ország, amely a nyelvének és a történelmének foglya. Az egyik oldalon folyik az értelmetlen, józan ésszel nem megindokolható migránsbabusgatás, a másikon a mindenkiből terroristát faragó félelemkeltés. Ennek résztvevői pedig nem képesek felfogni azt, hogy mindkét út teljes tévedés és iszonyú károkat okoz. Persze, arra mindig lehet építeni, hogy az átlag magyar egy kukkot sem beszél idegen nyelven, ezért nem fog külföldi sajtót olvasni és elszégyellni magát - mint ahogy az utazáshoz és a külföldi barátok megszerzéséhez is hiányzik a nyelvtudása, valamint a pénze.  Ennek okán attól sem kell tartania, hogy egy német, amerikai vagy spanyol barátja beszól neki. Különösen fájó, hogy a magyar hírességek sem nyilatkoznak meg a szolidaritás kérdéskörében, hanem inkább lapítanak, s féltik a saját hátsójukat.

Surján László volt EP-képviselő

(a fotó forrása: europarltv.europa.eu)

Konkrétan: ha valaki adakozik némelyik bevándorlónak, nem azt jelenti, hogy a maradásukat is szeretné. Én is voltam Röszkén, néhány gyereknek adtam csokoládét és ásványvizet. De ezzel együtt elítélem a tiltott, jórészt iratok nélküli határátlépést, valamint azt, hogy a migránsok megtagadják a regisztrációt. A kerítést már csak azért is támogatom, mert az állam, amelynek nem tartják tiszteletben a határát, nem állam többé.

Mindazonáltal nem vagyok Surján László sem. Nem gúnyolódok tulajdonképpen kiszolgáltatott embereken. Az érzéketlenség nem megoldás, pláne nem olyantól, aki valaha népjóléti miniszter, parlamenti, majd EP-képviselő volt. Így tudhatná, hogy ilyen módon nem lenne érdemes a kérdést boncolgatnia.

S még valami: a „mindegy, csak ne legyen hozzá közöm” nem álláspont.  Ez a szocializmus alaptézise volt, ott bizony meghozták a döntéseket helyettünk, még örültek is, ha nem szóltunk bele. 1990-ben viszont egyebek mellett azért is váltottunk rendszert, hogy szabadon elmondhassuk a véleményünket és tegyünk is annak megvalósulásáért. Egy normálisan működő demokráciában ennek valahogy így kellene történnie még akkor is, ha a mindenkori hatalomra nézve a gondolkodó ember a legveszélyesebb.