A bőnyi rendőrgyilkosság számtalan kérdést vet fel. Mindenekelőtt azt, hogy miért lehetett szabadlábon és miként élhetett teljesen ellenőrizetlenül egy olyan ember, aki már a rendszerváltás előtt közismert volt neonáci nézeteiről. Itt ugyanis nem egy váratlannak tűnő robbantásról volt szó. Győrkös István soha nem titkolta politikai és eszmei beállítottságát. Ezúttal azonban nem csak beszélt. Lőtt is.

Volt, akit csak úgy ismertek: „Kócos”. Akadt, aki önkéntesként a sebesülteket igyekezett menteni. Nem mindig ismerték a veszélyt, talán fel sem mérték. Nem mindegyikük volt makulátlan előéletű, de sorsuk 1956-ban egy irányba mutatott és végül életüket adták azért, amiben hittek.

Vajon igaz, hogy Magyarországon még mindig nagy kultusza van Kádár Jánosnak? Valós, hogy ma is megválasztanák politikai vezetőnek akár olyanok, akik nem is éltek az általa fémjelzett rendszerben? Lázár János az ügynöklisták kapcsán ezekre a kérdésekre tulajdonképpen igent mondott. Ha a dolgok mélyére nézünk, nem tudjuk cáfolni.

Hetven esztendővel ezelőtt, 1946. október 16-án végezték ki a nürnbergi per során halálra ítélt vádlottakat, akik a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetői voltak. Tízen álltak a bitófa alá, hiszen Hermann Göring előző éjszaka öngyilkos lett. A hóhérként közreműködő John C. Woods egyetlen percig sem bánta meg, hogy elvállalta a feladatot, de alig öt évvel a tárgyalás után ő is meghalt. Nem is akárhogyan.

A balliberális ellenzék pártjai fantasztikus sikerként könyvelik el a vasárnapi népszavazás eredménytelenségét, s ezen felbuzdulva máris 2018-ig szaladnak előre. Nem ártana pedig észrevenniük azt, hogy akik igennel, vagy érvénytelenül voksoltak, netán el sem mentek, azok nem feltétlenül rájuk akarják bízni az ország irányítását.

A vasárnap befejeződött népszavazás részvételi adatait áttekintve elég nagy szóródásokat láthatunk a különböző megyéken belül is. A legaktívabb és a legpasszívabb települések közötti eltéréseket leginkább a községeknél figyelhetjük meg, hiszen ebben a listában csupán két város szerepel. Száz százalékosan egyedül a Zala megyei Iborfia teljesített, ott mind a 10 választópolgár az urnákhoz járult. A referendum a farkaslyukiakat érdekelte legkevésbé.

A balliberális ellenzék szárnyaszegett madárként vergődik a Fidesz által kiötlött kommunikációs csapdában. A kormány mindemellett a faék egyszerűségével üzen a választóknak. A kérdés, hogy ez tükröződik-e majd a részvételben és mit tesz majd Pista bácsi?

Ezt a jó szokását lovagolta meg a Kétfarkú Kutya Párt azokkal a plakátokkal, melyekkel telepakolta az összes, számára elérhető felületet. A dolog ki is merül ebben, s pont ennyire vehető komolyan. Nulla mondanivaló, nulla megoldás és nulla értelem. A szomorú az, hogy mégis jobban teljesítenek, mint a balliberális ellenzék együttvéve.

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a szocialisták népszavazási kampánystratégiáját egy hozzájuk álruhában beférkőzött fideszes kém írta. Vagy egy humorista. De az is elképzelhető, hogy a felkészítést az OPNI valamelyik volt betege irányította. Ez utóbbi mégsem. Akkor több ráció volna benne.

Az már nem mai hír, hogy a kormány létrehozza a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot. Az viszont talán sokaknak fel sem tűnt, hogy az új szervezet élére milyen tökéletes nevű úriembert sikerült állítani, hiszen a vezető TÖRÖK Tamás lesz. A kétségtelenül szakértőnek számító diplomata évtizedek óta ezen a területen tevékenykedik, csupán a vezetéknevéből adódó asszociáció sejtet sokat. De nincs egyedül. A következő listába olyanok kerültek, akik vagy elkötelezettnek tűnnek választott hivatásukhoz, netán nevük érdekes képzelettársításokra adhat okot.