1948. január. Krakkóban 21 elítélt vár arra, hogy kivégezzék őket. Az első, negyven vádlottat felvonultató Auschwitz-perre 1947. november 24-én került sor. A verdikt december 22-én hangzott el. Az akasztófa alá közel egy hónapot követően, - hét évtizeddel ezelőtt - január 24-én 19 férfi és két nő állt. A halált végül elkerülő, több koncentrációs táborban is tevékenykedő SS-tisztek, orvosok és felügyelők közül egyet felmentettek, de olyan is akadt, akit évtizedek múlva újra felelősségre vontak. Egyikük talán ma is él, tavaly év végén lehetett 100 éves…
A különböző rangú és beosztású nácik között Auschwitz jelentette az összekötő kapcsot, hiszen a 40 vádlott mindegyike évekig vett részt a tábor működtetésében. Döntő többségüket még 1945 nyarán letartóztatták, majd adták ki a lengyeleknek, akik 1947-ben állították őket bíróság elé. Közel egy hónapos tárgyalás után 23 halálos ítélet született, ebből később kettőt életfogytiglanra változtattak, huszonegyet azonban 1948. január 24-én reggel 6.40 és 9.08 perc között végrehajtottak. A többiek sokéves börtönbüntetést kaptak, de általában letöltésük előtt szabadultak. Sorsukról igen kevés forrás áll rendelkezésre, de néhányan elég furcsa utat futottak be…
Arthur Liebehenschel (1901.11.25. – 1948.01.24.) SS-Obersturmbannführer (alezredes)
A közgazdaságtant tanult Liebehenschel már 1932-ban csatlakozott a nemzetiszocialistákhoz, két év múlva pedig az SS tagja lett. Szolgált a halálfejes osztagnál, majd különböző megsemmisítő táborokat irányított, 1943 novemberében Auschwitz, 1944 májusában pedig Majdanek parancsnoka lett. Az, hogy öt gyermek édesapja volt, nem akadályozta meg abban, hogy irányítása alatt számtalan embert küldjön gázkamrába. Amerikai hadifogságba került, majd Lengyelországba szállították. Elsőként állt az akasztófa alá, utolsó kiáltása az „Éljen Lengyelország!” volt. Egyik lánya évtizedekkel később könyvet írt apjáról, s igyekezett némileg árnyalni a róla kialakult képet.
Arthur Liebehenschel
Maximilian Grabner (1905.10.02. – 1948.01.24.) SS-Untersturmführer (hadnagy)
1933-ban, az akkor még Ausztriában illegális náci párthoz csatlakozott. Az Anschluss után lett az SS, majd a Gestapo tagja, s ebben a minőségében dolgozott Auschwitzban is, ahol a tábori ellenállás leküzdéséért, valamint a menekülés megakadályozásáért felelt. Feladatát különös kegyetlenséggel látta el, időnként személyesen is részt vett gyilkosságokban, a kínzással kicsikart vallomások pedig mindennaposak voltak. Ügybuzgalma nem párosult kifejezett hűséggel, hiszen 1943-ban korrupció és lopás miatt bíróság elé állt, ekkor visszatért Katowice-be. A szövetséges csapatok 1945-ben elfogták, majd kiadták Lengyelországnak. A perben halálra ítélték és Liebehenschel után, másodikként őt akasztották fel.
Hans Aumeier (1906.08.20. – 1948.01.24.) SS-Sturmbannführer (őrnagy)
Iskoláit nem fejezte be, s mivel nem szerzett semmilyen képesítést, egy ideig édesapja mellett dolgozott egy fegyvergyárban, majd alkalmi munkákból élt. A nácikat már 1929-ben megtalálta, belépett az SA-ba, majd később jó érzékkel az SS-re váltott, még Himmler sofőrje is volt. 1942 februárjában helyezték Auschwitzba, ahol kiélhette erőszakos hajlamait, kínzásokban, verésekben és kivégzésekben lett főszereplő. Korruptsága miatt 1943-ban távoznia kellett, de később más táborokban is megfordult. A britek kapták el, de a krakkói pert ő sem kerülhette el, holott igyekezett mindent tagadni. 1948. január 24-én felakasztották.
Maximilian Grabner, Hans Aumeier és Maria Mandel
Karl Ernst Möckel (1901.01.09. – 1948.01.24.) SS-Obersturmbannführer (alezredes)
Az állami adóhivatali képzést követően Möckel könyvvizsgálóként dolgozott, majd igen hamar főállású munkatársa lett az SS-nek, miután belépett a náci pártba, ahol arany jelvényt is kapott. Későbbi pozíciói is az adminisztrációhoz kötötték, Auschwitzba 1943 tavaszán került, ahol az igazgatást irányította. A háború után internálták, s Krakkóban perbe fogták. Húsz társával együtt, 1948. január 24-én az ő nyakába is kötél került.
Maria Mandel (1912.01.10. – 1948.01.24.) SS-Oberaufseherin (főfelügyelő)
1942 októberében a 30 éves, osztrák Maria Mandel vette át a női tábor irányítását. Az egykori irodai tisztviselő többéves tapasztalattal rendelkezett. Meggyőződéses náci volt, aki úgy vélte, hogy a legyengült foglyok gázkamrába küldése révén fent tudja tartani a rendet a túlzsúfolt barakkokban. Zenerajongóként fogolyzenekart szervezett, annak zsidó karmesterét nagyra tartotta. Mandel képtelen volt teherbe esni. Bár a szelekciók során sok gyereket küldött a halálba, előfordult, hogy egyes kicsiknek süteményt adott. Mintegy félmillió ember haláláért volt felelős közvetlenül is. A háború végén a hegyekben található szülőfalujába ment, de 1945. augusztus 10-én elfogták. Sorsa nem lehetett kétséges, a „Szörnyeteg”becenevű Mandelt 1948. január 24-én kivégezték.
Franz Xaver Kraus (1903.09.27. – 1948.01.24.) SS-Sturmbannführer (őrnagy)
1925 és 1931 között vállalkozóként dolgozott, majd ezt követően csatlakozott az SS-hez. Számos táborban töltötte be a közigazgatási vezetői posztot. Auschwitzba a kiürítés következtében, 1944 decemberében került, s ennek okán az akkor elkövetett bűncselekményekért is felelnie kellett, amit a tárgyaláson természetesen tagadott, de a túlélő foglyok cáfolták állításait. Ez megpecsételte sorsát, 1948. január 24-én őt is felakasztották, a kivégzésre várók második csoportjának első tagjaként, nem sokkal reggel háromnegyed nyolc előtt.
Erich Mühsfeldt (1913.02.18. – 1948.01.24.) SS-Oberscharführer (törzsőrmester)
Nehezebb elképzelni gyalázatosabb és embertelenebb munkát annál, amiért Mühsfeldt a vádlottak padjára került. Auschwitzban ugyanis ő volt az II. és III. krematóriumok parancsnoka. Kisebb csoportokat egymaga lőtt agyon, hogy ne kelljen az egész gázkamrát beüzemelni. A tömeges kivégzések semmilyen gondot nem jelentettek számára. Ennek megfelelően jártak el vele szemben is, halálos ítéletéhez semmilyen kétség nem férhetett. Felakasztották.
Karl Möckel, Eduard Lorenz, Erich Dinges, Paul Götze, Anton Lechner, August Boguch és Josef Kollmer
Hermann Kirschner (1910.10.07. – 1948.01.24.) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
Az ács végzettségű Kirschner ritka kegyetlenséggel szolgálta a náci eszméket, melyeknek már 1931-ben elkötelezte magát. Sokszor személyesen dobta a gázt a halálra várók közé, sőt sok más gyilkosságban is részt vett, beteg lengyel és szovjet foglyokat lőtt le. A róla szóló dokumentumok szerint gyakorlatilag sportból is ölt. Ilyen múlttal nem kerülhette el a kötelet, melyet 1948. január 24-én, reggel 8 előtt szorítottak meg a nyakán.
Heinrich Josten (1893.12.11. – 1948.01.24.) SS-Obersturmführer (főhadnagy)
A lakatos szakképesítésű férfi két koncentrációs táborban is szolgált, mielőtt 1940-ben Auschwitzba vezényelték, ahol egészen a kiürítésig maradt. Többször is részt vett kivégzésekben. Az evakuálás után a mittelbau-i tábort vezette, ahol több ezer fogoly halt meg az alultápláltság, az elhanyagoltság és az egészségtelen körülmények miatt. Ezek, valamint a korábban elkövetett bűnök miatt 1948. január 24-én őt is kivégezték.
Wilhelm Gerhard Gehring (1901.01.14. – 1948.01.24.) SS-Hauptscharführer (törzsőrmester)
A szintén lakatos szakmával rendelkező Gehring Sachsenhausen-ből került Auschwitzba 1942 januárjában. Itt sem tagadta meg önmagát, ő volt az egyik SS-tiszt, aki a hírhedt falnál hajtott végre kivégzéseket. 1944-től a tábor evakuálásáig blokkvezető volt, később hadifogságba került. A krakkói ítélet szerint a fogvatartottakat olyan súlyosan bántalmazta, hogy azzal halálukat okozta. 1948. január 24-én végezték ki.
Kurt Hugo Müller (1909.04.14. – 1948.01.24.) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
Minden bizonnyal tovább élt volna, ha 1933-ban nem lép be a náci pártba, majd egy évvel később az SS-be is, hiszen polgári foglalkozása szerint zongorákat készített. Ő azonban nem maradt meg ennél, katona lett és Auschwitzba vezényelték, ahol az egyik legveszedelmesebb őrnek bizonyult, számtalan gyilkosságot követett el, a foglyokkal különösen kegyetlenül bánt, időnként kutyákat eresztve rájuk. A legtriviálisabb eseteket is embertelenül büntette. Ő sem kapott különb bánásmódot, a montelupichi börtönben akasztották fel 1948. január 24-én.
Erich Mühsfeldt
Kurt Müller
Ludwig Plagge (1910.01.13. – 1948.01.24.) SS-Oberscharführer (törzsőrmester)
Mielőtt 1931 telén az SS-hez csatlakozott, gazdálkodóként tevékenykedett. Auschwitz, Buchenwald és Majdanek táborát is megjárta. Hírhedt volt brutalitásáról, elképzelhetetlen módon kínozta és bántalmazta a rábízott őrizeteseket, különösen a zsidókat és a romákat. Részt vett az elgázosításokban is. Mindennek ellenére a perben kegyelmet remélt, s arról beszélt, hogy jó ember lesz. A bírákat ez nem hatotta meg, 1948. január 24-én kötélen fejezte be életét.
Otto Lätsch (1905.11.26. – 1948.01.24.) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
Amikor Lätsch hatalmat kapott és az egyik altábor helyettes parancsnoka lett, kimutathatta kegyetlenségét. Három embert csak azért lőtt le, mert kisebb tüzet okoztak a téli fagyban, hogy melegedhessenek. A szovjet hadsereg közeledésének hírére felgyújtotta azt az épületet, ahol 57 beteget tartottak fogva, az ablakon át menekülőkre pedig tüzet nyitott. A szövetségesek adták át a lengyeleknek 1947-ben, akik halálra ítélték és 1948. január 24-én felakasztották. Öt gyereket hagyott hátra.
Otto Lätsch
Fritz Wilhelm Buntrock (1909.03.08. – 1948.01.24.) SS- Unterscharführer (szakaszvezető)
Jellemére jól rávilágít, hogy a rabok a „bulldog” becenévvel illették. 1942 és 1944 között ő volt a felelős a gázkamrák működtetéséért. Ebbéli minőségében számtalan emberélet kioltásával vádolták az első Auschwitz-perben. 1948. január 24-én végezték ki.
August Raimond Bogusch (1898.08.05. – 1948.01.24.) SS-Scharführer (őrmester)
A gyermektelen és nőtlen Bogusch sírt, amikor a bíró 1947 decemberében felolvasta a verdiktet. 1933-ban csatlakozott az SS-hez, 1939-ben pedig már egy halálfejes osztagnál szolgált. Megfordult Buchenwaldban is, majd 1941 januárjától egészen 1945-ig kísért zsidókat az auschwitzi gázkamrákba. Később visszatért korábbi állomáshelyére, ahol a szövetségesek elfogták. Halálos ítéletéhez nem férhetett kétség, 1948. január 24-én akasztották fel.
Paul Franz Götze (1903.11.13. – 1948.01.24.) SS-Rottenführer (tizedes)
Ha eredeti hivatása mellett marad, akkor talán ma másként emlékeznénk rá, de festőművészként inkább az SS-t és a nácizmust választotta 1937-ben, majd 1942-ben belépett az SS-be, s rögtön Auschwitzba került. Kezdetben nem tűnt brutálisnak, de vezetői kinevezését követően részt vett a munkaképtelenek és a zsidók meggyilkolásában, sőt 1944-ben a cigány tábor felszámolásában is. Halálra ítélték és 1948. január 24-én kivégezték.
Paul Szczurek (1908.06.26. – 1948.01.24.) SS- Unterscharführer (szakaszvezető)
A lengyel származású férfi korábban saját hazája hadseregében is tevékenykedett, de elég hamar a nácikhoz állt át. 1940-ben helyezték Auschwitzba, ahol különös brutalitással verte meg a fogvatartottakat, még akkor is, amikor azok a gázkamrákba meneteltek. A hírhedt halálfalnál személyesen is hajtott végre kivégzéseket tekintet nélkül korra és nemre. Ezt a sorsot ő sem kerülte el, 1948. január 24-én felakasztották.
Paul Szczurek
Therese Rosi Brandl (1909.02.01. – 1948.01.24.) SS-Aufseherin (felügyelő)
A bajor származású Brandl 1940-ben került Ravensbrückbe, ahonnan 1942-ben helyezték át Auschwitzba. Fanatizmusa semmiben sem maradt el férfitársai mögött. Részt vett a nők és a gyermekek kiválasztásában, valamint a fogvatartottak, köztük a gyermekek fizikai bántalmazásában is. Egy áldozata később így emlékezett: "Míg a táborban Mengele doktor 1944 novemberében minden gyermeket a cigány táborba vitetett át, az egyik hiányzott. Mandel, a női tábor vezetője és segédje, Brandl kivezetett minket egy reggel és ott álltunk ott a fagyban másnap délig. „1945 április 27-én, alig egy héttel a szövetséges csapatok megérkezése előtt elmenekült, de augusztus 29-én a hegyekben elfogták. A lengyel hatóságok állították bíróság elé és ítélték halálra. 1948. január 24-én néhány órával a másik halálra ítélt nő – Maria Mandel - után őt is felakasztották.
A vád alá helyezett nők: Therese Brandl, Alice Orlowski, Luise Danz és Hildegard Lächert
Josef Kollmer (1901.02.26. – 1948.01.24.) SS-Obersturmführer (főhadnagy)
A mezőgazdasági termelőként dolgozó Kollmer 1937-ben lépett be a náci pártba, majd 1941. január 25-én Auschwitzba került. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal őrparancsnok volt, 1944 novemberében a frontra vezényelték. A koncentrációs táborban a falnál végrehajtott kivégzésekben, illetve a gázkamráknál betöltött szerepe miatt helyezték vád alá. 1948. január 24-én az utolsó csoport tagjaként nem sokkal 9 óra előtt akasztották fel.
Herbert Paul Ludwig (1904.11.16. – 1948.01.24.) SS-Oberscharführer (törzsőrmester)
Az 1932-től SS-tag Ludwigot 1940-ben Oranienburgban képezték ki, ezt követően helyezték át Auschwitzba. Az állatok takarmányozásáért felelős foglyokat őrizte és különösen szadista volt, bottal és ostorral verte a gyermekeket i s- noha neki is volt négy… Őt is a szövetségesek tartóztatták le és adták ki a lengyeleknek, akik Krakkóban állították bíróság elé. 1948. január 24-én kivégezték.
Hans Schumacher (1906.08.31. – 1948.01.24.) SS- Unterscharführer (szakaszvezető)
1933-tól az SS, 1940-től a halálfejes osztag tagja volt. Auschwitzba 1942 nyarán került, ahol az élelmiszerraktár vezetője volt, ebbéli beosztásában közvetlenül is felelőssé tehető az éhínségért. a magyar zsidók 1944-es megérkezésekor a rámpán teljesített szolgálatot, a legtöbbjük gázkamrába kísérésében is szerepet játszott. A huszonegy elítéltből ő állt utoljára az akasztófa alá 1948. január 24-én.
A kivégzéseket igazoló korabeli lengyel dokumentum
Az első Auschwitz per 40 vádlottjából 19 megúszta a kötelet. Büntetésük letöltését követően – sokan jóval hamarabb, amnesztiával szabadultak – érthető okokból igyekeztek eltűnni a nyilvánosság elől, ezért további életükről rendkívül töredékes és nem is mindig megbízható információk állnak rendelkezésre.
Johann Paul Kremer (1883.12.26. – 1965.01.08.) SS-Obersturmführer (főhadnagy)
A sebész végzettségű Kremer több orvosi szakképesítéssel is rendelkezett, de tudását már 1932-ben a náci párt szolgálatába állította, két évvel később pedig csatlakozott az SS-hez. Vezetett katonai kórházat, majd 1942. augusztus 30-án vezényelték Auschwitzba. Néhány hónapos működése alatt számos kivégzésen volt jelen, sőt az elgázosításokban is részt vett. Kísérleteket és boncolásokat is végrehajtott, melyekről naplót vezetett, ez később bizonyítékul is szolgált a tárgyaláson. 1945 augusztusában brit fogságba került, akik internálták, majd átadták a lengyel hatóságoknak. 1947. december 22-én halálra ítélték, amit szinte az utolsó pillanatban életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. Kremernek ezt sem kellett letöltenie, hiszen idős korára és jó magaviseletére tekintettel 1958 januárjában kiszabadulhatott. 1960. november 29-én egy német bíróság ennek ellenére 10 évet szabott ki rá, amelybe azonban előző börtönéveit beszámították, így nem került rács mögé. Az 1963-1965-ös frankfurti Auschwitz-perben még tanúskodott, de rövidesen, 1965. január 8-án, Münsterben elhunyt.
Johann Kremer
Arthur Breitwieser (1910.07.31. – 1978.08.20.) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
A jogi diplomával rendelkező, lengyel származású Breitwiesert hazája megszállásakor letartóztatták, de hamarosan szabadult, hiszen német szimpatizáns volt. Ennek megfelelően még 1939-ben csatlakozott az SS-hez. Auschwitzba 1940-ben került és egészen 1945-ig állt a tábor szolgálatában. Az Auschwitzban töltött ideje alatt kezdetben a tábor raktárgazdálkodásában dolgozott. Egy évnyi adminisztratív munka után 1941 nyarán részt vett egy kurzuson, ahol megtanulták a Zyklon B kezelését. Feltehetően részt vett a következő próbaüzemben is. Nem sokkal később nevezték ki a vezérkari osztály vezetőjévé, mivel a gázzal való munkavégzés károsította egészségét. Négy és fél év múlva, 1945 januárjában, egy rabszállítást vezetett a buchenwaldi koncentrációs táborba. Ott egy SS harci egységhez rendelték, majd hamarosan amerikai fogságba került. Halálbüntetést kapott, melyet életfogytiglani büntetésre változtattak. 1958. december 18-án kiszabadult, ezt követően egy családi vállalkozásban könyvelőként helyezkedett el. 1961-ben néhány hétre ismét letartóztatták, de végül az 1965-ös frankfurti perben felmentették. 1978. december 20-án halt meg Bonnban.
Detlef Nebbe (1912.06.20. – 1972.04.17.) SS-Hauptscharführer (törzsőrmester)
A kereskedőként dolgozó Nebbe 1939 szeptemberében lépett be az SS-be. Egy évvel később, 1940. október 15-én lépett be az auschwitzi koncentrációs tábor kapuján, ahol egészen 1944 áprilisáig maradt. Példaadónak szolgálta gazdáit, a foglyokat különös kegyetlenséggel bántalmazta, s erre a fiatalabb őröket is megtanította, melyért kitüntetést is kapott. Életfogytiglani börtönbüntetését az 1956-os amnesztia szakította meg. Később egy ruházati gyár alkalmazottja volt. A frankfurti Auschwitz-perben tanúként szerepelt. 1972. április 17-én halt meg Kielben.
Detlef Nebbe és Karl Seufert
Karl Seufert (1913.11.01. – ) SS-Hauptscharführer (törzsőrmester)
Majdanek és Auschwitz őrcsapatának is tagja volt. A vádak szerint egy alkalommal 600 szovjet fogoly elgázosításában vett részt, s emellett durván bántalmazta is a fogvatartottakat. Mindkét táborban kiemelt szerepet játszott a kegyetlenségekben, ezért Krakkóban őt is vád alá helyezték és életfogytiglani börtönt kapott. Eltűnt a nyilvánosság elől, további sorsáról és halálának időpontjáról sincs hír.
Hans Koch (1912.08.13. – 1955.07.14.) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
Laboratóriumi asszisztensi tapasztalatát a nácik arra használták, hogy a Zyklon-B-t ő juttassa be a gázkamrákba öt esztendős auschwitzi tartózkodása alatt. Később azt vallotta, hogy ezt csak nagy mennyiségű alkohol fogyasztása után volt képes megtenni, de ez sem mentette fel az ítélet alól, miután 1947. május 3-án átadták a lengyeleknek. A népirtásban betöltött szerepe miatt életfogytiglant kapott. Soha nem szabadult ki, 1955. július 14-én a gdanski börtönben halt meg.
Luise Helene Elisabeth Danz (1917.12.11. – ) SS-Aufseherin (felügyelő)
Ravensbrück, Majdanek, Auschwitz, Malchow. Ezen a négy helyen teljesített szolgálatot és lépett egyre feljebb a ranglétrán a fiatal nő, talán annak is köszönhetően, hogy egy nős SS-tiszttel folytatott szerelmi viszonyt – ő sem volt sokkal különb nála, hiszen a férfit bűneiért kivégezték. Danz 1943-ban kitüntetést is kapott „munkájáért”. A korabeli visszaemlékezések szerint brutálisan bánt a foglyokkal, még ostorral is verte őket. Auschwitz evakuálását követően Majdanekbe, majd később Malchowba került, s orosz táborlakók tömeges kivégzésében is segédkezett. Sikerült elmenekülnie, de a szövetségesek 1945. június elsején elfogták, a lengyelek pedig Krakkóban bíróság elé állították. A halálbüntetést megúszta, de 1947 decemberében életfogytiglani börtönt kapott. 1957. augusztus 20-án amnesztiával szabadult. Ezt követően eltűnt a nyilvánosság elől, de 79 éves korában, 1996-ban egy, a malchowi táborban elkövetett gyilkosság miatt Németországban vád alá helyezték. Egy évvel később idős korára tekintettel szabadon engedték. Danz további sorsáról nincsenek megbízható információk, több internetes forrás – 2005-ben, 2007-ben, sőt 2016-ban is cikkeztek erről - is arról számol be, hogy még életben van. Ha ez igaz, akkor ő a legidősebb, még élő háborús bűnös, hiszen tavaly év végén volt 100 éves.
Adolf Friedrich Medefind (1908.01.27. – 1948.08.09.) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
A kereskedőként dolgozó férfi 1937-ben lépett be az SS-be, 1940-től egészen a háború végéig több beosztásban is tevékenykedett Auschwitzban. 1942-től ő felelt az élelmiszerraktárért, ebbéli minőségében a foglyok ételét is az SS-nek juttatta, a lágerlakókat pedig szadista módon bántalmazta és kínozta. Cselekedeteit életfogytiglani börtönbüntetéssel „jutalmazták”, de ebből csak mintegy nyolc hónapot töltött le, hiszen már 1948. augusztus 9-én meghalt a börtönben.
Adolf Medefind és Anton Lechner
Anton Lechner (1907.11.18. – 1975.09.14.) SS-Rottenführer (tizedes)
1938-ig csehszlovák állampolgár volt, majd 1939-ben a nácikhoz állt át. 1941-ben őrként került Auschwitzba, ahol 1943 és 1944 között sofőrként dolgozott. Ez nem gátolta meg abban, hogy a láger lakóit többször is megkínozza. Életfogytiglani büntetésben részesült, de az ötvenes években az amnesztia miatt szabadlábra került. 1975. szeptember 14-én halt meg a németországi Eppingenben.
Franz Romeikat (1904.10.07. – ) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
Ékszerész volt, s ezt a tudását később a zsidók kifosztásában is használta. 1933-ban lépett be a náci pártba, 1941-ben helyezték Auschwitzba, ahol az őrizetesek tulajdonát kezelte, ami gyakorlatilag a kirablásukat jelentette. Nem elégedett meg ennyivel, hiszen a verésekből is kivette a részét. Krakkóban 15 évet kapott, de nem kellett leülnie, az ötvenes években kiszabadult. További sorsa és halálának ideje ismeretlen.
Hans Hoffmann (1919.12.02. – ) SS-Rottenführer (tizedes)
A lakatos szakképzettségű jugoszláv származású német állampolgár volt, 1942 októberében csatlakozott az SS-hez. Rögtön Auschwitzba helyezték, ahol az őrszemélyzet tagja lett, 1944-től Birkenauban szolgált. A krakkói tárgyaláson 15 évre ítélték, de amnesztiában részesült, így 1956. július 14-én kiszabadult. Eltűnt a nyilvánosság elől.
Hildegard Martha Lächert (1920.01.20. – 1995) SS-Aufseherin (felügyelő)
Az egyik legkalandosabb életű felügyelőnőt kétszer is elítélték bűneiért, melyeket Ravensbrückben, Majdanekben és Auschwitzban követett el. Az eredetileg ápolónőként dolgozó Lächert 1942 októberétől állt szolgálatba koncentrációs táborokban, szadista mivoltáról a ráragasztott „Véres Brigitte” gúnynév tesz leginkább tanúbizonyságot. Harmadik gyermeke születése után is visszatért Auschwitzba, majd a tábor evakuálásakor elmenekült, de nem sokkal később elfogták. A perben 15 éves börtönbüntetést kapott, de 1956. július 12-én elhagyhatta a fogságot. Ezt követően egyes hírek szerint az amerikai és a német titkosszolgálatnak dolgozott, legalábbis erre hivatkozott akkor, amikor 1975. november 26-án a Majdanek-perben ismét bíróság elé állították. Az öt évig húzódó ügyben végül 1981-ben született döntés, ekkor Lächert újabb 12 évet kapott. Különösen szadista felügyelő hírében állt, a foglyokat addig verte, amíg vérezni nem kezdtek, gúnynevét is ennek köszönheti. 1995-ben halt meg Berlinben.
Hildegard Lächert második vád alá helyezésekor 1975-ben
Alice Orlowski (1903.09.30. – 1976.05.21.) SS-Aufseherin (felügyelő)
Majdanekben az egyik legbrutálisabb őrnek számított, különösen a nőkkel szemben kegyetlenkedett, de egyes visszaemlékezések szerint a gyermekeket sem kímélte. A táborban 1942 októberétől volt felügyelő, annak kiürítése után Plaszówba került, majd 1945 januárjában az auschwitzi tábor evakulákásban vett részt, ahol némileg humánusabb bánásmódot tanúsított, valószínűleg azért, mert sejtette későbbi felelősségre vonását. Ezt nem is tudta elkerülni, májusban a szovjetek kapták el. A krakkói perben 15 évre ítélték, de nem ülte le, hiszen 1956. december 19-én szabadon engedték. A német hatóságok az 1975-ben megrendezett Majdanek-perben újra elővették és vád alá helyezték. A tárgyalás ideje alatt, 1975. május 21-én halt meg szívrohamban.
Johannes Weber (1902.03.23. – ) SS-Sturmmann (őrvezető)
Mezőgazdászként és mészárosként dolgozott, ezért 1942 novemberében az auschwitzi konyhára került szakácsként, először a férfi, majd a nő táborba. A foglyok bántalmazásából ő is kivette a részét, a cigány őrizeteseket előszeretettel nevezte fekete zsidónak. 1947. december 22-én 15 évet kapott, azonban az ötvenes években elhagyhatta a börtönt, majd eltűnt a nyilvánosság elől.
Alexander Bülow (1905.04.28. – ) SS-Sturmmann (őrvezető)
A kegyetlenségéről hírhedt Bülow mezőgazdasági munkásként dolgozott, ezt cserélte fel 1941 novemberében az SS-tagsággal. 1945. január 19-ig volt őr Auschwitzban, ezt követően esett fogságba. Bűneiért 15 éves büntetést kapott, de az ötvenes években ő is kijöhetett a börtönből. További életútjáról nincs hiteles adat.
Eduard Lorenz (1921.02.12. – ) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
Csehszlovákiából származott, annak megszállása után lépett be az SS-be. Korábbi háborús sérülései miatt nem volt alkalmas a frontszolgálatra, ezért 1942 januárjában Auschwitzba helyezték, ahol három évig teljesített szolgálatot. Mindezért 15 esztendős börtönbüntetésben részesült, de az amnesztia miatt 1955. augusztus 12-én kiszabadult. Ezt követő további sorsa ismeretlen maradt, ahogyan halálának időpontja is.
Richard Albert Schröder (1921.04.14. – ) SS-Unterscharführer (szakaszvezető)
A szállítmányozóként dolgozó Schröder 1933-ban a Hitlerjugend, 1939-ben a náci párt, majd 1940-ben az SS tagja lett. 1940 decemberében került Auschwitzba, ahol 1945 januárjáig a számvitelért felelős tisztviselőként tevékenykedett. A foglyokkal nem került kapcsolatba, a krakkói perben 10 évre ítélték. Az ötvenes években ő is elhagyhatta a börtönt és sok társához hasonlóan el tudta kerülni a nyilvános szereplést.
Erich Adam Oskar Dinges (1911.11.20. – 1953.04.23.) SS-Sturmmann (őrvezető)
A frankfurti születésű Dinges 1932-ben lépett be a náci pártba és az SS-be is. 1941. május 30-tól 1944-ig sofőrként dolgozott az auschwitzi koncentrációs táborban. Cselekedeteit nem ítélték meg olyan súlyosan, mint legtöbb társáét, ezért megúszta 5 éves börtönbüntetéssel, de sokáig nem élvezhette a szabadságot. 1953. április 23-án halt meg.
Karl Hermann Jeschke (1890.08.07. – ) SS-Oberscharführer (törzsőrmester)
Jeschke 1944-ig a német hadseregben szolgált különféle frontszakaszokon, s csak ezt követően került őrként Auschwitzba, valószínűleg ezért kerülhette el a súlyosabb ítéletet. Két koncentrációs táborban is szolgálatot teljesített és ezért 3 éves börtönbüntetést kapott. Halálának helye és ideje ismeretlen.
Hans Wilhelm Münch (1911.05.14. – 2001) SS-Untersturmführer (hadnagy)
Münch volt az egyetlen vádlott, akit számos egykori fogoly tanúvallomása alapján felmentettek. Noha az orvosként végzett férfi a náci párt tagja volt, a táborban megtagadta a szelektálásban való részvételt és sok őrizetes életét mentette meg, egyiküket még a meneküléshez papírokkal is ellátta. A háború után szövetséges hadifogságba került és auschwitzi orvosként vád alá helyezték. A tárgyalás végén a fenti bizonyítékok alapján tisztázták szerepét, ezért folytathatta praxisát, egy bajor orvosi rendelőben helyezkedett el. Számos megemlékezés főszereplője volt, élete végéig bírálta a holokauszt tagadóit. 2001-ben, 90 évesen hunyt el Rosshausenben.
Hans Münch 1947-ben és 1997-ben
Egy német filmrendező kérdésére egyik utolsó interjújában ezt válaszolta:
Amikor valaki azt mondja, hogy Auschwitz egy hazugság, hogy egy álhír, határozatlanságot érzek, hogy válaszoljak neki. Azt mondom, a tények annyira szilárdan állnak, hogy senkinek nem lehetnek kétségei, és én nem beszélek azzal az emberrel többet, mert nincs értelme. Az ember tudja, hogy az, aki ragaszkodik az ilyen dolgokhoz, amelyek valahol le lettek írva, egy rosszindulatú ember, akinek valamiféle személyes kapcsolata van, hogy szó nélkül el akarja temetni azt, amit nem lehet eltemetni szótlanul.
(fotók forrásai:wikipedia, vho.org, auschwitz.ss.ps.cz, footage.framepool.com, Youtube, tajemnicehistorii.pl, collections.ushmm.org, pamiec.pl, tapatalk.com, lasergundaguerra.com, thesun.co.uk)