1934. december elsején egy Leonyid Nyikolajev nevű fiatalember lelőtte Szergej Kirovot, a bolsevik párt leningrádi szervezetének főtitkárát. A rendkívül népszerű politikus elleni merénylet adta meg az alaphangot Sztálinnak arra, hogy megnyissa a koncepciós perek sorát, melynek gyakorlatát később az összes csatlósállam átvette. Az elsőre - melyre 80 éve, 1936. augusztus 19-i kezdettel kerítettek sort - rögtön 16 halálos ítélet jutott. Hat nappal később, augusztus 25-én, az összes vádlottat kivégezték.

A pert öt nap alatt zavarták le Moszkvában, többük esetében olyan pártembereket állítva a bíróság elé, akik közül sokan már nem is számítottak aktívnak. A tizenhat vádlott közül kiemelkedett G. E. Zinovjev és L. B. Kamenyev, akik korábban még a hármas pártvezetés gyakorlatát szorgalmazták Sztálinnak, látva annak autoriter vezetési stílusát a kialakuló személyi kultusz árnyékában. A rendszer sem őket, sem a többieket nem kímélte, kegyelemre egyikük sem számíthatott az első koncepciós perben, amelyet később számos előre eldöntött kimenetelű tárgyalás követett. Sok esetben úgy, hogy a megvádoltak olyan cselekményeket is elismertek, melyekhez semmilyen közük nem volt, azokról nem is tudtak. A koncepció 1945 után szinte mindenhol ugyanaz volt, a szovjet generalisszimusz hasonlóan irányította a bíróságokat, mint Rákosi Mátyás Magyarországon. A sztálini terror első, törvényi köntösbe bujtatott áldozatainak többségét csupán 1988-ban rehabilitálta a Szovjetunió, melynek akkor már alig három év volt hátra a létezéséből.

A két "főbűnös": Zinovjev és Kamenyev

(a kép forrása: moscowtrials.weebly.com)

Grigorij Jevszejevics Zinovjev (1883 – 1936)

A marxizmus-leninizmus egyik fő ideológusa korábban is megjárta Sztálin börtöneit, hiszen már 1933-ban lecsukták. Onnan még kiszabadult és újságíróként dolgozott, de nem hagyta abba vezérének dicsőítését. Ez sem segített rajta, pedig még a börtönből is megígérte, hogy bevallja a Kirov elleni merényletben való részvételét. A többi vádlottal együtt 1936. augusztus 25-én agyonlőtték. 1961-ben már szóba került a rehabilitálása, de ez végül csak a XXVIII. pártkongresszuson történt meg 1988-ban.

Lev Boriszovics Kamenyev (1883 – 1936)

A per másik nagyágyúja a párt politikai és központi bizottságának is tagja volt, s a teoretikusok között tartották számon. Őt már 1927-ben kizárták a pártból, ahová 1928-ban még visszavették. Trockijjal ápolt kapcsolata azonban nem maradt titokban, ezért Szibériába száműzték, ahonnan 1933-ban egy irodalmi intézet vezetésére tért vissza. Nem volt különösebben aktív, de Sztálin nem felejtette el korábbi tetteit és őt is elővette a később „tizenhatok pere” néven elhíresült tárgyalásba. Még annak tükrében is Sztálin követésére buzdította gyermekeit, hogy sejtette kivégzését. Nem is kerülte el a sorsát. Főbe lőtték.

Grigorij Jeremejevics Jevdokimov (1884 – 1936)

Az élelmiszeripari népbiztosként is tevékenykedő politikus, a korai forradalmárok közé tartozott. Őt is elítélték már korábban, hiszen 1927-ben kizárták a pártból, majd 1928-as visszavételét követően 1934-ben letartóztatták, s nyolc évet kapott. Két évre rá mégis hitt Sztálin azon ígéretének, hogy megkímélik az életét, ezért beismerte az összeesküvést, s magára vette a trockizmus vádját is. Hiba volt. Augusztus 25-én az ő feje mögött is eldördült a halálos lövés.

Ivan Nikitics Szmirnov (1880 – 1936)

A különböző vezetői posztokat betöltő bolsevik politikus egyes információk szerint korábbi népirtásokban is szerepet vállalt, majd Zinovjev közvetlen munkatársa lett, később pedig postaügyi népbiztosként tevékenykedett. 1923-tól Trockij nézeteit vallotta, majd önkritikát gyakorolt, de a száműzetést nem kerülte el. A nehéziparban töltött évek után 1933-ban újra elővették és öt évre ítélték. 1936-ban bekerült az első koncepciós per vádlottjai közé, a verdikt számára is a főbelövés volt. Társai többségéhez hasonlóan 1988-ban rehabilitálták és visszavették a pártba.

Arutunovics Vagarszak Ter-Vaganian (1893 – 1936)

A per idején 43 éves politikus az örmények kommunista pártját vezette 1936-ban és Sztálin útjában állt, ezért ültette a vádlottak padjára. Rajta sem segített a „beismerés”, melynek során bevallotta, hogy egy sor magas rangú pártvezető ellen szőtt merényletekben játszott döntő szerepet. A többiekkel egy napon végezték ki.

Ivan Petrovics Bakajev (1887 – 1936)

A politikus a pétervári szovjet titkára volt már az októberi forradalom idején is.  A központi bizottság tagjaként 1920-tól Zinovjev munkatársa volt. Tizenhat társához kísértetiesen hasonlóan, 1927-ben zárták ki a pártból, s később már nem is játszott döntő szerepet. Kirov halála után azonban újra elővették az ügyét, s összeesküvéssel vádolták meg. Az ítélethozatal másnapján kivégezték.

Szergej Vitaljevics Mracsovszkij (1883 – 1936)

A hadsereg szolgálatában álló bolseviket Trockij egyik legszorosabb munkatársának tartották. A perben elvállalta a rá kiosztott szerepet, sőt azt is elmondta, hogy 1929-es, száműzetéséből való visszatérését követően csak a látszat kedvéért állt a hatalom mellé. Ennek megfelelően kapta meg a halálos ítéletet, melyet 24 órán belül végre is hajtottak rajta.

Jefim Alekszandrovics Dreitzer (1894 – 1936)

Az első világháborúban katonaként szolgáló Dreitzer 1917-ben már szovjet forradalmár volt, később pedig a Vörös Hadsereg tisztje lett. 1923-tól Trockij hívei közé számított, sőt személyi testőre volt. Kínában is megfordult katonai tanácsadóként. Ő nem adta olcsón a bőrét, hiszen több hét kínzás után „vallotta” be a az összeesküvést. 1936. augusztus 25-én lőtték fejbe, s a családja sem úszta meg, hiszen legtöbbjüket Szibériába száműzték.

Eduard Szolomonovics Holtzman (1882 – 1936)

A lengyel származású kommunista nagyon korán kapcsolatba került a párttal, s később Trockij követője lett, ennek eredményeként 1927-ben őt is kizárták. Visszakerülése után egy állami cégnél kapott megbízást, azonban 1936-ban régi ügyei miatt újra előkerült és 1936 elején letartóztatták. Tagadta a vádakat, de ez nem segített rajta. A többi vádlottal azonos napon kapta meg a halálos lövést. 1988-ban őt is rehabilitálták.

Iszak Isszajevics Reingold (1896 – 1936)

A párt gazdasági és pénzügyi vonalán sok megbízatást kapó Reingold 1927-ben jutott a kizárás sorsára, majd 1928-ban visszavonta korábbi nézeteit és sikerült más pozíciókat kapnia. Trockijhoz fűződő viszonya azonban nem merült feledésbe, ezért 1934-ben ismét lakat alá került, 1935-ben pedig ismét távoznia kellett. Egy évvel később a tizenhatok perében vádolták meg merényletek előkészítésével és ellenforradalmi terrorista szervezetekben való közreműködéssel. Kivégezték. A tárgyalást 1988-ban felülvizsgáló pártkongresszus rehabilitálta.

Richard Vitoldovics Pickel (1896 – 1936)

Pickel szintén 1917-ben csatlakozott a forradalomhoz, majd a Vörös Hadsereg tisztjeként teljesített szolgálatot politikai komisszárként. Zinovjev belső köréhez tartozott, ezért 1927-ben ő is a kizárás sorsára jutott. A Kirov-gyilkosságot követően terrorista csoport szervezésével gyanúsították meg, ezért 1936-ban a per részese lett. A többi vádlotthoz hasonlóan agyonlőtték.

Valentin Pavlovics Olberg (1907 – 1936)

A zürich-i születésű, a német trockista vonalhoz köthető fiatal kommunista 1927-ben még Berlinben élt, ahol történelmet tanult és 1930-tól folytatott élénk levelezést az akkor már ellenzékbe szoruló politikussal. Olberg 1933-ban választottak új hazájának a Szovjetuniót, ott már mérnökként kapott állást. 1936-ban tartóztatták le. A börtönben elszenvedett megfélemlítések hatására bevallotta a rá rótt vádakat, utóbb pedig kegyelemért folyamodott. Nem kapta meg. Kivégzésekor 29 éves volt, a legfiatalabb az elítéltek közül.

Konon Boriszovics Berman-Jurin (1901 – 1936)

A lett származású politikai aktivista 1921-től volt a kommunista párt tagja, majd Németországban is tevékenykedett „Emel” álnév alatt. 1933-ban települt a Szovjetunióba, ahol 1936-ban az NKVD letartóztatta. Többek között azzal vádolták, hogy közvetlenül Trockijtól kapott parancsot merényletek elkövetésére. Állítólagos bűneit ő is bevallotta, ennek ellenére 1936. augusztus 25-én őt is kivégezték.

Ilja-David Izrailevics Krugjanszkij  (1897 – 1936)

A szintén lett nemzetiségű kommunista is korán csatlakozott a párthoz, 1926-ban a Komintern részéről már németországi aktivista munkát kapott, s főleg a szakszervezeti vonalon mozgott. A „Fritz David” nevet is használta. 1936-ban került az NKVD látókörébe és Berman-Jurinnal együtt csukták le, hasonló vádakkal. Vele együtt végezték. Krugjanszkij eszméinek Sara nevű felesége is áldozatul esett, ő 12 évet kapott, majd az akkori időszaknak megfelelően a táborban nyoma veszett.

Moissej Iljics Lurje (1897 – 1936) és Nathan Lazarevics Lurje (1901 – 1936)

A szintén nem született orosz Nathan Lurje 1932-ben települt a Szovjetunióba Lengyelországból. Az orvos végzettségű Lurje előéletéről csak kevéssel több forrás áll rendelkezésre, mint Moissej Lurje perben betöltött szerepéről, de az információk szerint mindketten a német trockista vonalhoz tartoztak és a tárgyaláson is együtt vádolták meg őket. Mindkettejüket kivégezték.