Szép volt. Sőt. Gyönyörű. Aki megtehette, élvezte is a korlátlanul átjárható határokat, a kommunista diktatúrák utáni szabad levegővételt, s azt, hogy bármikor mehettünk kivehető ajtós turmixgépet venni Németországba. De ha továbbra is csupán tétlen szemlélődéssel nézzük a történéseket és farizeus beszédekben csillogtatjuk meg ezeket az értékeket, akkor pontosan azok malmára hajtjuk a vizet, akik bárkit felakasztanának az első fára, amennyiben sötétebb a bőre az övékénél.
Paradox módon az a helyzet állt elő, hogy eljött az ideje a szabadságjogok korlátozásának. Azokat a kivívott eszméket kell most egy időre karanténba csuknunk, amelyek létrehozták az Európai Uniót. Talán sírva, de mégis azért kell megtennünk, mert különben az álom mellett a valóságot is beletemethetjük abba a sírba, ahol a tavaly novemberi párizsi terrortámadások áldozatai nyugszanak a hétfői brüsszeli robbantások halottaival együtt. A jelenlegi, magukat liberálisnak nevezett, de szövegeikben a más véleményen lévőket a leginkább demagóg módon ostorozó politikusok lesznek a legnagyobb mértékben bűnösök abban, ha Európában még a mostaninál is szélesebb körben fognak teret nyerni a szélsőségesek, valamint a populista, idegengyűlölő és rasszista megnyilvánulások. A semmittevés ideje már Párizsban lejárt. Akkor kellett volna rájönni, hogy az Iszlám Állam terroristái nem csupán kívülről érkeznek, hanem második, netán harmadik generációs európai állampolgárok, akik a menekülthullám kaotikus zűrzavarában bőven kapnak szellemi és emberi utánpótlást. A brüsszeli merénylők között van belga-bahamai kettős állampolgár, de akad olyan is, aki a magyar-osztrák határon hamis útlevéllel csusszant át.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke
Most ott tartunk, hogy az Unió irányítói sajnálkoznak, s miközben egy emelvényről az európai eszményeket dicsérik és kiharcolt szabadságjogainkat istenítik könnyes szemmel, ellenőrizetlenül osonnak el mellettük magukat halálra szánt gyilkosai(n)k. Ezt ők nem látják, akik viszont igen, azok egyre nagyobb számban hangoztatják elégedetlenségüket, s néznek növekvő csodálattal azokra, akiknek az ujja már a fegyver ravaszán van, öljön az meg bárkit, aki nekik nem tetszik. Ennek okán a valódi "gyilkosok" pont azok lesznek, akik tehetetlenségükkel és vakságukkal nem képesek megvédeni az európai eszményt, miközben mögé bújva szónokolnak. Ahogyan azt Martin Schulz is tette, aki már azt is tudja, hogy mi a jó Szegednek, hiszen a város baloldali, nyilván éppen menekülttáborra ácsingózik. Ezt mondja az Európai Parlament elnöke a napfény városától 1.300 kilométerre, beavatkozva abba, hogy itt mit gondolunk mi. Amíg Európának ilyen irányítói vannak, addig ne reménykedjünk abban, hogy több bomba nem robban, s nem hal meg több ártatlan ember. A probléma gyökere éppen abban van, hogy a kétségbeesésen kívül nem tudunk felmutatni semmit, amivel azt bizonyítanánk, hogy megérdemeljük az Európai Unió nyújtotta szabadságot.
Jól mondta a minap Jiszráel Katz izraeli hírszerzési és védelmi miniszter.
Ha Belgiumban továbbra is a csokoládéjukat eszik, szépen éldegélnek, nagyszerű liberálisként és demokrataként mutatják magukat a világnak, és továbbra is figyelmen kívül hagyják, hogy az ott élő muzulmánok egy része terrorcselekményeket készít elő, nem nyerhetik meg a terrorellenes harcot
Az európai álom már halott, s ha az Unió vezetése nem nyúl keményebb eszközökhöz, akkor maga az Unió is az lesz. Akkor pedig már hiába sírunk.