A Hivatalos Értesítőben a közelmúltban jelentek meg azok a beszámolók, amelyek a pártok gazdálkodásáról szólnak. Ezekből arra is lehet következtetni, hogy az egyes szervezeteknek hány tagjuk van. Ha ilyen alapon állna fel az Országgyűlés, az közel sem hozna akkora torzulást, mint a Facebook, ahol a pártokra leadott like-ok száma sok esetben köszönőviszonyban sincsen szavazói bázisuk nagyságával.

A politológusok és más hozzáértők most nyilván a fejükhöz kapnak, de a következő kis matematika arra mindenképpen jó, hogy rávilágítson: a Facebook korántsem hiteles forrás, pláne nem azoknak, akik nem az összeesküvés-elméletek, like-vadász oldalak és konteók elkötelezett hívei. Aki csupán a közösségi médiából tájékozódik, könnyedén fog hamis képet kapni politikai kérdésekben is. Egy olyan helyet, ahol bárki lehet véleményvezér a valóságtól fényévekre elhelyezkedő állítással, kár lenne politikai kiindulópontként kezelni. Éppen ezért utánanéztem, hogy a parlamenti jelenléttel rendelkező pártok vajon hány like-ot gyűjtöttek be, - a 2016. június 2-i adat szerint - s megpróbáltam azokat szavazatokká konvertálni. A két, nem csupán Házszabály szerinti független képviselő - Kónya Péter és Kész Zoltán - nincs a táblázatban, hiszen nem tartoznak párthoz. Ugyanakkor a DK, az Együtt, az MLP és a PM színeit képviselő nyolc törvényhozót pártjaikhoz "csatoltam" annak ellenére, hogy a Parlamentben függetlenként szerepelnek.

(a fotó forrása: Index/Huszti István)

A számítás a Facebook politikai értelemben vett végleteit mutatja meg, ugyanakkor messzemenő következtetésekre több szempontból sem ad okot. Egyrészt nyilvánvalóan sokan vannak, akik több párt oldalát is kedvelik, ezért viszonylag sok halmaz fedi egymást. Másrészt pedig az online tetszésnyilvánítás távolról sem jelenti - az előző mondatból kiindulva sem - az automatikus voksot. Nem beszélve arról a tényről, hogy szinte mindegyik pártnál napi szinten történhet változás, az LMP például 24 óra alatt közel 80 kedvelést bukott, ami valószínűleg Schiffer András távozásának köszönhető. A like-ok száma a parlamenti pártok esetében közel 1 millió 100 ezer volt június elején. Ha ezt a számot elosztjuk a pártok között, akkor kapunk egy százalékos arányt, amit aztán a jelenlegi Országgyűlés 199 fős létszámához arányíthatunk. Egy pillanatig sem vitatom, hogy az adatok választástechnikai és politológiai értelemben kétségbe vonhatók. Azt azonban mégis jelzik, hogy melyik pártnak fontos ez a kommunikáció és melyiknek marginális. 

Az adatokat nézve nem okoz meglepetést, hogy a Jobbik ilyen tekintetben magasan veri a mezőnyt, hiszen internetes jelenléte eddig is erős volt, s ezek szerint számukra a Facebook is fontos. A többiek szerepe viszont már érdekesebb, hiszen az Együtt kedvelési szintje messze meghaladja valós választói támogatottságát, s ez vele szinkronban a PM-re is igaz. 

A kormánypártok vonatkozásában elmondható, hogy a Fidesz sokkal kevésbé fajsúlyos ezen a területen, a KDNP pedig mondhatni észrevehetetlen, de ez utóbbi leginkább szavazói életkorának, valamint az online világtól való távolmaradásának tudható be. Az ellenzéki erők azonban az MSZP kivételével túldimenzionáltak, a szocialistáknak a közösségi média sem kifejezetten az erősségük. Az Együtt kiugró like-száma akár külön elemzést is igényelhet. Emellett az is megfigyelhető, hogy a Facebook-on elég jól teljesít az LMP és a PM is, amelyben meghatározó lehet értelmiségi támogatói rétegük. A táblázatban az MLP áll leginkább közel a realitáshoz. Természetesen az összes adatot annak fényében kell nézni, hogy a pártok akár költhettek is - nyilván meg is tették - olyan reklámokra, melyek látogatókat és kedvelőket hoznak az oldalukra, ám ez a kampányban sincsen másként. Az kétségtelen, hogy a számok döntően térnek el a parlamenti patkó mai állapotától.

A Facebook-Parlament mindezekkel együtt egy olyan fikció, ami egyébként a koalíciókötést is szinte lehetetlenné tenné. A kormánypártoknak bőven nem lenne többségük, a Jobbik nélküli ellenzéknek pedig csak akkor, ha abban rajtuk kívül minden párt szerepelne. A kétharmad ráadásul olyan távolra kerülne, mint a közösségi média a magyar politikai valóságtól.