Ha egy politikus pert veszít, akkor rögvest elfogultsággal, és/vagy a hatalom kiszolgálásával vádolja a bíróságot. Ugyanakkor győzelme esetén az igazságot ünnepli. Függetlenül az éppen hatalmon lévő kurzusoktól, ehhez talán hozzászokhattunk már rendszerváltás óta. Az viszont példátlan, hogy egy vidéki város polgármestere sorozatosan elbukott perei után „Vérbíró” néven indítana internetes oldalt, hogy a nem neki igazat adók „elszégyelljék” magukat. Ez éjsötét történelmi korszakot idéz. Olyasféle nyomásgyakorlás, melyet Rákosi Mátyás is előszeretettel alkalmazott. Hasonlóan egy másik kommunista politikushoz, mégpedig éppen ahhoz, akire Hódmezővásárhely polgármestere előszeretettel hivatkozik, ha minősíteni akarja ellenfeleit.

Márki-Zay Péter még tavaly „alapított” egy díjat, amit Biszku Béláról nevezett el és egy tüntetés keretében osztogatta ellenlábasainak. Mindemellett korábban közölte azt is, hogy a Fideszre szavazóknak (és még gyermekeiknek is) lehajtott fejjel, „BiszkuBélaként” kell majd az emberek között járni. Aztán a minap mondott egy olyat, melynek szellemi előfutára éppen Biszku volt. Úgy vélte ugyanis, hogy a számára kedvezőtlen bírósági ítéletek miatt érdemes lenne egy verbiro.hu oldalt indítani, hátha elszégyellik magukat. Mindez nem csupán azt bizonyítja, hogy Márki-Zay ebben az ügyben hajszálpontosan úgy viselkedik, mint Rákosi és Biszku, akik a kommunista és diktatórikus vezetés elkötelezett híveiként az igazságszolgáltatás működésébe is beleszóltak, hanem azt is, hogy a közvéleményt a bírák ellen hangolja. Ami elképesztően rossz út.

Márki-Zay Péter 2019. december 9-én

(Fotó forrása: Index, Ajpek Orsi)

1957. december 1-én Biszku Béla belügyminiszter „A büntetőpolitikánk egyes kérdéseiről” szóló jelentés tárgyalását így vezette be a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának ülésén:

Mi Nezvál elvtárssal kaptunk korábban a Politikai Bizottságtól megbízást a jelentés elkészítésére. A kérdés azért merült fel, mert egyrészt túlzsúfoltság van a börtönökben. A másik ok, amiért ezt a jelentést be kellett hozni a Politikai Bizottság elé, hogy az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál, a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma.

Félreértés ne legyen: azzal semmi probléma nincs, ha valaki nem ért egyet a bíróság döntésével. Még az sem okoz gondot, ha ennek a nyilvánosság előtt hangot ad. Ugyanakkor rendkívül baljóslatú időszakot akar visszahozni az a politikus, aki a bírókat koncként veti oda azok elé, akiknek hozzá hasonló meggyőződése van, ergo tálcán kínálja őket egy internetes oldalon, amivel nyilvánvalóan rájuk zúdítja a népharagot – ha igazuk van, ha nincs. Mennyivel másabb megoldás ez, mint amikor a második világháború után megalakult népbíróságok döntéshozóit a kommunisták azért gyalázták, mert számukra nem megfelelő ítéleteket hoztak, s pellengérre állították őket szócsövükben, a Szabad Népben?

Semmivel. Pontosan ugyanaz, csak most nem papíralapon, hanem az interneten fog zajlani látványos megkövezés, melynek előzménye a listázás lesz, ami ellen Márki-Zay Péter felháborodottan tiltakozott még 2018 februárjában, amikor a listázás az ő támogatóit vette célba. Ha akkor ezt jogosan tette – márpedig igen – akkor az ő bírókat listázni kívánó terve miben lenne más?

Márki-Zay Péter bírókat megszégyenítő ötlete egyértelműen azzal járna, hogy hívei szabadon és minden kötöttség nélkül szidalmaznák a polgármester számára kedvezőtlen ítéleteket hozókat. Magyarul: őt pártoló közönsége elé hajítaná virtuális lincselésre a bírókat, az amatőröknek pártfeladattá téve a jog gyakorlását. Gondolkozzunk el ezen, majd lapozzuk vissza a Szabad Népet és olvassuk el, hogy mit írt 1945. július 24-én, amikor Ries István akkori kommunista igazságügy-minisztertől idézett.

A vádbeszédeknek arra kell törekedniük, hogy a laikus népbíró megértse azt a történeti helyzetet, amelybe ezek az ügyek bele vannak ágyazva. A másik mód, a pártok feladata, hogy a beküldött népbírókat iskoláztassák és megértessék velük,» mi a szerepük. Tudomásunk szerint rövidesen kiadják a nagy bűnösöket. Az ezekben a bűnügyekben elmondandó vádbeszédekben fel kell tárni mindazt, ami történt. Felhatalmazást fogok kérni a minisztertanácstól olyan rendelet kiadására, amely szerint ezekben az ügyekben az igazságügyi minisztériumnak módja legyen a népügyészi teendők ellátásával a Népügyészségen kívül álló személyeket is megbízni, olyanokat., akiknek eddigi jogi. szociológiai, vagy történeti, irodalmi működése biztosíték arra, hogy a vádbeszéd valóban a magyar nép nevében fogja a rendszert megvádolni és feltárni azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik a múlt bűneinek megtorlását.  Az igazságügyi kormánynak állandó kapcsolatban kell lennie a Népbírósággal. De gondoskodni kell arról is, hogy végre a magyar közönséggel meg a reakció elleni küzdelem fontosságát, hogy hozzák mindazt a Népügyészség tudomására, amit tudnak, hogy a reakciót üldözhessük. Nem akarunk spiclirendszert kifejleszteni, vagy a népet árulkodásra tanítani, de meg kell érteni, hogy itt mindennél fontosabbról; a magyar nép életéről, fejlődéséről, fennmaradásáról van szó.

Nem is beszélve a vérbíró szó eredeti, a közvélemény számára ismert jelentéséről: ők voltak azok, akik az 1956-os forradalom után futószalagon gyártották a halálos ítéleteket, szervilisen kiszolgálva a pártállam vérszomját. Éppen ezért azt ajánlom, hogy ennek tükrében ízlelgessük újra a hódmezővásárhelyi polgármester kijelentését:

Majd a vérbiró.hu-t elindítjuk, és előbb-utóbb elszégyellik magukat.

(Ries István nyilatkozatának teljes szövege a Szabad Nép 1945. július 24-i lapszámában található az Arcanum Digitális Tudománytár internetes oldalán)