Az ellenzéki előválasztás gondolata 2010 óta a legjobb ötlet volt. Konkrétan arra adott lehetőséget, hogy minden egyes választókerületben az ott élők dönthessenek a kormánypártok ellen induló számukra legesélyesebb jelöltről. Az ellenzék ezzel valóban megülhette volna a demokrácia ünnepét, hiszen a helyzet úgy állt, hogy ebbe a versenybe gyakorlatilag bárki benevezhet(ett), legyen az párt-, vagy civil aspiráns. Az ígéret az volt, hogy szabadon, saját elvek és szimpátia alapján a részt vevő hat párt (jelenleg az Új Világ Néppárttal már 7) jelöltjei sárdobálás-mentes, pozitív kampánnyal fogják meggyőzni az embereket arról, vajon melyikük győzheti le a Fidesz-KDNP-t. Tisztességes versengésben, ahogyan ez egy demokráciában szokás. Sok-sok beszéd hangzott el arról, hogy a végül állva maradó egy jelölt mögé a többiek fegyelmezetten sorakoznak majd fel. Ami nem is lett volna probléma, hiszen az összefogás ténylegesen arról szól, hogy a voksokat igyekeznek maximalizálni.

De nem így történt, s ehhez elég ránézni a budapesti 18 választókerület jelenlegi állására. Ha a korábbi, a DK által konkrétan ki is jelentett ígéret válik valóra, akkor a hat pártnak – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd – lenne minden választókerületben 1-1 jelöltje. Azaz, ha az MSZP-Párbeszédet már eleve koalíciós partnernek tekintjük, akkor 90. Ezzel szemben ez a szám június 9-én 41.

Érdemes megnézni a következő táblázatot, amely a budapesti 18 egyéni választókerület a cikk írásának időpontjában aktuális előválasztási helyzetét tükrözi.

Még messze nem jelentette minden párt a saját emberét, de a fentebb említett 41 főre már most is jut pluszban 25 olyan hely, ahol a másik aspiránsát támogatják, tehát eleve letettek az indulás jogáról vagy visszaléptek. Mindez azt jelenti, hogy az öt párt és az MSZP-Párbeszéd szövetség előre lemondott összesen 25 saját jelöltjéről, ami közel 28 százalékos arány. Nyilván ennek a folyamatnak nincs vége, a visszaléptetett vagy el sem indított jelöltek száma napról napra nő, s nem csupán a fővárosban, hanem vidéken is.

Erre remek bizonyíték a Veszprém megyei 3., tapolcai székhelyű választókerület, ahol a DK Sibak Andrást vonta vissza a jobbikos Rig Lajos kedvéért. Sibak több évig a város polgármestere volt, majd parlamenti képviselő. A visszalépés kapcsán nem különösebben magyarázkodott, ugyanakkor Facebook-os közösségi oldalán lazán nyilvánosságra hozta Varju László neki írt levelét, amelyben a DK alelnöke „több mint 40” választókerületben történt egyezkedésről tájékoztatta, amibe Sibak is beleesett – hátrányára. (Hozzáteszem, hogy Sibak oldala nem kifejezetten tobzódik a kedvelőkben, akiknek a száma összesen 136, így ez a levél sem okozott visszhangot.)

A Békés megyei 1., békéscsabai székhelyű választókerület DK-s jelöltje Boldis Katalin lett volna, az ő közösségi oldalán még áprilisban Dobrev Klára aláírásával jelent meg egy szórólap, ahol így írt:

„Mivel Katalint személyesen is ismerem, biztosan tudom, hogy ő a legalkalmasabb a feladatra, aki tisztességgel és kemény munkával fogja meghálálni a bizalmát. Az Ön körzetében az ő győzelme a kulcs ahhoz, hogy 2022 után egy élhető, demokratikus és szabad európai magyar köztársaságban élhessünk.”

Két hónap sem telt el, hiszen június 8-án következett a bejelentés, hogy Boldis már nem jelölt, a DK a jobbikos Stummer Jánost támogatja helyette. Dobrev ezúttal ezt közölte a választókkal:

„Éppen egy ilyen emberre van szükség ahhoz, hogy 2022-ben itt is győzni tudjunk, ezért a DK Stummer Jánost támogatja az őszi ellenzéki előválasztáson.”

Ha visszakanyarodunk a fővárosba, akkor azt látjuk, hogy a 18 budapesti egyéni választókerületből csupán 2 akad, ahol még nem történt visszalépés/át-támogatás, (X. és XIII. kerület) a többi helyen már mindenhol eredményre vezettek a háttértárgyalások, melyekből egyetlen tényezőt zártak ki: a választókat. Azokat, akiknek a kedvéért és érdekében tulajdonképpen az egészet kitalálták, s akiknek jelentős, exponenciálisan növekvő hányada ezt egyre többször teszi szóvá – érdemes megnézni Jakab Péter Facebook-oldalát Nemes Gábor DK-jelölt támogatása kapcsán ­­– a közösségi médiában.

Félreértés ne essék. Az nem lenne gond, ha az előválasztás UTÁN egy jelölt állna szemben a Fidesszel, hiszen ez azt feltételezi, hogy őt az ellenzéki szavazók választották ki egy demokratikusan megrendezett voksoláson. Ez lenne rendjén. Most viszont az a helyzet, hogy a választók helyett a pártvezetők MÁR ELŐRE eldöntötték, – a kerületekben élők megkérdezése nélkül – hogy ki a legesélyesebb.

Magyarul kitaláltak egy előválasztást, ahol majd a nép dönt, majd a döntés előtt egy csomó helyen megegyeztek, a választókat pedig szinte kész helyzet elé állították. A 18 budapesti választókerületből 16-ban. Eddig – holott korábban a Republikon Intézet elég világosan fogalmazott az előválasztásra tett ajánlásában, amelyben kétfordulós választókerületi formát képzelt el. Ez végül nem ment át, miközben az feleslegessé tenné a most látható „füstös szobákban megbeszélt” alkukat, melynek visszásságát a miniszterelnök-jelöltek közül Márki-Zay Péter egyébként pontosan ezekkel a szavakkal bírálta.

A kérdés az, hogy a jelenlegi, előválasztás előtti casting miben demokratikusabb és különb attól, amikor a Fidesz átalakította a választási rendszert és újraszabta a választókerületeket? Semmiben. Minden pontosan ugyanúgy történik, mint korábban: az egyes pártok vezetői pusztán hatalomtechnikai szempontok, a majdani minél nagyobb parlamenti frakció létrehozása reményében előre lezsírozzák azt, szerintük ki és hol nyerhet, aztán majd megpróbálják azt a látszatot kelteni, hogy az ellenzéki érzelmű választók döntenek. Mindez azonban csak vetítés lesz az összes olyan településen, ahol lepacsizták egymás előzetes támogatását, netán visszaléptek, ezzel csökkentve a kínálatot, amit szimpatizánsaik elé tárnak. Ez így nem demokratikus, csupán annak illuzórikus látszata.

Az ok egyszerű, csak ezt a pártok soha nem fogják kimondani: nem bíznak a választókban, pontosabban nem hisznek abban, hogy az őszi voksolás során ők majd tényleg a Fidesszel szemben legesélyesebb aspiránsra teszik a legtöbb X-et. Mivel ezt mégsem közölhetik a saját táborukkal, inkább megpróbálják szűkíteni azt a kört, amiből a végén választani lehet: eleve nem indulnak, netán visszalépegetnek egymás javára, magyarul nem a jelölteket, hanem a választópolgárokat irányítják. Sőt az is elképzelhető, hogy nem hisznek egy olyan mérvű előválasztási részvételben, amely legitimizálhatja a győztes jelöltek erejét. 

Ősszel el fog dőlni, hogy ez helyes taktika-e, de ettől függetlenül lassan az a szituáció áll elő, mint amikor a vicces anya megkérdezi a gyermekét, ebédelne-e, mire az visszakérdez: miből lehet választani? A válasz: kettőből -  eszel vagy nem.