Adolf Hitler hatalmának egyik látványos legitimációs kísérlete volt az éppen 80 évvel ezelőtt, 1936. augusztus elsején kezdődött berlini olimpia, ahol a nemzetiszocialista párt ideológiája a sportra is rányomta bélyegét. A 216 fős magyar küldöttség végül az éremtáblázat harmadik helyén végzett, de az olimpiai érmesek és pontszerzők közül néhánynak a világégés, majd az azt követő diktatúra életük végét jelentette.
A magyar sportolók 10 arany, 1 ezüst és 5 bronzéremmel zárták a német fővárosban rendezett versengést. Közöttük volt az a Tarics Sándor is, aki idén, 102 éves korában, az akkori legidősebb olimpiai bajnokként hunyt el. Nem mindenkinek adatott meg azonban a hosszú élet, hiszen az ötkarikás játékokat követő esztendők tragikus eseményeket hoztak azok számára is, akik egyébként a legtisztább küzdelmekből vették ki a részüket. Néha származásuk, olykor pedig politikai meggyőződésük miatt kellett halállal bűnhődniük.
A már addig is kitűnő eredményeket elérő olimpikon a 100 méteres gyorsúszás döntőjébe jutott, ahol megmérkőzhetett a legjobbaknak hitt japán és amerikai ellenfelekkel. A magyarok nagyon lelkesen fogadták, amikor elsőként ért a célba. "A világ legboldogabb embere vagyok" – vallotta a győzelem után. Ekkor emelkedett hatra a magyar aranyak száma, sőt Csik az aranyérem mellett a 4x200 méteres váltó gyorsúszásban bronzérmet szerzett. Egy évvel az olimpiai győzelem után befejezte tanulmányait az egyetemen, majd 1937-ben doktorrá avatták. Még egy évig úszott versenyszerűen, utána sportorvosként, illetve a magyar válogatott kapitányaként tevékenykedett. Egészen 1944 végéig a Képes Sport szerkesztője volt. Sopronban szolgált katonaorvosként, amikor - a Magyarországon lezajlott egyik utolsó légitámadásban – 1945. március 29-én életét vesztette. Holttestét közös sírba helyezték, majd 1947-ben exhumálták és Keszthelyen helyezték végső nyugalomra. Csupán 32 évet élt.
Csík Ferenc (középen) a gratulációkat fogadja
(a fotó forrása: bibl.u-szeged.hu)
A magyar csapat legeredményesebb tagja volt a háromszoros olimpiai bajnok vívó, aki 1932-ben Los Angelesben is diadalmaskodott. Négy évvel később Berlinben, egyéniben és csapatban is a dobogó legmagasabb fokára állt. Sorsát és a történelmet azonban ő sem kerülhette el. Zsidó származása miatt – 1908-ig Katz volt a vezetékneve - 1944-ben behívták munkaszolgálatosnak. Még abban az évben, november 4-én, az őt is szállító villamos éppen a Margit-hídon haladt, amikor az felrobbant.
…a kora délutáni forgalom idején, máig tisztázatlan okok miatt, az akkor már aláaknázott híd pesti szárnya váratlan robbanás következtében a Dunába rogyott. Szombat volt, 14 óra 20 percet mutatott az óra. Járművek csúsztak le a beszakadó pályán, fuldoklók százai küzdöttek a roncsok között. Sokan a Parlament előtti lépcsőkön vergődtek ki a partra, mások a mentést egyedül megkísérlő Bihar gőzös legénységének köszönhetik – vagy hetven lélek –, hogy megmaradt az életük. Félszázan azonban – köztük a berlini olimpia egyéni kardbajnoka, az 1932-es Los Angeles-i és az 1936-os berlini játékok győztes kardcsapatának tagja – örökre eltűntek a hullámsírban.
Másnap lett volna 38 éves.
Kabos Endre
(a fotó forrása: vivas.ute1885.hu)
A kitűnő vízilabdázó annak ellenére lett olimpiai bajnok, hogy kilenc éves korában egy villamosbaleset során elvesztette a bal lábfejét. Hihetetlen akaraterejének köszönhetően azonban mégis aranyéremmel térhetett haza Berlinből a vízilabda-csapat tagjaként, mellyel egyébként 1932-es sikerüket ismételték meg. A sikeres sportember emberi nagyságáról is tanúbizonyságot adott, hiszen a háború alatt háza pincéjében zsidókat bújtatott, sőt, saját vitézi gyűrűjét is odaadta – mintegy védjegyül – egy orvos barátjának, akinek is sikerült megszöknie. A világégést ugyan túlélte, de segítőkészségének később mégis áldozatul esett.
1946. szeptember 10-én, taxin ment haza egy sportrendezvényről, amikor szovjet katonák megállították a kocsit,és felszólították a vezetőt, szálljon ki, adja át az autót. A rémült taxis könyörgésre fogta a dolgot, ezzel keresi a kenyerét, családja van. Az oroszok fenyegetően léptek fel. Halassy Olivér kiszállt a kocsiból, felszólította őket, álljanak félre, és engedjék a taxit útjára. Mindkettőjüket a helyszínen agyonlőtték. Halassy Olivér három árvát, a gépkocsivezető egyet hagyott hátra.
A 37 éves korában meggyilkolt olimpiai bajnok nevét ma uszoda és általános iskola is őrzi, szobrát 2011-ben avatták fel Újpesten.
Halassy Olivér (balról) Páhok Istvánnal
(a fotó forrása: huszadikszazad.hu)
Az ügyvédi diplomával is rendelkező sportoló - a képen a Wikipedia fotóján - az 1936. évi berlini olimpián a 4x200 méteres férfi gyorsúszó váltó döntőben a bronzérmes magyar csapat harmadik tagja volt. Második világháborús sebesüléséből felépülve politizálni kezdett, s belépett a Független Kisgazdapártba. Később több szervezetet is megjárt, 1947 augusztusában a Demokrata Néppárt színiben lett parlamenti képviselő.
1949-ben a Független Magyar Demokrata Párt tagja lett. Az országgyűlési képviselőséget követően Baranya megyében lett tanácstag, közéleti szerepvállalásának fontos eleme volt az, hogy 1956 után sikerrel védte a pécsi forradalmárokat. Ennek retorzióját 1958-ban szenvedte el, hiszen az ügyvédi kamara kizárta soraiból. Néhány hónap munkanélküliség után egy bányában tudott elhelyezkedni csillésként, s ez vezetett halálához is, hiszen 1958 októberében végzetes üzemi baleset érte, melynek során szerzett sérüléseibe 1959 januárjában belehalt. Negyvenhat éves volt. Emlékét Pécsen uszoda őrzi, melyet 1997-ben neveztek el róla.
Az ötszörös magyar bajnok ökölvívó értékes pontot szerzett hazájának azzal, hogy a berlini olimpián az 5. helyet szerezte meg, s csupán a későbbi aranyérmestől szenvedett vereséget. Annak ellenére, hogy az USA-ban is karriert csinálhatott volna, inkább hazatért. Nem kellett volna. A második világháború vérzivatara őt sem kerülte el, hiszen 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. 1945-ben ismeretlen körülmények között, valószínűleg német fegyverektől hunyt el mindössze 29 évesen. A kitűnő bokszoló emlékét a róla elnevezett, Dombóváron megrendezett verseny őrzi az utókor számára.
