A történelmi igazságnak kiosztott pofon, hogy 25 évvel a rendszerváltás után az ország szívében a „Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek” felirat egy emlékművön díszeleghet. De az is szégyen, hogy egy országgyűlési képviselő azt kívánja elhitetni, hogy jó előre beharangozott akciója sikerrel járhat. A Novák Előd-ügy ekképpen a politikai marketing és a Jobbik szavazatmaximalizálásának szerves része.

A Jobbik alelnöke nyilván tudta, hogy a sarló és a kalapács leverése nem fog neki sikerülni, hiába visz majd célszerszámokat. A roham meglebegtetése pontosan elég információ volt ahhoz, hogy a rendőrség megakadályozza a mutatványt, ami csupán a figyelemfelkeltésre és önpromócióra volt jó. Ha igazán el akarná távolítani, akkor minden felhajtás nélkül megtehetné, akár éjszaka is, az Alfahír biztosan felvenné neki.

A cél nem is ez volt. Novák Előd rutinos tüntető, a Youtube-on és más forrásokon is sok megmozdulása látható, hiszen az ilyen attrakciók kivitelezésében már a MIÉP-nél is élen járt, nem is beszélve a Jobbikról. Ha azt vesszük, hogy ő jelenleg olyan, mint annak idején a Fidesznek Kövér László, akkor rögtön tudjuk: Novák Előd felelős a Jobbik radikálisabb szavazóinak megtartásáért, míg Vona Gábor célcsoportja a cukiságkampánnyal megkaparintható, eddig kormánypártra esküdők köre. A jelenleg másodikként számon tartott politikai erő a migránsválság kifulladásával teret vesztett, korai retorikáját simán lenyúlta a Fidesz, ezért most vasmarokkal kell megfogni a szimpatizánsokat.

Novák Előd akcióban

(a fotó forrása: Index/Huszti István)

Vona tökéletesen látja, hogy Novák Előd semmi másra nem alkalmas, csupán arra, hogy a Jobbik néppártosodása miatt bizonytalankodókat kalapács és véső mutogatásával tartsa a szekértáborban. Csodálkoznék, ha ez nem egy előre leosztott forgatókönyv szerint történne, ami egy újabb lépés a Jobbik professzionális káderpárttá válásának rögös útján. A szerepek kiosztása már a viszonylag kevesebb figyelmet kapott frakcióvezető-helyettesi átalakításban is látszott, amit nemrégiben hajtott végre a Jobbik.  Azaz látszik, hogy kiket pozícionálnak a Parlamentben. Nem véletlen, hogy az emlékművet a jelképtől „megtisztítani” kívánók között nem menetelt Vona Gábor, akinek ez a szerep már nagyon rosszul állna.

Kétségtelen tény, hogy a Jobbik népszerűségének időleges visszaesése a Fidesz menekültpolitikájának következménye. Nagyon jól látható, hogy az ellopott stratégia sok eltűnt támogatót hozott vissza a kormánypártoknak, míg a Jobbik stagnál. A feladatok kiosztásánál ezért a Jobbiknak nem csupán arra kell figyelnie, hogy ne veszítse el a régi, radikális hangnemet kedvelő törzsgárdát, hanem arra is, hogy megnyerje a Fidesz jobb szélén állókat. Teljesen világos, hogy a végtelenségig fragmetált baloldal ebben az állapotában képtelen váltópártként megjelenni, így erre kizárólag a Jobbiknak lehet esélye.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke

(a fotó forrása: Jobbik internetes oldala)

A legnehezebb ügy éppen ez, hiszen a Jobbik akkor lehetne komoly favorit 2018-ban, ha óvatosan fideszes jegyeket szedegetne magára, ergo: egy izmos, határozott jobboldali politikai térben mozogva gyakorlatilag egy második Fidesz lenne. Ebben az esetben a két párt szavazóbázisa olyan mértékben fedné egymást, ami választási meglepetést okozhatna. A baloldalra adott voksok pedig csak erősítenék ezt a helyzetet, hiszen ma már a kormánypártok leváltásának valószínűségét rendkívül kevesek vizionálják bennük.

Vona Gábor jól látja ezt. Ennek okán pedig valószínű, hogy a kipróbált ősjobbikosok elronthatatlan feladatokat kapnak, miközben az új szakembergárda felkészítése és politikai reflektorfénybe állítása fokozatosan megkezdődik. Ez még csak a casting, a fellépések később következnek.