Nem kifejezetten a kerítés a baj, hanem az, hogy néhány embernek az agya köré is építettek, ezért nem hagyják el a fejét a gondolatai. Mások esetében viszont pont az a probléma, hogy ez a kerítés nem elég magas.
Más szóval úgy gondolom, hogy a valóban létező, ráadásul megoldatlan helyzetet szinte egyetlen pártpolitikus sem képes racionálisan, a saját ideológiai skatulyájából kilépve kezelni. Továbbra is jellemző a hazai politikai paletta „szajkó-elmélete”, hiszen elvétve hallani olyan nézeteket, melyek messze állnának az éppen aktuálisan nyilatkozó pártorientációjától. Holott a migránsok által letaposott vetemények ásotthalmi gazdái éppúgy nem kíváncsiak játékelméletekre, mint mi bármennyien, érkezzenek azok habzó szájú, azonnali tűzparancsot is kiadni hajlamos, villanypásztor-párti szélsőségesektől, netán a mindenkit azonnal befogadni képes, a határtól fényévekre élő, klaviatúra-bátor neoliberálisoktól.
(A kép forrása: Index)
A politikai elitnek - azaz a kormánynak és az ellenzéknek karöltve – együtt kellene megtalálni azt az opciót, amelyben az egymástól akár távol eső nézetek is konszenzusra kerülnének. Talán ez szolgálná az érdekét a határ mentén olykor félelemben élőknek, s azoknak is, akik régebben határőrök voltak, most pedig határrendészeti feladatokat ellátó rendőrök. Utóbbi rendkívül fontos, még akkor is, ha akad olyan párt, amelyik ezt nem érti meg, s azt hiszi, hogy a déli megyékben csak az égbolt figyel. Ugyanis a korábbi határőrség létszámát minden értesülés szerint jóval meghaladja a rendészeti feladatot kapott állomány, sőt őket még kiegészítik azok, akiket oda vezényelnek a Készenléti Rendőrség, valamint 19 megye állományából. S ők együtt nagyságrendekkel többen vannak, mint a határőrök voltak korábban.
A bolgár-török határon 2014-ben épített 33 kilométer hosszú és 3 méter magas kerítés egy része
(A fotó forrása: Index Dimitar Dilkoff /AFP)
Ha fáj a fejem, akkor semmit nem érek el azzal, ha levágom a lábujjaimról a körmömet. Ergo: ha felállítok egy kerítést a déli határszakaszon, attól még Eritreában, vagy éppen Szíriában halomra fogják lőni az embereket, Afganisztánban pedig ugyanúgy éhezhetnek. Ugyanakkor Magyarország egyedül semmiképpen sem képes megoldani a migránsok exodusát, ami szerintem nem a következő tíz, hanem inkább ötven év legégetőbb gondja. Építhetünk mi akár 4 kilométer magas kerítést is, a bejutás útját végérvényesen nem tudjuk lezárni, ugyanakkor a magyar kormány jelenleg más módszert nemigen tud alkalmazni, hiszen a jogszabályi keretek és uniós tagsága jobban korlátozza, mint az általa kiötlött kerítés. Amíg hazánkba naponta akár 500-an is jönnek, addig a szerbek ennek a létszámnak a tíz százalékát sem fogadják vissza a kitoloncolás ellenére sem. Könnyű kiszámolni tehát, hogy mennyien maradnak itt, még ha ideiglenesen is. Hiszen merő tévedés lenne azt hinni, hogy a bevándorlók konkrétan itt akarnak érvényesülni, a célpont Nyugat-Európa, mi pedig a folyosó vagyunk. Az Európai Unió egyik legnagyobb felelőssége abban állna, hogy nem hagyja a magyarokat olyan helyzetben, hogy kerítéskényszere legyen. Érdemes lenne olyan stratégiákat kidolgozni, s olyan támogatási rendszert alkotni, amely a migránsok szülőföldjében oldhatja meg a problémát. Józan ésszel gondolkodva logikus, hogy a bevándorlók ELINDULÁSÁT és nem az ÚTJÁT kell megakadályozni. Amennyiben megfelelő életkörülmények között léteznének, nem hagynák el hazájukat, sok esetben mindent kockáztatva. A valós tragédia ez, s nem a munka elvétele, de tudom, hogy rengetegen más úton ezt nem értik meg, csak egyszerű üzenetekben képesek gondolkodni.
Sokkal nagyobb veszély ugyanis a gondolatok köré épített szögesdrót, valamint az, ha néhány embernél ez nem elég magas. Ott ugyanis soha nem áll még elméleti határőr sem, s időnként ők azok, akik a döntéseket meghozzák.