A Magyar Szocialista Párt már tavasszal, az országgyűlési választásokat megelőzően meghirdette a korszakváltást, sőt összefogott a nevében is ezt fémjelző Együtt formációval, melynek akkor még tagja volt a Párbeszéd Magyarországért Párt és a Demokratikus Koalíció is. Ez már csak azért sem volt túl nagy újdonság, mert az „MSZP” és „megújulás” szavakra a Google keresője kapásból behoz 72.100 találatot – szinte minden esztendőre. Most itt van a legújabb.

Régen minden jobb volt?

Ha visszatekintünk a parlamenti voksolásra, akkor azt láthatjuk, hogy az MSZP országos listájának első 60 helyén – természetesen átfedésben, hiszen egyszerre több funkciójuk volt, illetve van – két korábbi miniszterelnök, 8 volt miniszter, 13 egykori államtitkár, 12 régebbi és 32 akkori országgyűlési képviselő is volt. Csupán 14-en akadtak olyanok, akiknek nem volt a rutinjuk a fenti tisztségek valamelyikében. A korszakváltás jegyében listáról vagy egyéniben a következők nyertek mandátumot, vagy a kerültek be cserékkel a szocialisták jelenlegi frakcióját tekintve. (A sorszám az országos listás helyezésüket jelenti)

1. Mesterházy Attila 2002-2004 között gyermek-, ifjúsági és sport minisztériumi, 2004-2006 között ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi politikai államtitkár, országgyűlési képviselő 2004. 08. 27. óta

7. Tóbiás József országgyűlési képviselő 1998. 06. 18. óta

8. Gúr Nándor országgyűlési képviselő 2002. 05. 15. óta

9. Harangozó Tamás országgyűlési képviselő 2010. 05. 14. óta

10. Molnár Zsolt országgyűlési képviselő 2006. 05. 16. óta

11. Lukács Zoltán országgyűlési képviselő 2006. 05. 16. óta

12. Hiller István 2002-2003 között oktatási minisztériumi politikai államtitkár, 2003-2005 között nemzeti kulturális örökség minisztere, 2006-2010 között oktatási és kulturális miniszter, az MSZP volt elnöke, országgyűlési képviselő 2002. 05. 15. óta

14. Velez Árpád országgyűlési képviselő 2009-2010 között

15. Szakács László országgyűlési képviselő 2006-2010 között

17. Korózs Lajos 2004-2006 között ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi, 2008-2010 között szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, országgyűlési képviselő 1994-2010 között,

18. Legény Zsolt országgyűlési képviselő 2006-2010 között

21. Varga László országgyűlési képviselő 2006. 05. 16. óta

22. Tóth Bertalan országgyűlési képviselő 2006-2007 között

24. Harangozó Gábor európai parlamenti képviselő 2004-2009 között, országgyűlési képviselő 2010. 05. 14. óta

27. Józsa István országgyűlési képviselő 2002. 05. 15. óta

28. Tukacs István 2008-2009 között a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, országgyűlési képviselő 2006. 05. 16. óta

29. Bárándy Gergely országgyűlési képviselő 2006. 05. 16. óta

30. Teleki László 2002-2004 közötta Miniszterelnöki Hivatal, 2004-2006 között ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkára, országgyűlési képviselő 2002-2010 között

42. Tóth Csaba országgyűlési képviselő 2010. 10. 18. óta

44. Gőgös Zoltán 2006-2010 között földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, országgyűlési képviselő 2002 és 2010 között (Ő Botka László mandátumát kapta meg 2014. 10. 27-én)

A múltat végképp nem eltörölni

Fotó: Facebook/MSZP

A jelenlegi parlamenti frakcióban abszolút újoncnak számított Bangóné Borbély Ildikó, Demeter Márta, Heringes Anita (képünkön), Hiszékeny Dezső, Kunhalmi Ágnes és Szabó Sándor. Az országos listán tavasszal nem szereplő, de egyéni körzetét megnyerő Burány Sándor 1994-ben ült be a Parlamentbe először, majd pénzügyminisztériumi politikai államtitkár, foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, illetve nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár is volt.

Amennyiben átböngésszük az MSZP-DK-Együtt-PM színeiben tavasszal indult egyéni aspiránsok névsorát, akkor sem a korszakváltás dominál. A 106 egyéni választókerületben 34 akkori és 15 korábbi országgyűlési képviselő, 10 egykori miniszter és 9 volt államtitkár mérettette meg magát. Ők többnyire Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kabinetében vállaltak szerepet, de felfedezni olyanokat is, akik még régebbi szereplők.

A Szigetszentmiklóson ringbe szállt Kuncze Gábor például még Horn Gyula idejében dolgozott belügyminiszterként, 1990 és 2010 között pedig a már megszűnt SZDSZ képviselője és egy ideig elnöke volt. A Jászberényben indult Szekeres Imre – aki nem fért a lista első 60 neve közé – már 1994-ben honatya, 2002 után államtitkár, sőt négy évig honvédelmi miniszter is volt. A korszakváltás jegyében indult az 1992 óta parlamenti tag – és idén júliusban elhunyt  – Kiss Péter is, aki Horn alatt munkaügyi, később pedig foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi, Miniszterelnöki Hivatalt vezető, szociális és munkaügyi, valamint a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter posztját is betöltötte.

Dunakeszi körzetében kívánt mandátumot szerezni Szabó Imre korábbi környezetvédelmi és vízügyi miniszter. Kaposváron Kolber István egykori regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter, a Miniszterelnöki Hivatal volt államtitkára, valamint a Gyurcsány-kormányban a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter tevékenységében közreműködő államtitkár indult. Nagykanizsáról szeretett volna a Parlamentbe kerülni az a Göndör István, akinek jelölését az MSZP nem támogatta, ezért kilépett a pártból, az Együtt-PM viszont mégis őt delegálta a választókerületbe. Göndör 1994 óta volt a szocialista frakció tagja.

Ez hányadik megújulás?

Az MSZP feltűnően sokat újul meg. Szavakban. De ezeket a nekirugaszkodásokat általában nem követi tett. Ha egy nevében is a korszakváltásra törekvő formáció nem képes jóval több fiatalt „befuttatni” és a helyén kezelni a „nagy öregeket”, akkor soha nem újul meg. A jelenlegi parlamenti frakcióban is döntő szerepet játszanak a már több ciklusos arcok, s csak időnként jutnak térhez mások.

Rendkívül találó a korábbi MSZP-elnök Lendvai Ildikó (képünkön) minapi megjegyzése: „Az igazi kérdés, hogy egy nagy Ózddá válik-e az ország?”. Ez valóban megoldandó számukra, ahogyan erre néhány nappal ezelőtt utaltam is. Lendvai, akinek súlya ugyan homályos a napi politikai véleményformálásban, jól látja, hogy az MSZP – ha az ózdi történésekből indulunk ki – ma nem alternatíva még a baloldali érzelműeknek sem a Fidesz-KDNP-vel szemben. Nem emlékszem még olyan választásra, ahol egy szocialista jelölt alig kapott többet 3 százaléknál egy Ózd nagyságú városban. Ez az eredmény önmagáért beszél, s noha az idén 25 éves párt minden bizonnyal továbbra is a baloldal meghatározó ereje marad, el kell gondolkoznia a folytatáson.

Az útkeresés tétovaságát több mérföldkő is jelzi: Pásztor Albert tragikus szereplése Miskolcon, a baloldali jelölt nélküli budapesti főpolgármester-választás, s mindezt betetőzően Ózd. Ha az MSZP ebből sem tanul, akkor akár el is engedheti a szakadék szélét, melyben most görcsösen tíz ujjal kapaszkodik, és néha felordít Botka Lászlónak megoldásért. A most megválasztott szegedi polgármester azonban – most még – nem fog szalmaszálat nyújtani, hiszen jó taktikai érzékkel vonult vissza a szegedi városháza falai közé. Botka felmérte: ott király lehet, de országosan bukhat, többet veszítve, mint amennyit nyerhet. Marad örök ígéret – ahogyan néhány szocialista politikus már meg is fogalmazta.

Vezető kellene, olyan igazi

Fotó: Facebook/MSZP

A szavazóknak karizmatikus vezetőre van szükségük. Vezérre. A magyar ilyen. Az MSZP most csupán Tóbiás Józsefet tudja felmutatni, aki ehhez a szerephez kevés, sőt kitapintható a párton belüli véleménykülönbség is, ami pozícióharchoz fog vezetni – ha ez a helyzet ma már nem az. Amíg nincs világos és egyértelmű üzenete a pártnak, addig nem is számíthat komoly tömegbázisra, csupán egy megolvadt kemény mag tart ki, s ők is több alternatíva közül választhatnak, hiszen a DK jól láthatóan a baloldal vezető pártjának címére hajt. Az MSZP vezér nélkül soha nem lesz többé váltópárt, nekik egy modern Horn Gyula kellene.

Kíváncsian várom, ki lesz az.