Miért gondolják azt Brüsszelben, hogy a schengeni határszakasz megvédése csupán magyar feladat? S miért pont azok, akiknek az ősei még a mi nyilaink ellen kérték Isten segítségét? Ha a kocka teljesen átfordul, akkor megkongathatjuk a harangot Coudenhove-Kalergi gróf eszméi felett.
Amíg vannak olyan országok az Európai Unióban, melyekre nem nehezedik migrációs nyomás, addig nem is lesz egységes megoldás. A jelenlegi elodázós politika tragédiákat fog szülni, s újfent csak az unió teljes tehetetlenségét mutatja. A széttárt kéz pedig egészen addig lesz látható, amíg az első migráns sátrat nem ver Brüsszelben vagy Strasbourgban. Csak akkor már késő lesz. Ugyanis ebben a nem valószínűtlenül abszurd szituációban fog meghalni a már most is sok helyen vérző európai ábránd. Sőt, jóval mélyebb sebet fog ütni, mint amelyet a Charlie Hebdo karikaturistáin ejtettek.
Az Unió mellett egyébként az ENSZ sem lehet büszke. Annak idején Srebrenicában 400 holland békefenntartó nézte tétlenül a szerbek által véghezvitt népirtást. Ugyanezt tették Ruandában is, ahonnan folyamatosan vonták ki erőiket a konfliktus eszkalációjára fittyet hányva – egyesek szerint közel egymillióan haltak meg a harcok következtében az afrikai államban. Innen nézve ezért semmi sem meglepő.
A magyar kormány ideiglenes határzára belpolitikai üzenet főleg a szélsőségességre is hajlamos szavazók felé, magyarán: merítés a Jobbik táborából. Ugyanakkor valóban nemigen tehet mást, hiszen legalább a szándékot meg kell mutatnia a helyzet rendezése érdekében. S bármennyire is szeretné néhány elszabadult hajóágyúként garázdálkodó, a migránsverés álmával orgazmust produkálni képes „ gondolkodó” - a kerítéshez nem lehet géppuskafészket állítani. Emellett a neoliberális befogadás-pártiaknak – akik leginkább saját szobájukban, klaviatúrájuk ütögetésében élik meg gyönyörüket – is fel kellene fogniuk eszméik tökéletes helytelenségét. Távolról sem szabad azt hinni, hogy csak a mi hajónk süllyed. Igaz ugyan, hogy a végeken kapott léket, a brüsszeli bürokratáknak pedig a hajóorrban van a kajütjük, de velünk együtt merülnek alá, ha továbbra is csak mi lapátoljuk ki a vizet. Ha a jog ereje nem védi, akkor felállíthatunk mi akár 10 milliárd forintos költségen is kerítést, semmit sem tettünk. S ezt nem csak azért írom, mert a félkész határzárat már át is vágták. Ez várható volt. Nem lesz ez másként egészen addig, amíg az Európai Unió döntéshozó szervei alszanak és ahelyett, hogy valóban határozottságot sugalló eszközökhöz nyúlnának, inkább aktákat tologatnak, vagy kacarásznak az Európai Bizottság elnökének legújabb blődségein.
(fotó forrása: Index Kelemen Zoltán Gergely MTI)
Fel kellene ismerni végre azt a tényt, hogy az uniós politika jelen állapotában a szélsőséges gondolkodás bástyáit emeli fel és erősíti nap mint nap. A migrációs probléma kezelésének minél távolabbra eső megoldása egyértelműen nekik kedvez. Ha 24 óra alatt cirka 1500 határsértő érkezik Ásotthalomnál, az ugyanannyi idő alatt legalább 10 olyan embert szül, aki fizikai erőszakkal is szívesen fellépne ellenük. Ennek okán könnyű kiszámolni, hogy hol tartunk most – nem beszélve arról, mit hoz a holnap. Teljesen hétköznapi, normális életvitelű emberek fognak csatlakozni azokhoz, akik e vonatkozásban már felismerték, hogy eljött az ő idejük, a bevándorlás pedig remek szikra ideológiájuk terjesztésére. Mindezt csak tetézik az idétlenségbe hajló, emberbaráti köntösbe bujtatott liberálisnak mondott frazeológiák, melyeket már szinte senki nem vesz komolyan, érvrendszerük kellékei úgy olvadnak, mint a napsütésben a vaj, társadalmi támogatottságuk pedig a nullával kompatibilis.
Lehet így is folytatni. De kíváncsi lennék arra, hogy Jean-Claude Juncker vicces kedve megmaradna-e abban az esetben is, ha Európa menekültekkel teli hajója vele együtt süllyedne el.
