A balliberális ellenzék szárnyaszegett madárként vergődik a Fidesz által kiötlött kommunikációs csapdában. A kormány mindemellett a faék egyszerűségével üzen a választóknak. A kérdés, hogy ez tükröződik-e majd a részvételben és mit tesz majd Pista bácsi?
A csodálkozó biciklis postás szobra masszívan magabiztosnak tűnik a baloldalhoz képest, melynek soraiból a következőket nyilatkozgatták eddig - ha nem is ebben a sorrendben:
- Felesleges a szavazás, mert nem lesz kvóta.
- Hiába lesz elég szavazat, úgyis kötelezettség a kvóta.
- Ha elmégy, akkor Orbánt erősíted.
- Ha nem mégy el és/vagy nem igennel szavazol, Orbánt erősíted.
- Ha elmégy és nemmel szavazol, az unióból kilépésre szavazol, s persze Orbánt erősíted.
- Menj el és szavazz érvénytelenül, mert azzal a demokráciát erősíted!
- Menj el és szavazz igennel, mert azzal a demokráciát erősíted!
- Ne menj el, hiszen akkor a demokráciát erősíted!
Tévednek, akik azt hiszik, hogy a népszavazást teljesen feleslegesen rendezik meg vasárnap. Gondoljuk végig. Egy 50 ezres település átlagpolgára - nevezzük Pista bácsinak - besétál a polgármesterhez, hogy játszóteret szeretne a főtér mellé. Mit tesz a városvezető? Meghallgatja, okosan néz, erősen bólogat, megveregeti Pista bácsi vállát és a javaslatot beteszi a fiókjába. A jog pont annyira nem kötelezi a cselekvésre, mint Brüsszelt a magyar kvótanépszavazás eredménye.
(a kép forrása: 24.hu)
De! Mindjárt más a helyzet, ha Pista bácsi az ötlet mellé lecsap az asztalra egy 26 ezer támogató aláírást tartalmazó paksamétát. A polgármestert most sem fogja kötelezni a jog, de rögtön be fog neki villanni a következő választás, s a javaslat nem az asztalfiókban végzi, hanem a közgyűlés elé kerül, ahol jó eséllyel át is megy. Ezt pedig úgy hívják, hogy politikai nyomásgyakorlás, melynek a referendum az egyik leghatékonyabb eszköze, akár a kormány, akár az ellenzék él vele. A másik, perdöntő jelentőségű momentum a migránsok száma, akiket a kötelező kvóta elfogadásakor kellene elhelyeznünk. Lehet azzal érvelni, hogy ez csak 1294 fő, de azért van itt egy bökkenő. Amennyiben Pista bácsi mézet árul a piacon 2 ezer forintos kilónkénti áron, s rendszeresen ennyiért is adja el, akkor egyik pillanatról a másikra hiába emeli meg az árat 5 ezer forintra, hiszen abban az esetben a nyakán marad. Ez elvi és egyben piaci kérdés.
Magyarul: ha egyszer beleegyezünk abba, hogy kötelezően kell befogadnunk bárkit, akkor nem a szám a lényeg, hanem az, hogy tőlünk függetlenül jöhetnek, a brüsszeli elképzelések szerint. Ez ugyanis már nem csupán elvi, hanem jogi kérdés is, ahonnan nincs visszaút. Ha egyszer aláírtuk az elvet, akkor már mindegy lesz.
Ezért fog Pista bácsi minden bizonnyal nemmel szavazni vasárnap, hiszen ő sem hiszi el a baloldalnak, hogy egy ilyen ügyben valaha is képviselni tudja az érdekeit, amikor a sajátját sem. Ha elmegy.