Oké, kitört a második médiaháború. De ez mit jelent? A kormánypárti sajtóbirodalom 180 fokos fordulatot vesz és a bedühödött Simicska Lajos ostorvégétől megcsípett újságírók rávetődnek minden ügyre? Ha igen, az teljes zűrzavart okoz majd. Simicska gecizése ugyanis nem marad megtorlatlan: miniszterelnökre nagy nyilvánosság előtt ilyet még nem mondtak.

A Magyar Nemzet, az MNO, a Hír Televízió és a Lánchíd Rádió hat vezetője lelkiismereti okokból benyújtotta a fel-, illetve lemondását. Távozott Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Televízió elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Televízió vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, valamint Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.

A frontvonalak már az első puskalövés után összekeveredtek. Nem lehet tudni, hogy egyesek nem a sajátjaikat lövik-e. Új értelmet kapott a friendly fire. Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy az érintett szerkesztőségekben hirtelen mindenki ádáz baloldali lesz és Fidesz-vérben fürdeti a klaviatúráját. Ettől, persze, még megtehetik, mert a pénz nagy úr. Akkor viszont gyors hitelvesztés lesz az osztályrészük, hiszen a nézőik és az olvasóik nyilvánvalóan meggyőződésből „rajongtak” értük, azaz elvből – legyen ez a szó bármilyen elcsépelt manapság.

A távozók motivációja pofonegyszerű: Orbán Viktorba már nem kívánnak (nagyobbakat) rúgni. Ragaszkodnak a nézeteikhez és/vagy az érdekeikhez. Kinek mi tetszik. Az viszont engem lepne meg kurvára, ha nem lenne egy héten belül biztos állásuk. Például az új állami hírtévében.

Simicska viszont nagyot hibázott azzal, hogy elveszítette a fejét. A gecizés ki-ha-én-nem tempójával nem lehet nyerni egy olyan higgadt és ravasz ellenféllel szemben, mint Orbán.

Érdemes lenne számításba vennie azt is, hogy nem a segédszerkesztő helyettesének beugrósai hagyták ott egy szempillantás alatt, hanem a háta mögött sikeresen szövetkező kulcsemberek. Persze, letarolhatja a szerkesztőségeit (meg is teszi), és elszabadíthat egy olyan kormánygyepálást, amihez képest az RTL híradója Mazsola és Tádé meséje, de honnan vesz hozzá azonnal hadra forgató embereket, ha a volt vezetők (köztük egy társtulajdonos!) viszik magukkal a híveiket?

Szóval nem lennék ellenzéki politikus, de nagyon ellenzéki újságíró se. Fogalmam se lenne, hogy éppen kit támadjak, vagy védjek.

Egy dolog azonban biztos: a bizonytalanok tábora tovább fog nőni.