Nem kellene elferdíteni a lényeget. A kérdés mindössze az, hogy mit keres az én hazámban 40 horvát rendőr úgy, hogy előtte erről nem tudtunk semmit? S ebből a szempontból mindegy, hogy fegyverrel vagy anélkül.
A horvát kormány a magyarbólyi incidenssel csupán tetézte a menekültekkel kapcsolatos totális csődjét. Az egymásnak gyökeresen ellentmondó nyilatkozatok után Zoran Milanovics miniszterelnök egy vállrándítás kíséretében ismerte be: a magyarokra tolták a hozzájuk érkező migránsokat. A helyzet sok kérdést szül. Vajon az Európai Unió miért nem marasztalta el és ítélte meg élesen a horvátok Napnál világosabb hazugságait és tragikus impotenciáját, miközben ezt a magyar kormánnyal szemben számtalanszor megtették?
Menekülnek szállnak le a Horvátországból érkezett vonatról szeptember 18-án, pénteken Magyarbólyon
(a fotó forrása: Index/Huszti István)
Hová tűnt Werner Faymann osztrák kancellár, aki gyakorlatilag a gyerekgyilkosságon kívül szinte mindennel megvádolta Orbánékat, mialatt csiki-csukit játszottak a határzárral?
Miért nem háborodik fel Ban Ki Mun a horvátok nemtörődömségén és érzéketlenségén? Az ENSZ főtitkára igazán szóvá tehetné, hogy éppen csak feltuszkolták a bevándorlókat a vonatra mindenféle ajándékhalmaz nélkül. Ez nyilván nem sokkoló.
Miért nem fújt riadót Angela Merkel és figyelmeztette a horvát kabinetet arra, hogy az EU szabályai szerint regisztrálniuk kellene a migránsok tömegét?
Mi az oka annak, hogy Európa vezetői nem tiltakoznak vállt vállnak vetve déli szomszédaink törvényekre fittyet hányó politikája miatt, de tajtékoznak azon, ha a magyar rendőrök vízsugárral védik a határt? Kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy 100 liter víz szerb területen nagyobb probléma, mint 1000 ismeretlen nevű és státuszú bevándorló magyar földön, 40 határsértő, engedély nélkül megjelenő horvát rendőrrel megspékelve.
Itt már nem csupán az Európai Unió válsághelyzetben kártyavárként összeomló bürokratizmusa a gond, hanem az a politikai indítékból alkalmazott kettős mérce, ami kárhoztat egy nemzetet. Ráadásul egy olyan nemzetet, ami jelenleg az ő hátországuk védelmének egyetlen ép fellegvára.