Bizserget a tavasz. Megnyílnak a laktanyák, a határra vezénylik a rendőröket és a katonákat. Egy percig sem vonom kétsége az intézkedés létjogosultságát, mindazonáltal a fegyveres testületek dörgő léptei jótékonyan nyomják el a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Roma Önkormányzat körül dúló csatazajt. Is.
Huszadrangú kérdés, hogy az ORÖ-t régebben elnöklő Farkas Flóriánnak melyik asztalfiókban lapul az érettségi bizonyítványa. Sokkal inkább érdekes, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma kénytelen visszakérni 1,6 milliárd forintot, amit éppen a cigányság felzárkóztatására kellett volna költeni. Tőlem Farkas kubikos is lehetne, ha azt látnám, hogy ez az összeg a romák ezreinek nyújtana támaszt és képezne hidat a munka világába. Szégyen, hogy ezekben az ügyekben a rendőrség és a NAV-vizsgálat is folyik, nem beszélve mindennek az erkölcsi súlyáról, ami egy olyan politikust terhel, aki amellett, hogy 14 éve országgyűlési képviselő, még miniszterelnöki biztos is. Olyan ember, akitől a romák tragikusnak is bőven nevezhető munkaerőpiaci pozíciójuk javítását várnák el. Ehelyett...
Farkas Flórián
(a fotó forrása: Index)
A Magyar Nemzeti Bank több mint 200 milliárd forintra rúgó, alapítványokon átfutó tételének "kámforrá" varázslása pedig olyan szintű ködösítés, ami még Kövér László házelnök szemét is öt napig szúrta. Áder János köztársasági elnök tovább gondolta, s meg is vétózta. Tulajdonképpen tökmindegy, hogy a jegybank végül is betol-e egy wellnessbunkert a Budai Vár oldalába vagy sem. Már az is hajmeresztő, hogy a magyar felsőoktatás éves büdzséjét meghaladó pénzmennyiség sorsáról a közvéleménynek semmilyen információja se lehessen. A már egy ideje a partvonalra szorult Pokorni Zoltán mondata is a feledés sűrű homályába veszett, mely szerint "aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét."
A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását célzó javaslat szavazásának eredménye a kijelzőn az Országgyűlés plenáris ülésén március elsején
(a fotó forrása: Index Koszticsák Szilárd/MTI)
A migrációs hullámot kezelni kell, a határainkat meg kell védeni, hiszen az az ország, amely nem teszi, az nem szuverén többé. Közben azonban nem szabadna elfelejteni azt sem, hogy a veszély nem mindig kívülről érkezik, s nem mindenre megoldás a Nagy Magyar Nemzeti Válsághelyzet, amely ápol és eltakar.