A ma 53 éves Orbán Viktornak igen értékes születésnapi ajándékot nyújtott át Schiffer András. Az LMP társelnöke és parlamenti frakcióvezetője ugyanis elhagyja a politikai színpadot. Hiba lenne azt hinni, hogy csupán egy kispárt vezetője vonul háttérbe. Schiffer ugyanis egymagában szinte több ügyre irányította rá a figyelmet, mint az MSZP teljes vezetése.
A „checks and balances” kifejezést ugyan nem erre az esetre alkalmazza a politológiai terminológia, de az LMP társelnöke mindenképpen észrevehető féke és ellensúlya volt a kormánypártoknak, még akkor is, ha támogatottságuk éppen csak a parlamenti küszöb eléréséhez volt elég. Kétség sem fér hozzá, hogy a párt mandátumszámát messze meghaladó intenzitással vett részt a parlamenti munkában, melyet nem kifejezetten a hozzászólások számára, hanem sokkal inkább azok tartalmára értek. A Sallai R. Benedek által vitt földkérdésen kívül gyakorlatilag az összes LMP által tematizált ügy Schifferhez köthető, ezért távozása a frakció számára olyan, mintha a 10-es mellé kapott ászt kettesre kellene cserélniük. Visszavonulása ennek okán nem mindössze egy listáról könnyen pótolható mandátumot jelent, hanem olyan űrt, amely simán az LMP kiszorulását jelentheti a médiumokból, ez pedig egyenes út a párt 2018-as sikertelen választási szerepléséhez. Azok, akik rájuk szavaztak, vagy netán jelenleg szimpatizálnak velük, ezt követően kétszer is meggondolják, hogy felszálljanak-e egy olyan hajóra, ahonnan épp a kapitány ugrik be a mentőcsónakba. Az LMP ötfős frakciója nélküle küzdhet tovább azért a médiafigyelemért, melynek nagy részét neki köszönhette.
Schiffer András
(a kép forrása: Index/Huszti István)
Nem lesz könnyű.
A szinte kétpólusúvá vált magyar politikai térben már az is csoda volt, hogy az LMP átugrotta az 5 százalékot, s ezt döntő mértékben Schiffernek köszönhette, aki a baloldal csábítása ellenére nem tartott a belőlük kivált PM-esekkel. Azt látta világosan, hogy az addig nehezen megszerzett önálló arculat felolvadna a fragmentált ellenzéki olvasztótégelyben. Ez is történt, mivel a PM mára marginális erő, egyetlen képviselővel rendelkezik, de ő is a függetlenek között ül. Kétségtelen, hogy Schiffer – főleg menekültügyben – követett el hibákat, de fehér hollóként ezeket el is ismerte, s valljuk be: hozzászólásaival jó néhány fideszes idegszálat eltalált. Normálisan működő parlamentáris demokráciában valahogy így képzelünk el egy olyan ellenzéki politikust, akinek nem csak az obstrukcióban fejeződik ki az ellentmondás. Távozása ugyanakkor lehet pragmatikus is, hiszen a jelenlegi választási rendszerben 2018-ban erősen kétséges az LMP bejutása, nyilván nem véletlen, hogy már most kijelentette: nem kíván elindulni akkor sem. Mindazok számára, akik csak a végletekben hajlandóak gondolkodni, Schiffer megítélése egyoldalú lesz: nekik elképzelhetetlen a középutasság. Amire egyébként jelenleg nincs igény, s ezt érzi Schiffer András is. Egyre kevesebb gondolkodó ember van, s egyre több panel.
Arról viszont nehéz lenne vitát nyitni, hogy erkölcsileg vállalható lépést tett a pártelnökségről és a mandátumról való együttes lemondással. Az más kérdés, hogy ezzel könnyen lehet egy olyan Dugovics Titusz, aki saját társát és nem az ellenfelet rántja le a vár fokáról.
