A tavaly decemberben két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Biszku Bélát nagyon sokan mentették volna fel magas kora miatt. Pedig a pártállami időszakban döntéshozóként működő politikus sokkal felelősebb beosztásban volt, mint néhány olyan korábbi őr, vagy éppen katona, akik még szerepelnek a Simon Wiesenthal Center 2015-ös toplistáján. Tegyük hozzá: jogosan. A kor ugyanis nem érdem, hanem állapot. A háborús bűnöknek ugyanúgy nem szabad elévülnie, mint azoknak a hatalmi visszaéléseknek, melyeket Biszku követett el.

A Simon Wiesenthal Center évről évre közzéteszi azoknak az általuk háborús bűnösnek gondolt személyeknek a listáját, akiket bíróság elé kívánnak állítani. A legutóbbi névsor 2015 tavaszán jelent meg. A rajtuk szereplők általában alacsonyabb rangú és beosztásban szolgáló katonák voltak, akik a második világháború során követték el tetteiket. Hét név ismert, három keresett személynél viszont csak az „X”, „Y” és „Z” megjelölés szerepel. A következő hét ember példája jórészt azt - vagy azt is - bizonyítja, hogy nem csupán Magyarországon divat az időhúzás, hanem külföldön is szívesen játszanak rá a vádlottak magas korára, illetve arra, hátha meghalnak, mire a jogi procedúrák véget érnek.

Gerhard Sommer (1921 - )

Sommer 12 évesen már a Hitlerjugend tagja volt, 18 évesen lépett be a Német Nemzetiszocialista Pártba (NSDAP), majd besorozták a Waffen-SS-be. Sommer a Leibstandarte-SS Adolf Hitler kötelékében a Balkánon és Ukrajnában harcolt. Az összecsapásokban kétszer is megsebesült, s megkapta a Vaskereszt második osztályának kitüntetését, majd 1944-ben az első osztályát is. A háború végének közeledtével Sommer Hollandiában önkéntesek között harcolt. A „Reichsführer-SS” nevű 16. páncélgránátos hadosztály hadnagyaként 1944. augusztus 12-én részt vett a Sant'Anna di Stazzema olasz faluban történt mészárlásban, amely során 560 civil vesztette életét. 2005. június 22-én az olasz katonai bíróság különös kegyetlenséggel történt gyilkosságokban való részvételért kilenc társával együtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Sommert. Bár 2006-ban fellebbeztek, a katonai bíróság megerősítette korábbi ítéletét. 2007-től Sommer egy Hamburg-Volksdorf-i idősek otthonában él, idén júniusban lesz 95 éves. 2015 májusában tárgyalásra alkalmatlannak nyilvánították Németországban.

Gerhard Sommer

(a kép forrása: noticiasdesiao.wordpress.com)

Vladimir Katriuk (1921 - 2015)

Az ukrán származású Katriuk a Simon Wiesenthal Központ szerint aktív szerepet vállalt az 1940. évi katyńi mészárlásban, amit ő tagadott. A Szovjet Kommunista Párt által elrendelt bűncselekményben főként lengyel hadifoglyokat gyilkoltak meg. KGB-dokumentumok szerint Katriuk különösen tevékenyen vett részt a vérengzésben, egy tanú állítása szerint egy gépfegyver mögött fekve minden menekülőre rálőtt. Ezt követően 1942-ben belépett a nácik Schutzmannschaft 118. zászlóaljába, hogy harcoljon a szovjet partizánok ellen. 1944 augusztusában Katriuk egész zászlóaljával disszidált, s csatlakozott a francia ellenállás nácik elleni harcához. Belépett a Francia Idegenlégióba, s egyike volt annak a 20-25 önkéntesnek, akik arra kérték francia parancsnokukat, hogy a frontra mehessenek a nácik ellen harcolni. Az összecsapások során súlyosan megsérült. Egy franciaországi kórházban ápolták két és fél hónapig. Később a szövetségesek oldalán az itáliai fronton, Monaco közelében is harcolt. Katriuk 1951-ben Franciaországból Kanadába emigrált, ahol 1959-től méhészként élt feleségével Quebecben. 1999-ben a kanadai bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy Katriuk megtévesztette az országot azzal, hogy hamis néven folyamodott állampolgárságért, ugyanakkor a háborús bűnökkel kapcsolatos vádakat nem látta bizonyítottnak, ezért 2007-ben meghagyták kanadai állampolgárságát. Ügyének 2015. május 22-én, 94 éves korában, agyvérzés miatt bekövetkezett halála vetett véget.

Vladimr Katriuk

(a kép forrása: ottawacitizen.com)

Alfred Stark (1923 - )

Stark tizedeként szolgált. Azzal vádolták, hogy 1943-ban a görög Kefalonia szigetén az ő parancsára, illetve közreműködésével végeztek ki 117 olasz hadifoglyot. 2012-ben, egy katonai bíróság Rómában távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Starkot, de Németország nem volt hajlandó kiadni. A történelem eme dicstelen szeletéről Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével az 1994-es regényt követően 2001-ben készült mozifilm. Stark jelenleg is szerepel a Simon Wiesenthal Center 10-es listáján.

Olasz hadifoglyok 1943-ban

(a kép forrása: dailymail.co.uk)

Johann Robert Riss (1923 - )

Riss neve a toszkán Padule di Fucecchio városában 1944-ben elkövetett megtorlás kapcsán merült fel. Miután az ellenállók két német katonát lelőttek, a náci csapatok állítólag 184 civilt (köztük 27 gyereket és 63 nőt) mészároltak le. Egy évvel később Charles Edmonson brit őrmester vette rá a túlélőket a tanúskodásra, hogy a bűnösöket bíróság elé állíthassák. 2011-ben egy római katonai bíróság Riss-t és két másik egykori társát távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A bíróság azt is kérte, hogy a német kormány 14 millió euro kártérítést fizessen az áldozatok ma élő rokonainak Németország nem volt hajlandó kiadni a három férfit. A jelenleg 93 éves Riss München mellett él és tagadja az ellene felhozott vádakat, de továbbra is előkelő helyen szerepel a Simon Wiesenthal Center listáján.

Johann Robert Riss

(a kép forrása: daillymail.co.uk)

Oskar Gröning (1921 - )

A német SS-Unterscharführer 1942 őszétől két évig az auschwitzi koncentrációs tábor őre volt. Lüneburgban került bíróság elé azzal a váddal, hogy 1944. május 16. és július 11. között legalább háromszázezer ember meggyilkolásakor volt jelen - jóllehet ő maga egy embert sem ölt meg - , ugyanis az SS tagjaként az ő feladata volt a haláltáborba küldött és gázkamrában kivégzett személyek csomagjainak a kezelése. Ezzel a deportáltak következő csoportja számára készítette elő a terepet. A háború után visszatért Németországba, majd egy üveggyárban dolgozott, ahol vezetői pozíciót ért el és lelkes bélyeggyűjtő lett. Később elismerte a holokauszt megtörténtét, saját magát azonban nem tartotta felelősnek. Gröning tárgyalása nagy sajtóvisszhangot kapott, köszönhetően annak, hogy Auschwitz-ban, a legismertebb náci koncentrációs táborban szolgált. A köznyelv a tábor "könyvelőjeként" emlegette. 2015. július 15-én négy évre ítélték. Ügyvédje fellebbezett az ítélet ellen.

Oskar Gröning

(a kép forrása: tvnz.co.nz)

Algimantas Dailidė (1921 - )

Algimantas Dailidė a mult-kor cikke szerint a vilniusi erdészeti iskolában tanult, amikor 1940-ben a Szovjetunió végigsöpört a balti államokon, s bekebelezte az akkor még független országot. Az akkor 19 éves diák felemelte szavát Sztálin és a kommunizmus ellen, amiért kizárták az iskolából. Dailidė a nácik szolgálatában részt vett a vilniusi gettó felszámolásában, amely során mintegy 30 ezren haltak meg. A főváros melletti erdőségekbe vitték ki a szerencsétlenül jártakat, s tízes csoportokban végeztek velük. A háború után Dailidė az Egyesült Államokban keresett menedéket, mondván, ő csupán egy erdész volt, s nem volt tudomása az atrocitásokról. Az USA-ban ingatlanügynökként dolgozott egészen nyugdíjazásáig, majd a floridai Gulfport városába költözött. Állampolgárságát 1997-ben vonták vissza, 2004-ben pedig kiutasították. Egy litván bíróság ítélte el, a vád szerint a kivégzésre váró vilniusi gettó megszökött foglyainak elfogásával és a gettóba való visszahurcolásával hozzájárult a nácik háborús bűneinek véghezviteléhez. Idős kora miatt nem kapott börtönbüntetést, úgy ítélték meg, hogy az öregember már nem jelenthet veszélyt a társadalomra. Jelenleg Kirschberg-ben él és egy 2008-as cikk szerint ragaszkodik ártatlanságához. Ugyanakkor az írás szerzője cáfolja azt is, hogy egészsége törékeny, hiszen az utcán is látták bevásárlás és séta közben. Március 12-én töltötte be a 95-ik életévét.

Algimantas Dailidė

(a kép forrása: daillymail.co.uk)

Helmut Oberlander (1924 - )

A lista legfiatalabb tagja Helmut Oberlander. 17 éves korában sorozták be az Einsatzkommando-ba, ahol tolmács volt. Feladatai közé tartozott az orosz rádióadások lefordítása, a hadsereg és a helyi lakosság közti kommunikáció, valamint a katonai felszerelések őrzése. Védői szerint sohasem kapott rangot vagy emelkedett olyan pozícióba, hogy döntéseket hozhasson, sőt a kényszerítés is szóba került. Vádlói szerint sokat segített a németeknek, s személyesen vezetett egysége 100-120 zsidó és roma ember haláláért felelős.A világháború után Kanadába emigrált, s építési vállalkozásba kezdett Kitchener-Waterlooba-n. Az állampolgárságot 1960-ban kapta meg. 1995-ben a kanadai kormány visszavonta a honosítást, s hosszú jogi procedúra vette kezdetét. Bár nem tudták bebizonyítani Oberlander háborús bűnösségének tényét, bizonyos információk visszatartása vádjában bűnösnek nyilvánították. 2008-ban mégis visszavonták állampolgárságát, azonban 2009 februárjában újból visszaállították azt. Ügye még mindig nem zárult le, s noha Oberlander idén már 92 esztendős lesz, kanadai kiutasítását a Simon Wiesenthal Center még szeretné elérni.

Helmut Oberlander

(a kép forrása: noticiasdesiao.wordpress.com)

Ha ezek az emberek meghalnak, ügyeik véget érnek. Tovább már senki sem fogja firtatni őket és tetteiket. A döntéshozók számára pedig ez lesz a legkényelmesebb és legkevésbé kínos. Pont ahogyan Biszku Béla esetében is.