A halálos ítélet kimondásakor mindössze 27 esztendős Mészáros István alakja köré már életében is legendák szövődtek. Mintegy 10 éves bűnözői pályafutása a második világháború utáni zavaros időszakban csúcsosodott ki. Több álnevet használt, "rendőr"igazolványt lopott, melynek segítségével eltüntette a bizonyítékot az általa elkövetett gyilkosság helyszínéről. Első elfogása után az ügyészség épületéből szökött meg. Hat méteres magasságból ugrott ki az ablakon, sebeit pedig egy mit sem sejtő egykori rendőrorvos látta el. Hidegvérrel végrehajtott bűncselekményeit azonban nem úszta meg.

Az 1920. április 23-án Aradon született, később fodrász (más források szerint borbélysegéd volt) végzettséget szerző Mészáros hamar rájött, hogy pénzt munka nélkül a bűnözők szereznek, ezért már kamaszként elkötelezte magát ennek az életformának. A korabeli források szerint 17 évesen lopásból élt. Többféle személyazonosságot használt, ezek közül az egyik legnevezetesebb a Horváth Ödön név, amit egy ismert focistától vett „kölcsön”, amikor 1945. szeptember 9-én betört a ferencvárosi labdarúgók öltözőjébe. Ezt használta rendőri iratnak, holott Peterdi Pál 1984-ben megjelent interjúja szerint Horváth Ödön sohasem volt rendőr, csupán az igazolvány lehetett megtévesztő. Mészáros ugyanekkor lopta el Kommatinger Sándor szakács iratait is, melyeket a wikipedia cikkanyaga szerint később szintén felhasznált.

Hekus Dönci a bíróság előtt 1947 novemberében

1947. március 12-én Hekus Dönci Budán, a Városmajor környékén egy gyógyszertárba hatolt be a kirakaton keresztül, ám a helyszínről való távozáskor Horváth Lajos rendőrrel találkozott. A járőr igazoltatta őt és felírta füzetébe a Dönci által bemondott Kommatinger nevet. Dönci a Városmajor és Csaba utcák sarkán orvul agyonlőtte a rendőrt, az álnevét tartalmazó füzetet azonban valami miatt nem vette el a halottól, így az a nyomozók birtokába jutott. A rendőrgyilkosság után két nappal újabb betörés következett: az Üllői út 7. szám alatti műszerboltot rabolta ki, szintén a kirakaton keresztül. A rendőrök észrevették a Csaba utcai gyilkosság és a Üllői úti betörés közötti párhuzamot. Feltételezték, hogy a kirakat felőli behatolással dolgozó rabló műszerekre specializálta magát, illetve hogy idővel értékesíteni akarja majd a megszerzett műszereket, ezért az ezzel foglalkozó vállalkozókat beszervezték. Hekus azonban türelmes volt, csak hosszú idő után kezdett orvgazdákat keresni. 1947 őszén egy műszerkereskedőnél bukkant fel az egyik Csaba utcából lopott mikroszkóp, a vállalkozó ügyfélnyilvántartásából pedig ismét a Kommatinger névhez jutottak a nyomozók, ekkor vált bizonyossá, hogy a Csaba utcában agyonlőtt rendőr csakugyan gyilkosának nevét írta föl a noteszébe. 1947. április 3-án a késő délutáni órákban Dönci a Párizsi Áruházban magával csalta és az áruház gépházában téglával agyonverte Hardicsai Erzsébetet. Az áruház egy munkatársa azonban közvetlenül Dönci távozása után rátalált a lányra és fellármázta az áruházat, amelynek alkalmazottai a tettes üldözésére indultak. Döncinek nem volt ideje a helyszínről megszökni, egy szomszédos épületbe menekült, ahol azonban a házmester rázárta a kaput. A házból rendőri igazolványát használva, önmagát saját maga üldözőjének kiadva tudott megszökni. A helyszínen azonban több ruhadarabját is otthagyta, amelyeket a rendőrök az áruház raktárában helyeztek el. Dönci másnap visszament a helyszínre és újból Horváth Ödön igazolványát használva az ellene szóló bizonyítékokat magával vitte.

Azt talán kevesen tudják, hogy Mészáros egy időben, amikor már Budapesten forró lett a lába alatt a talaj, Makóra tette át a székhelyét és elég különös karriert futott be. Még véletlenül sem húzódott árnyékba. A Makói Népújság beszámolója szerint 1946. november 10-én, több bőrönddel megrakodva és feleségével együtt érkezett a városba, ahol dr. Szűcs László tanácsnok, Bérpalotában lévő bútorozott lakását bérelte ki. Kedvességével és jó modorával hamarosan sok barátot szerzett, majd fővárosi kapcsolataival hencegve szinte mindenkit megszédített. Mérnököket hozatott, tárgyalt a Maros-parti város vezetőségével, megígérte a félbe maradt vágóhíd felépítését, sőt a Katolikus Körnek mozit is ígért. A Gazdasági Egyesület székházába színházat tervezett. A makóiak az udvarias üzletember képét látták benne, akik sokat utazik, és kitűnő összeköttetései vannak. Egy-egy útja után fényes partikat adott lakásában, melyeknek vendége volt többek között Szekeres Dezső volt újságíró, számos helyi kereskedő, de még Bartha Gábor rendőrhadnagy is. Az ilyen alkalmakkor nem volt szűkmarkú – a fővárosban és máshol szerzett zsákmány értékesítéséből bőven futotta jó minőségű italokra, süteményekre és más finomságokra. Felesége, Enczig Éva még tangóharmonikázott is a megjelenteknek. Mészáros olyannyira beépült a város életébe, hogy a helyi focicsapat intézője lett, a játékosoknak pedig önvédelmi trükköket mutogatott. A megszaporodott betörések később ráterelték a gyanút, főleg azért, mert a focistáknak csokikat osztogatott nem sokkal azt követően, hogy kiraboltak egy helyi édességboltot is. Ügyei kipattanása előtt elhagyta Makót és ugyanolyan váratlanul távozott, ahogyan megérkezett.

A makói Bérpalota napjainkban - a bűnöző ennek a háznak az első emeletén bérelt lakást

Hardicsai Erzsébet meggyilkolásának helyszíne a Képes Figyelő korabeli lapszámában

Vidéki kalandozásai után nem sokkal azonban rajtavesztett. 1947. november 5-én kora délután egy budapesti, Király utcai orvosi műszerész izgatottan jelentette Tessényi János nyomozó alezredesnek, hogy „Horváth Ödön” az üzletében tartózkodik és mikroszkópot akar eladni. Magasházy István őrnagy és Magyari Sándor százados detektívekkel együtt jeep-kocsikon hajtottak a Király utcába, elállták a műszerkereskedés ajtaját és lövésre tartott revolverekkel megadásra szólították fel „Horváthot”. A vakmerő szélhámos pillanatok alatt átlátta a helyzetet, menekülni sem próbált. Tartotta a kezét, hogy a rendőrök rákattinthassák csuklójára az acélbilincset. Zsebeiből Mészáros István 27 éves fodrászsegéd iratai kerültek elő. Az akkor már óriási erőkkel keresett Mészáros a rendőrgyilkosságon kívül mindent bevallott. A köznyelvben Hekus Dönciként emlegetett bűnöző azonban nem adta fel, őrzői és az őt kihallgató bíró figyelmetlenségét kihasználva november 8-án kiugrott az ügyészség egyik ablakából, majd elmenekült.

A Makói Népújság tudósítása a szökésről

A fogolyszökés hírének elterjedésére a rendőrségen jelentkezett Neumann Gyula taxisofőr, aki elmondta, hogy egy több sebből vérző férfi szállt a kocsijába az újpesti városháza előtt. Ő vitte azután Altorjai Gunhardt Tibor nyugalmazott rendőrorvos-főtanácsoshoz, az Árpád utca 80. alá, miután azt mondta, hogy villamos-szerencsétlenség áldozata lett. Megszánta utasát, akinek annyira fájt a lába, hogy mozogni is alig tudott. Segítségül hívta tehát egy barátját, Víg László sofőrt és ketten együtt a vállukon vitték fel az orvosi rendelőbe. Ott is megismételte a balesetről szóló meséjét, majd bekötözése után újra levitték a taxihoz. A gyilkos néhány pillanatig habozott, majd a Lehel utca 24.-et adta meg címnek, a Váci úton mégis kitetette magát. Neumann felajánlotta, hogy tovább is elfuvarozza, ha pedig valahová be akar menni, akkor a vállára veszi. Ezt a segítséget azonban elhárította és nagy nehézségek árán kiszállt a kocsiból. A sofőr csak akkor kezdett gyanakodni, amikor az újságokban olvasta, hogy a menekülő Hekus Dönci lábán súlyos sérülés van. A detektívek természetesen felkeresték az orvost, aki éppen a rendőrségre akart menni, hogy ő is megtegye feljelentését. Az újságcikkekből ugyanis rájött, hogy tulajdonképpen kinek nyújtott segítséget. Elmondta, hogy Hekus Dönci mindkét lábfeje súlyosan sérült: a bal lábán csontrepedés van, a jobb lábfején pedig valószínűleg középcsonttörést szenvedett, ami miatt a lábfeje egészen kifordult. Be akarta gipszeltetni, de azt a doktor nem tudta biztosítani, így öt méter hosszú és öt centiméter széles pólyakötéssel csavarta be a sérült testrészeket. Mészáros ekkor még egy nevet és egy címet is adott: Sobri János sofőr, Lehel utca 24., azaz ugyanazt, ahová eredetileg taxival is vitetni akarta magát. (Más források szerint a derék orvost a Sztrogoff Mihály névvel tévesztette meg, úgy tűnik, hogy volt érzéke az irodalmi példákhoz.)  A menekülő bűnöző végül eljutott Újpestig, ahol egy villamosról újabb taxit leintve, a kőbányai állomásra fuvaroztatta magát, de miután már nem érte el a Szegedre induló vonatot, arra kérte a sofőrt, hogy tegye ki a Soroksári úton, hátha felveszi egy arra járó autó. November 9-én Hekus Dönci szerencsetartaléka kimerült. Délután fél ötkor a tatai állomásfőnök bejelentette a budapesti rendőrkapitányságra, hogy a vértesszőlősi vasútállomáson Lusztig Mihály, (egyes korabeli újságokban Miksa) az államvédelmi osztály nyomozóhadnagya felismerte és elfogta Hardicsai Erzsébet és Horváth XVIII. Lajos próbarendőr gyilkosát, az akkor már negyvennyolc órája éjjel-nappal hajszolt bűnözőt.  A tiszt később így vallott a letartóztatásról:

Amikor Vértesszőllősön felszálltam a feleségemmel a vonatra, feltűnt, hogy a kupé egyik sarkában bekötött lábú fiatalember ül. Az arca valahogyan ismerős volt. Ahogy jobbam megnéztem, hirtelen átvillant az agyamon: ez csak Hekus Dönci lehet. Odaléptem hozzá és igazoltattam. Azt hazudta, hogy bőröndjében vannak az iratai. Ekkor már biztos voltam a dologban.  Megbilincseltem. Nem ellenkezett. Óriási fájdalmai voltak, nem tudott lábra állni. Mire beértünk Tatára, bevallott mindent.

Hekus Dönci kihallgatása - jobb oldalon egy ritka fotó Hardicsai Erzsébetről 

Mészáros 1947. november 11-én megkezdődött perét óriási sajtóérdeklődés kísérte. Őt magát a tárgyalásra hat őr vezette be, kezét és lábát is megbilincselték. A gyilkost a tárgyalóterem mellett lévő kis szobában helyezték el, amíg a rögtönítélő tanács megérkezett. Az elnöklő Dán Andor bejelentette, hogy a büntetőtörvényszék elnöke a rögtönítélő tanács összehívását rendelte el Mészáros István ügyében, akit az államügyészség szándékos emberölés. többrendbeli betöréses lopás és lőfegyvertartás bűntettének elkövetésével vádolt. Dr. Dékány Mihály államügyész terjesztette be azután a vádat, amelynek alapján a rögtönítélő tanácsot összehívták. Kérte a rögtönítélő bíróságot, hogy a vádlottnak a Párisi Áruházban történt eseményekre vonatkozó kihallgatása idejére zárt tárgyalást rendeljen el a közerkölcs megvédése miatt. A tanácselnök ezt követően felvette a vádlott adatait és megengedte, hogy sérülésére tekintettel ülve tegyen vallomást. Mészáros elmondta, hogy büntetve nem volt, de több helyen folyt ellene eljárás és körözést is adtak ki ellene. Dr. Balassa László elmeszakértő és dr. Kelemen Endre törvényszéki orvosszakértő jelentésére került ezután sor, majd a tanácselnök kérdésére Mészáros elismerte a Párisi Áruházban történt emberölést – az áldozat nevét az egykori újságok elég sokféleképpen írták le, a Hardicsai mellett előfordul a Hradicsai, sőt a Hardics is – a Csaba utcai betörésnél elkövetett rendőrgyilkosságot viszont nem.

November 12-én az államügyész a Friss Újság másnapi lapszáma szerint a következőket állapította meg:

A közvélemény ezt az elvetemült vádlottat hamis romantika ködébe igyekezett burkolni, holott hét áldozata már hónapok óta halott Az egyik áldozat egy vidékről feljött fiatal dolgozó leány, a másik pedig a kötelességét élete végéig hűen teljesítő rendőr.  Három betöréses lopás is terheli a vádlott lelkiismeretét, ezeket be is ismerte, s valamennyit éjszaka követte el, de feltétlenül sötétben. Nem vitás, — mondotta az államügyész — hogy a rendőr ott kapta a halálos lövést, ahol elesett, ezt az orvosszakértő véleménye is alátámasztja. De a logika szabálya is ezt bizonyítja — hangsúlyozta az ügyész — mert a lőfegyvert biztosan az tartotta magánál, aki az utcán tartózkodott, hogy ezzel a gyógyszertárban dolgozó társát is megvédhesse. Az előre elhatározás is bizonyítva van azzal, hogy a vádlott a gyógyszertárbetörés délutánján vette magához a Kerepesi-temető melleit eldugott pisztolyát, s így tulajdonképpen gyilkosságot követi el.  Bűnsegédi bűnrészessége mindenképpen megállapítható, mert a lövést az ő pisztolyából adták le.  A Párisi Áruházban szándékos emberölés bűntettét követte el a vádlott, amikor szexuális tevékenység közben, a felfedezéstől való félelmében áldozatát agyonverte. Ehhez járul még a fegyverrejtegetés. s mindezekért gyilkosság, szándékos emberölés, háromrendbeli betöréses lopás és lőfegyver-rejtegetés. Mindezekért az államügyész legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte, mert a vádlott cselekményei olyan durvák, hogy bennük emberi vonás egyáltalán nem fedezhető fel.  Évek óta bűncselekményekből él, haszontalan tagja a társadalomnak. Az ítéletnek a megtorláson és elriasztáson kívül, elégtételt is kell szolgáltatni annak a rendőrnek, aki kötelességteljesítés közben esett a gyilkos áldozatává.  Ezután a védő vitatta a statáriális bíráskodás jogosságát, mert a fogva tartásra előírt 72 óra letelt anélkül, hogy közben bírói intézkedés történt volna.  Az ügyész a 72 órára vonatkozóan azt bizonyította, hogy a törvény a bíróság elé állítástól számítja az órát, ez pedig kedden reggel fél kilenc óra óta nem telt le.
Végül az elnök megkérdezte a vádlottat, hogy a Párisi Áruházban történtek óta hol tartózkodott. Hekus Dönci elmondta, hogy Makón, egy rövidáru-üzletben segített a bevásárlásoknál. Az elnök még figyelmeztette, hogy őszintén nyilatkozzék bűneiről, mert ezt a bíróság javára tudja be. Hekus Dönci azonban továbbra is tagadta a rendőrgyilkosságot, míg a többi bűncselekmény elkövetését elismerte, ö is irgalmas, igazságos ítéletet kért. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza.  Mialatt a bíróság a különszobában az ítéletről tanácskozik, a tárgyalóterem felbolygatott méhkas kepét mutatja. A lábsérülése miatt külön karosszékben ülő Hekus Döncit rendőrök és fegyőrök veszik körül, csak feleségét és apját engedik hozzá. Gyűrűjükön kívül azonban kíváncsiak serege tolong, kutató szempárok százai igyekeznek a kétszeres gyilkossággal vádolt bűnöző arcáról érzelmeit leolvasni. Általános feltűnést kelt egv idős asszony, aki — mintha csak színházban ülne — távcsövei nézegeti a gyilkost, a bíróságot és a közönséget. A védőügyvéd és a bírósági szakértők körül kisebb csoportok alakulnak ki, vitáznak a várható büntetésről és az ítélet indokolásáról. A teremben tálcán süteményeket árulnak, de az elárusítónők panaszkodnak: — Mikor Sántha Dezső ügyét tárgyalták, sokkal több süteményt tudtunk eladni. Akkor az alvilág „előkelőségei“ jöttek el a tárgyalásra. A figyelem annak a szobának az ajtaja fele terelődik, amely mögött a bíróság az ítéletről tanácskozik. Kinyílik az ajtó és a rögtönítélő bíróság jegyzője helyet foglal az asztalánál, maga elé rakva a kezében tartott iratokat. A filmfelvevőgépek az ajtó felé fordulnak, kattognak a fotóriporterek fényképezőgépei, a rögtönítélő bíróság tagjai kivonulnak a tanácskozóteremből és elfoglalják helyüket.

Halálos csendben kezdi meg Dán Andor tanácselnök az ítélet kihirdetését:

— A magyar köztársaság nevében... A rögtönítélő bíróság bűnösnek mondja ki Mészáros István vádlottat egyrendbeli szándékos emberölés, három betöréses lopás, valamint fegyverrejtegetés bűntettében, ezért őt halálbüntetésre ítéli. Vádlottat a rögtönítélő bíróság a rendőrgyilkosság vádja alól felmenti, mert a gyilkosság elkövetését nem látta teljes jogi biztonsággal bizonyítottnak. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a szerencsétlen Hardicsai Erzsébetet Hekus Dönci szándékosan ölte meg. Ezután a tanácselnök kifejtette, hogy a vádlott által elkövetett betörések a rögtönítélő bíróság elé tartoznak, mivel azokat Mészáros István az éjszaka leple alatt követte el. Mivel enyhítő körülményt a bűncselekmények elkövetésénél nem találtak, a gyilkost halálra kellett ítélni.  Az ítélet indokolásának befejezése után a tanácselnök kérdéssel fordult az elítélthez: — A rögtönítélő bíróság ítélete ellen fellebbezni nem lehet. Folyamodik-e kegyelemért? Hekus Dönci halálsápadtan, reszkető kézzel simítja végig arcát, majd megtört hangon, fejét a bírósági emelvény felé fordítva mondja: — Az utolsó percben mindig őszinte az ember. A rendőrt nem gyilkoltam meg, többi bűneimet megbántam.
Elcsukló hangon, reszkető ajakkal, sírva folytatja: — Kegyelmet kérek.
A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át és határozathozatalra vonult vissza. A rögtönítélő bíróság egynegyed-kettőkor vonult vissza tanácskozásra. hogy eldöntse, vajon Mészáros István kegyelmi kérését felterjessze-e az államfőhöz. A zsúfolt tárgyalóteremben rendkívüli izgalom uralkodik. Az áruházi kéjgyilkos szemeit mereven a bírói emelvényre szegezi, keskenyre összeszorított szájjal várja az esküdtszéki terem mellett lévő ajtó feltárulását, mely eldönti további sorsát. A sűrű tömeget két zilált hajú, izgatott nő töri át.  Odafurakodnak a kéjgyilkoshoz, és mint valami, hírességtől, névaláírást kérnek tőle.  A rendfenntartó közegek eltávolítják a tárgyalóteremből a magukról megfeledkezett eszpresszótündéreket. Egy gyászfátyolos nőnek nyit utat a hallgatóság, sápadtan támolyog a tárgyalóterem ajtaja felé. A tárgyalóterem közönsége között halk sugdolózás kezdődik: — A meggyilkolt rendőr özvegye! Háromnegyedórás tanácskozás után a rögtönítélő bíróság bevonul a tárgyalóterembe, hogy kihirdesse a bíróság döntését. A zsibongó esküdtszéki teremben egy pillanat alatt halálos csend lesz. Izgatott arcok fordulnak a bíróság felé, amikor kihirdetik, hogy Mészáros Istvánt, a párisi áruházi kéjgyilkost a rögtönítélő bíróság kegyelemre ajánlja. Hekus Dönci szeme felcsillan, szája széle megrándul, és bizonyára vigyorba torzulna, de hirtelen rendbe szedi arcvonásait és igyekszik nyugodt, egykedvű arccal végighallgatni a számára jelentős határozatot.  A rögtönítélő bíróság által felterjesztett kegyelmi kérést az igazság ügyminisztérium véleményezése után rövidesen továbbítják a köztársaság elnökéhez. A halálraítélt gyilkost a fegyőrök a hordszéken visszavitték tömlöcébe.

Mészáros István ezt követően még két hétig reménykedhetett, hiszen ügye Tildy Zoltán köztársasági elnök elé került, aki azonban nem találta kegyelemre méltónak, ezért 1947. november 28-án elutasította a beadványt. Másnap délután három órakor a gyűjtőfogház udvarán Bogár János akasztotta fel – a lába még ekkor is be volt gipszelve.

A kegyelmi kérvény elutasításáról szóló hír a Magyar Országos Tudósító 1947. november 28-i cikkében

Az ítélet végrehajtását közlő cikk az Új Dunántúl 1947. november 30-i lapszámában

A korabeli sajtóban csak nagyon kevés helyen jelent meg, de Mészáros Istvánnak volt egy gyermeke. Amikor a Párisi Áruházba vitték, hogy bűncselekménye körülményeiről a helyszínen számoljon be, akkor a rabomobilban egyéves fia fényképét mutogatta. Ekkor elérzékenyült, majd megkérdezte a rendőröket:

„Mi lesz a fiamból? Senki sem mossa le róla, hogy gyilkos az apja!”

Mészáros felesége, az 1947-ben 22 esztendős Enczig Éva az utolsó pillanatig kitartott férje mellett, a később hiábavalónak bizonyult kegyelmi kérvényhez szükséges iratokat is megszerezte. A házaspár közös fia – ha életben van – ma már 74 éves idős ember. Lehet, hogy semmit sem tud édesapja tetteiről, vagy ha igen, akkor azt mélyen elrejtette magában.

(Források: mafab.hu, wikipedia.hu, mult-kor.hu, tempofradi.hu, library.hunagaricana.hu, chuckeyeager.tumblr.com, Magyar Országos Tudósító, Makói Népújság, Új Dunántúl, illetve Arcanum Digitális Tudománytár: adtplus.arcanum.hu)