Az egykori kormányfő minapi megnyilvánulásával kapcsolatban csupán két kérdésem van. Milyen okok miatt érzi szükségét a pár nap múlva 87 esztendős politikus, hogy szervilizmusból példát mutasson, s vajon miért nem olvassa Antall József korábbi megnyilatkozásait?

Nem véletlenül firtatom mindezt. Ugyanis a www.antalljozsef.hu oldal idézetei között egyebek mellett ez is megtalálható:

Egyetértek azzal, amit akár Adenauer, akár Franz Josef Strauss csinált: a CDU-tól és a CSU-tól jobbra álló politikai erőket lehetőleg nem engedték be a parlamentbe. Különösen nem szabad ezt egy olyan országban lehetővé tenni, amelyiket nagyon könnyen vádolnak szélsőséges megnyilvánulással.

Az MDF egykori prominense jobban járt volna, ha a migráció témakörében nem feltétlenül az emberek eltérő bőrszínének kontextusában értekezik etnikai problémákról. Valaha mégis egy kormányt vezetett, lehetnének elképzelései arról, – de legalábbis emlékei – hogy milyen mondatok használatával kerül ki valaki a politikai térképről. Nem hinném, hogy a XXI. században a legnagyobb gondot az arcszín jelentené, az igazi leckét sokkal inkább a fejben lévő gondolatok megismerése adja fel. A Magyar Hírlapnak adott interjújában Boross Péter elég szerencsétlenül vont párhuzamot a bevándorlás valóban rendkívül megterhelő ügye és az etnikai kérdés között, s ezzel ürügyet adott a gumicsontdobálásra azoknak, akik magukat szentként beállítva, válogatás nélkül fogadnának be mindenkit, tekintet nélkül az ország teherbíró képességére – csak azért, mert rühellik a regnáló kabinetet. Sokkal jobban tette volna, ha megvárja Lázár János ünnepi beszédét, melyet Hódmezővásárhelyen mondott:

Ismét a kereszténység és a nyugat végvára lettünk – fogalmazta meg ünnepi beszédében Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kifejtette: a migránsok helyzetével kapcsolatban a csak a befogadást hangsúlyozó „nyitott gondolkodók” nem viselik a kormányzás felelősségét. Ők általában nem vidéken, hanem a nagyvárosokban élnek, és nem az emberek érdekeit képviselik. Ki kell mondanunk, hogy nincs erőnk cipelni a váratlan többletterheket – fogalmazott a miniszter, aki emlékeztetett, hogy mindezt a német, olasz, angol és görög vezetők is megtették. Nem szabad, hogy olyan mentőhajó legyünk, amely nem bírja a menekültek terheit, és mindenki vízbe fúl, ez csak a követelőzők felelőtlensége.

Nem tette, az egykori miniszterelnök inkább még olajat is öntött a tűzre, holott vendéglátóipari igazgató, illetve jogász volt és nem genetikus. Az ilyen kijelentéseknek éppen ezért semmilyen értelme nincs, haszna pedig még annál is kevesebb:

Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.

Ugyanakkor bármennyire is félresikerült Boross néhány megjegyzése, az interjú egyéb részeiben találunk megfontolandó szavakat is. A baj csupán az, hogy a fentiek negligálják őket, holott egy normálisan működő demokráciában az egykori miniszterelnökök meglátásainak súlya van. Az más kérdés, hogy Boross Péter miért gondolja: neki jobbról kell előzni a kormányt, s miközben ezt teszi, akkora lendületet vesz, ami leszédíti a politikai térkép jobb széléről.

(a fotó forrása: Ajpek Orsi Index)

Teljesen felesleges megállapításai nélkül is jól tudjuk: a neoliberális befogadás-pártiaknak – akik leginkább saját szobájukban, klaviatúrájuk ütögetésében élik meg gyönyörüket – is fel kellene fogniuk eszméik tökéletes helytelenségét. Távolról sem szabad azt hinni, hogy csak a mi hajónk süllyed. Igaz ugyan, hogy a végeken kapott léket, a brüsszeli bürokratáknak pedig a hajóorrban van a kajütjük, de velünk együtt merülnek alá, ha továbbra is csak mi lapátoljuk ki a vizet. Ez utóbbiakban – konkrétan az Európai Unió kapcsán megfogalmazott észrevételeivel - még egyet is értek Boross Péterrel, s éppen ennek okán nem célszerű az emberek bőrszínével előhozakodni, hiszen az ilyen felvetések még egy alkalommal sem hoztak megoldást a történelemben.

S még valami. Idős, már nem hivatalban lévő politikusok - pláne ha kormányfők voltak - alkalomadtán igyekeznek megfellebbezhetetlen igazságokat kimondani, helyenként pártok feletti értelemben is. Úgy tűnik, hogy ezt nekünk még tanulnunk kell, s a haza bölcse jelző még sokáig csak Deák Ferencet illeti meg.

Ezt pedig szintén Antall József mondta:

Három részre kellene vágni, ha külön akarnák választani bennem a keresztényt, a liberálist és a magyart.