Tizennégy esztendő után tudott időközi országgyűlési képviselő-választást nyerni vasárnap az MSZP. Utoljára 2000-ben az elhunyt Gyuricza Béla helyére kiírt voksoláson győzött a szocialista Molnár Albert. Most azonban fordult a kocka. Horváth Imre, az MSZP jelöltje toronymagasan hozta a baloldal számára egyébként favoritnak is számító körzetet. A szocialisták örömmámorban úsznak, a fideszesek jóformán hallgatnak. Meglepetés? Az eredmény nem, de az arány igen.

Szocialista vezetők arcán régen volt ennyire őszinte a mosoly. Fotó: mszp.hu

A Fidesz nem vette komolyan

A július 29-én elhunyt Kiss Péter tavasszal 5 százalékkal kapott több szavazatot Hollósi Antal Gábornál (Fidesz-KDNP), aki most is megmérettette magát. Akkor 13 jelölt indult, s ez a szám múlt vasárnapra sem változott, a személyek viszont Hollósi kivételével cserélődtek.

Az MSZP a szinte minden oldalról lesajnált 70 éves volt határőrtisztet, Horváth Imrét állította csatasorba, akit nem támogatott a Demokratikus Koalíció, az Együtt-Korszakváltók Pártja, a Párbeszéd Magyarországért Párt és a Magyar Liberális Párt sem. A jelölt régi KGB-s kiképzésére hivatkoztak. (Azt, persze, „elfelejtették”, hogy akkoriban az ilyen tanulmányút általános gyakorlat volt, hovatovább a szolgálati előmenetel feltétele.) Horváth Imre helyi beágyazottsága egyébként elég nagy: 2006 óta mindig hozta az önkormányzati mandátumot.

Úgy gondolom, hogy a Fidesz-KDNP szándékosan kevés figyelmet fordított erre a kampányra, mert nem hittek abban, hogy el tudják csaklizni a szocialisták elől a még pártján kívül is elismeréssel övezett Kiss Péter körzetét. Orbán Viktor pedig nem azért lett az, aki, mert borítékoltan veszteséges üzletekbe öli a pénzt. Ennek bizonyítékát látom abban, hogy éppen Hollósi Antal Gábort indították, aki ott csupán egyszer tudott nyerni, kétszer viszont vesztett Kiss Péterrel szemben.

Kérdés, hogy a pártelnök-kormányfő jól taktikázott-e, mert a végeredmény:

Persze, nem a Fidesz volt a legesélytelenebb

A Lehet Más a Politika és a Jobbik is új aspiránssal próbálkozott. Az utóbbinak volt kevesebb vesztenivalója. A Jobbik Budapesten még nem tudott áttörni (bezzeg Ózdon!), így Urbán Flórián volt válogatott labdarúgóval kockázatmentesen igyekezett nagyot dobni – vagy legalábbis szokatlant, míg az LMP egy 28 éves szociálpolitikust, Kanász-Nagy Mátét indította.

Ezt a választást sem hagyhatta ki a mindig, mindenhol induló Schmuck Andor, a Szociáldemokraták elnöke, valamint a függetlenség álcájában pózoló Szepessy Zsolt, aki az Összefogás Pártot vezeti. Ebben a kategóriában érdemes még szót ejteni a szintén függetlennek mutatkozó Galyas Istvánról, aki 2011-ben még Püspökladányban állt rajthoz, ősszel pedig már főpolgármester akart lenni, de nem volt elég ajánlója, csupán egy pártja, a Nemzeti Roma Összefogás.

A vasárnapi eredmények nem csupán azt mutatják, hogy az elmúlt időszak tüntetései miatt mennyit buktak a kormánypártok, hanem azt is, hogy a Fidesz-KDNP szavazói egészen egyszerűen otthon maradtak, mert nem érdekelte őket az egész cécó. Azért nem, mert a vezetőiken is ezt látták.

Kell még a kétharmad?

Messze nem annyira, mint 2010-ben. A kétharmadot igénylő döntéseket jórészt már meghozták a kormánypártok. Mégis nagyon fontos a számukra, mert a sokadjára megújuló baloldal sikerre kiéhezett kommunikációja évekig elélne egy kormányzati kétharmadot felfaló ellenzéki győzelemből. A Fidesz pedig már régóta nincsen hozzászokva egy ilyen kényelmetlen szituációhoz. Ezért mindent be fog vetni annak érdekében, hogy Veszprémben semmi ne változzon, s a mandátum a Fidesznél maradjon. Mivel ezt a körzetet 2006 óta magabiztosan hozta Navracsics Tibor, erre nagy az esélye.

Kérdés viszont, hogy Veszprém ellenzéki érzelmű szavazóit mennyire tüzelte fel, a kormánypártiakat pedig mennyire lombozta le a „balul elsült” újpesti szavazás?