A miniszterelnök tusnádfürdői beszédének egy üzenete mindenképpen van. Ahogyan a 90-es évek közepén meglátta azt a teret, ahol a Fidesz mozoghat és a liberális irányból jobbra tolható a párt, most is jól érzékelte azt a közhangulatot, hogy melyik táborból szerezhet újabb támogatókat, miközben sajátjait is megőrizheti.
Várható volt a bevándorlás kérdéskörének fókuszba állítása Orbán Viktor tusnádfürdői előadásában. Az sem meglepetés, hogy a Fidesz hazai kommunikációjának jóval több híve van, mint ellenzője. A Jobbik megerősödésének egyik kulcsmozzanata volt, hogy szavazói eredendően nem üdvözlik a multikulturalizmust, az illegális határsértők számának drasztikus megemelkedésével pedig egyenes arányban nőtt népszerűségük. Ezt nyilvánvalóan a Fidesz is érzékelte, s elképzeléseit, illetve a Jobbik által régebben felvállalt retorikát is átgyúrta kormányzati állásponttá, a két párt tábora közötti kontúrok elmosódását eredményezve. A plakátharc és a permanens tematizálás meg is hozta azt az eredményt, melyre Orbán Viktor számított: nem kétséges, hogy a nemzeti konzultáció során visszaküldött több mint egy millió kérdőív alapján elsöprő arányban vannak azok, akik azonosulnak a kabinet jelenlegi álláspontjával. Nem nagy kockázat kijelenteni: a passzív, azaz a levelet nem figyelembe vevők nagy részének is ugyanez az álláspontja. Hozzáteszem: ésszerűen gondolkodva nem is igazán juthatunk más következtetésekre, hiszen ekkora nyomást lehetetlen kibírni és mindig helyesen kezelni – erről bárki meggyőződhet, aki eltölt akár egy napot is a déli határszakaszon. Ebből kiindulva pedig a Fidesz is tudja: kampánya nem lesz kontraproduktív, a bevándorlással kapcsolatos nézeteire simán felfűzheti a kormány eredményeit is bemutató politikai marketingüzeneteket, hiszen az előbbiek tükrében az ellenzék súlytalan lesz a jól hallható cáfolatokhoz.
(a fotó forrása: Index/Koszticsák Szilárd)
Tekintettel arra, hogy a baloldal migrációs tézisei nemigen találkoznak a többség egyetértésével, Orbán bátran megkockáztathatta az a kijelentést is, mely szerint „ezek a politikusok nem szeretik a magyarokat”. Ezzel a mondattal tulajdonképpen olyan karanténba helyezte őket, melyből valóban nehéz lesz kitörniük anélkül, hogy ne süssék magukra a bevándorlásbarát bélyeget. Ez pedig most tényleg vörös posztó nem csupán a jobboldalhoz tartozók, hanem sok esetben még sajátjaik között is. Ráadásul a miniszterelnök még pluszütést is bevitt, hiszen jelezte: „a hatalmas tömegből nem tudjuk kiszűrni a terroristákat” – ergo: a baloldal migrációs álláspontját egy vonalba húzta az ő támogatásukkal is. Ez kivédhetetlennek tűnő jobbegyenes, melyre várhatóan azonnal idegengyűlölettel fognak reagálni a baloldal politikusai.
Más szóval: Orbán megpróbálta becsukni a baloldali pártokat egy fészerbe és eldugni a lakatkulcsot. A megrögzött Fidesz-szavazókat nem állította különösebb feladat elé, hiszen ők mindenképpen támogatják, míg a Jobbik szimpatizánsait egy erős, a 24 órán át őrt álló miniszterelnök imázsában várja úgy, hogy közben figyelmeztetve szereti az Európai Uniót. A nemi erőszakok kérdésének felvetése már csak olaj volt a tűzre, vagy ha úgy tetszik, hab a plakáttortán. A fészer kulcsának megtalálása ezért nem lesz könnyű feladat a baloldal számára, hiszen Orbán elég masszív kerítést épített elé, amit 2018-ig minden bizonnyal folyamatosan erősíteni fog. Ha igaz a miniszterelnöki jóslat, hogy milliós nagyságrendben indulhatnak meg a menekülők Közép-Afrikából Európa irányába, akkor a lakatkulcs még hosszú ideig Orbán Viktor zsebében lesz.
