Odáig jutottunk, hogy egy lengyel kamionsofőr egyetlen délután alatt többet tett Európáért, mint az Európai Unió teljes vezérkara több éven keresztül. Én a helyükben mélyen elgondolkoznék ezen.
Dacára annak, hogy az öreg kontinensen még a nyugdíjas gátőr is készültségben áll, egy erőszakkal megszerzett kamionnal, egy többszörösen ellenőrzött és kiutasításra váró, álneveken élő terrorista simán belehajt a német főváros karácsonyi vásárába. Az Európai Unió csak utólagosan gyászolni képes és fekete Facebook-profilt posztoló vezetői évek óta a tökéletes tehetetlenség mintapéldáját mutatják a külvilágnak. Ezzel pedig nem csupán az önnön bénaságukat leplezik le, de folyamatosan dobálják a szélsőjobboldal kályhájába a fát a fékevesztett liberalizmus okozta vakságban.
(a kép forrása: Index/Tobias Schwarz/AFP)
Ezek bármit megtehetnek. Jean-Claude Juncker és követői, illetve a terroristák is. Nincs senki, aki meg tudná őket fékezni. Az uniós szellemiséget kifordítottan és korlátoltan néző Európai Bizottsági elnök már régen elvesztette a fonalat, s halvány fogalma sincsen a megoldásról. Ezt pedig tökéletesen világosan látják azok, akiknek érdekük az európai pokol, valamint az, hogy senki egy pillanatig se érezze magát biztonságban. Legyen az nizzai parti sétány, székesegyház, párizsi szórakozóhely, netán berlini karácsonyi vásár. Ma itt, holnap ott. A lényeg a káosz.
Ott tartunk, hogy kivívott demokratikus szabadságjogaink korlátozása nélkül később már nem gyakorolhatjuk azokat. Rá kellene erre ébredni végre, hogy az üres szóbeszédek, semmitmondó kommünikék, valamint farizeus részvétnyilvánítások helyett a cselekvés ideje jött el.
Lucas nem volt képes elrántani a kormányt, de az életét adta azért, hogy minél kevesebben haljanak meg. Remélem, hogy ez nem kerülte el Juncker és elvtársai figyelmét.
Le kellene vonni a konzekvenciákat. Utána szedni a sátorfát.