A Parlament nem csupán éles politikai összetűzéseknek ad otthont, hanem sokszor humorosnak, szarkasztikusnak, netán sértőnek szánt közbekiabálásoknak, illetve felszólalásoknak is. Ilyen szemüvegen keresztül tekintettük át a 2016-os esztendőt.

Lezsák Sándor (Fidesz) országgyűlési alelnök és Gúr Nándor (MSZP) párbeszéd-szösszenete február 16-án:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő 15 perces hozzászólás Gúr Nándor MSZP-s képviselő urat illeti.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánok többet szólni, ha nem lesz olyan felütés a kormánypárti oldalról, ami ezt megkívánja.

ELNÖK: Nem kell fenyegetőzni, képviselő úr. (Derültség.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Nem, nem, nem teszem, sőt örömet sem akarok okozni elnök úrnak, egyszerűen csak a parlamenti tevékenységemből fakadó munkámat végzem.

Staudt Gábor (Jobbik) később bevált jóslata március 2-án:

Felvezetőként annyit hadd reagáljak Vas Imrére, ha már itt a szavazói akaratról beszélünk, meg hogy mi lesz ’18-ban, kinek kell ügyvédkednie. Egyébként nem hiszem, hogy Schiffer Andrást földhöz csapná, ha szabad így fogalmaznom, ha ügyvédként kellene megélnie. (Szerk.: Schiffer 2016. szeptember 5-én mondott le mandátumáról) Remélem, az Országgyűlés minden ellenzéki és fideszes képviselőjére, jogász képviselőjére igaz, hogy megélne az Országgyűlésen kívül is; ebben már egyébként kevésbé vagyok biztos.

Lukács Zoltán (MSZP) elmésnek szánt megjegyzésekkel megzavart hozzászólása április 12-én a szocialisták által tervezett népszavazás tárgyában:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a mondat is elhangzott, hogy azért kell (Németh Szilárd István: Mozog a szád, tehát hazudsz! Ilyen egyszerű ez!) most kibújni ez alól, mert nagyon sokba kerül a népszavazás, hogy drága a népszavazás. A népszavazás egyébként drága, én ezt elhiszem, hogy drága a népszavazás, de hát a demokrácia általában ilyen típusú költségekkel jár, hogy szavazásokat kell tartani. Ebből a szempontból azt kell mondanom: kicsivel kevesebbe kerül ez a népszavazás, mint Andy Vajna, Habony Árpád meg az összes senkiházi, akik ott maguk körül lebzselnek (Németh Szilárd István: Hát még a nyolc évnél mennyivel kevesebb!), kimentik a pénzüket offshore birodalmakba (Révész Máriusz: Boldvai, Simon! - Dr. Répássy Róbert közbeszólása.), nem fizetnek áfát meg adót, és egyébként hülyének nézik a magyar embereket. Ez egy kicsivel többe kerül, mint egyébként egy népszavazás. Répássy úrnak valaki hozza be a gyógyszerét! Köszönöm szépen. Mert már nagyon-nagyon rosszul néz ki. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(a kép forrása: parlament.hu)

Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára május 10-én így foglalta össze a szocialista kormányok tevékenységét Burány Sándornak (MSZP) válaszolva:

Egy rakás kérdés, amit gyakran vetünk itt fel, de választ sohasem kapunk. S nem véletlenül, mert amit az MSZP kormányzás címén művelt, az maga volt a kőbe vésett kudarc, s nemcsak a rászorulóknak, hanem az ország egészének is.

Kepli Lajos (Jobbik) enyhe célzása napirend utáni felszólalásában az ülésterem zsúfoltságát illetően június 7-én:

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam, -társaim! - ha még lehet többes számban beszélni.

Tuzson Bence (Fidesz), a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára július 20-án így szembesült a szocialista frakció terveivel:

Tisztelt Képviselő Asszony! Minden tiszteletem az öné, de megmondom őszintén, elég nehéz helyzetbe hoz engem (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez volt a cél!)

Völner Pál (Fidesz) igazságügyi minisztériumi államtitkár próbál felszólalni augusztus 22-én egy napirend előtti felvetéssel kapcsolatban:

Magáról a szabályozásról mint alapkérdésről beszélve: a magyar szabályozás például a finn mintát követi az Unión belül. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Én is meghallgattam, képviselő asszony. (Dr. Szél Bernadett: Csak én nem hazudoztam. - Közbeszólás a Jobbik soraiban: És nem dugta a zsebébe a kezét!)

Sallai R. Benedek (LMP) meglepő kijelentése szeptember 14-én:

(Miközben feltűzi a mikrofonját:) Elnézést kérek, de valaki a csipeszemet elbugázta.

Rétvári Bence (KDNP), az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára október 25-én kifejezett – közbekiabálásokkal tarkított - jókívánságai az MSZP-frakciónak:

Én azt kívánom önöknek, hogy amilyen erkölcsi magaslaton voltak ma reggel, olyan támogatottságuk legyen 2018-ban (Taps a kormánypártok padsoraiból. - Közbekiáltások az MSZP padsoraiból, köztük: Szégyelld magad!), azt kívánom, hogy annyi képviselőjük legyen 2018 után a Magyar Országgyűlésben, mint ahányan meg tudták ünnepelni itt a közös ünnepi ülésen 1956 60. évfordulóját. (Gőgös Zoltán: Ezt megint nem te döntöd el, kisfiam! - Bangóné Borbély Ildikó: Elnök úr, nem a napirend előttire válaszol!)

Ugyancsak Rétvári Bence válaszol Kunhalmi Ágnes (MSZP) napirend előtti felszólalására november 22-én:

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Olyan szempontból valóban kreatív volt az ön felszólalása, hogy a tények, a törvények és az adatok egyáltalán nem szorították béklyóba a szövegének a megírásakor.

 

Kövér László (Fidesz) országgyűlési elnök értetlenkedése december 12-én:

Miért zúg a tömeg? (Derültség.) Legyen szíves végighallgatni türelemmel az államtitkár úr válaszát! (Dr. Varga László: Türelem kell hozzá tényleg!) Próbáljanak legalább egyszer uralkodni az indulataikon, nekünk is sikerül. (Dr. Varga László: Nem mindig!)

Sneider Tamás (Jobbik) felhívása. Az Országgyűlés alelnöke mindezt Tállai András nemzetgazdasági minisztériumi államtitkárnak címezte december 13-án:

Államtitkár úr, bocsánat, hogy szólok, csak a telefonja állandóan berezonál. Ha egy kicsit arrébb tenné, akkor lehetne hallani végig a mondanivalóját. (Tállai András: Ki van kapcsolva.) Látom, hogy folyamatosan világít, úgyhogy ez biztos bezavar, és ezért nem halljuk az előadását. (Tállai András: Még ezt az egy mondatot elmondom, elnök úr, ha megengedi.) Jó, rendben. 

Bátran leszögezhetjük: a fenti kardpárbajokból bőven ki fog jutni nekünk 2017-ben is...