Az Izraelben élő Dániel Péter is véleményt nyilvánított a magyar foci ügyében. Elég sommásan. Szerinte az osztrákok felett aratott győzelemnek örvendők az általa diktátornak tartott Orbán Viktor elé borulnak az ünnepléssel. Erre csak ennyit mondanék: Aranycsapat.

A viharos akcióiról híres Dániel írását nem csupán azért érdemes szó szerint idézni, mert abból tökéletesen megismerni a karaktert. Nem különösebben érdekel az, hogy a korábbiakban miről és milyen állításokat közölt, netán mit gondolt. Az viszont szánalmas, hogy egy magyar sikernek nem képes örülni egy percig sem, a focilabdát pedig a politikai küzdőtérre rúgja. Számára talán elképzelhetetlen, de a legtöbb magyarnak nem az: tökmindegy a sportág, a lényeg a győzelem és a Himnusz elhangzásakor érzett libabőr. Sőt, már a részvétel siker lehet, ahogy Coubertin is emlegette egykor. Ezzel szemben Dániel Péter mindazokra páros lábbal, piros lapot érően csúszott rá, akik képesek voltak felhőtlenül örülni – s egyébként a meglévő nézetkülönbségeket is félretenni – akkor, amikor Szalai Ádám kiszaladt a magyar drukkerekhez a vezető gól után.

(forrás: dr. Dániel Péter közszereplő Facebook-oldala)

Nem vagyunk ostobák és nem vagyunk alattvalók. Nem mindenki ért egyet a stadionépítésekkel, sokan ennél hasznosabb területekre szánnának pénzt, jórészt támogatható indokokkal. Pontosan ezért ostobák SEM vagyunk. Mert látjuk a rossz döntéseket IS. Mindezzel együtt és mindennek tudatában ünnepeltünk, mert olyan emberek vagyunk, akikben Szalai és Stieber találata legalább néhány órára elfeledtette a mindennapok nehézségeit, a sokszor valóban kegyetlen világot és a megélhetési problémákat. S ezzel a magyarok már sokszor voltak így. A boldogság jogát pedig senki és semmilyen indokkal nem veheti el tőlünk, még akkor sem, ha Magyarországtól több ezer kilométer távolságra él és onnan ostoba alattvalózza le az ittenieket.

Pillanatkép Szalai Ádám gólját követően

(a fotó forrása: Index)

A magyar foci már járt a csillagokban és állt a világ tetején. Akkor, amikor hazánkban a legelvetemültebb, gyilkos diktatúra ült halotti torokat ellenlábasain vagy börtönözte be és kínozta meg az ellenvéleményen lévőket. De volt egy Aranycsapatunk, s ennek együtt szurkolt a kisgazda, a szociáldemokrata, a keresztény, a zsidó, az ateista, sőt még a kommunista is. Ezek a futballisták úgy verték végig a fél földgolyót, hogy maguk mögött érezték a teljes magyar nép támogatását és szeretetét.

Azét a szeretetét, melynek hiányától leginkább az szenved, akit elvakít a gyűlölet.