Szanyi Tibornak sikerült egy kivégzéssel tréfálkoznia, s mindezzel párhuzamba állítania a magyar miniszterelnök-helyettest. A legutóbbi tisztújításon megalázó eredménnyel megbukott politikus ízléstelenségének az ad még ennél is nagyobb hangsúlyt, hogy Észak-Koreát hozta fel példának, amit egyébként szinte a teljes hazai sajtó viccként tálal olvasói elé. Kissé morbid humor egy olyan államot bohózatként beállítani, ahol már egy 2011-es Amnesty International-jelentés szerint is 200 ezer politikai fogoly volt.
Szanyi már korábban is többször adta tanújelét ösztönös bárdolatlanságának. Nem fogok beállni abba a sorba, melynek tagjai alkoholizálással vádolják, mert az olcsó megoldás lenne. Tőlem ihat, amennyit akar – hiszen józanul is otrombaságokat enged meg magának, holott annak nem kellene semmire felvágnia, akiből még a saját pártja sem kér. Európai parlamenti képviselőként pedig érdemes lenne annyi intelligenciával rendelkeznie, hogy egy közösségi portálon nem viccelődik olyan hírrel, ami egy tömeggyilkos diktatúrát vezető őrült zsarnok újabb aljasságáról szól. Nyilván naiv vagyok, de talán az európai eszme demokratizmusát kellene hirdetnie, s mindemellett fellépnie az önkényuralom ellen.
De nem.
(forrás: Szanyi Tibor Facebook-oldala)
Szanyi Tibor simán felrúgja ezt. Az Észak-Koreában történt legutóbbi kivégzést arra használja fel, hogy pitiáner, önös politikai érdekből, felettébb bunkó módon beleszálljon Semjén Zsoltba, akinek még a nevét sem képes helyesen leírni. Ez szánalmas. Mi több, vérlázító. Mégpedig azért, mert a hazai sajtó döntő része hajlamos az észak-koreai rendszert, s főleg irányítóját, a még apjánál is vérszomjasabb Kim Dzsongunt kacagnivaló bolondnak és burleszkfigurának beállítani. Hozzáteszem: hatalomra kerülése előtt Hitlert is igyekeztek kis osztrák senkiként aposztrofálni. Kim Dzsongun korántsem egy vicc poénfigurája, hanem egy teljhatalmú zsarnok, aki bárkit megölet, aki útjában áll, milliókat tart tökéletes nyomorban, zárat táborokba és kerget az éhhalálba.
S ez csupán az olyan szűk látókörű, homályban élő politikusoknak vicc, mint amilyen Szanyi Tibor, aki újra bebizonyította: nem alkalmas európai parlamenti képviselőnek, pártelnöknek - sőt, gyakorlatilag közéleti szereplőnek sem.
