Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

Borkai és Csorbai – a pártfüggetlen moslék

2019. október 17. - Herczeg Sándor

A vasárnapi önkormányzati választásnak két olyan szereplője mindenképpen van, aki kiverte a biztosítékot. Különböző okok miatt, de teljesen egyértelműen méltatlanná váltak a polgármesteri tisztségre. Az érdekes inkább az, hogy a „Fidesz” és „nemFidesz” pártok egymáshoz nagyjából hasonlóan igyekeznek elsikálni az ügyüket, holott a végkifejlet szempontjából mindkettő egyformán vérlázító. Borkai Zsolt és Csorbai Ferenc esete ragyogóan világít rá arra, hogy a hatalom megszerzése fontosabb a választók akaratánál is.

Tovább

Tiszta lapra lesz szükség

A választókat nem lehet leváltani. Most bebizonyították, hogy a hitüket elárulókat még akkor is megbüntetik, ha ugyanazon a politikai oldalon állnak, ahol ők. A hódmezővásárhelyi példa megmutatta: a Fidesz berkein belül eluralkodott urizálás, egyes politikusok mérhetetlen harácsolása, helyenként mutyizók és szinte bűnözői életvitelű kalandorok megtűrése nem megy a végtelenségig. Ez nem - csupán - Borkai-szindróma, hanem olyan parazita, ami először belülről bomlaszt, de sokáig láthatatlan. Most viszont külső jegyei vannak.

Tovább

Führerbunker – az utolsó szemtanúk

Hetvennégy esztendővel ezelőtt, 1945. április 20-án számos magas rangú náci vezető gyűlt össze megünnepelni Adolf Hitler 56. születésnapját. Négy napja dúlt a berlini csata, így közülük többen már a menekülést tervezték, ám akadtak olyanok is, akik a végsőkig kitartottak. Tíz nap múlva Führer halott volt és magával vitte újdonsült feleségét, Eva Braunt is. A számára már januártól végső menedéket nyújtó, Albert Speer által tervezett bunker azonban nem ürült ki a Führer halálával. Sokan maradtak ott az utolsó 48 órára. Amint eldördült a végzetes lövés, a második világháború legszörnyűbb figurája pedig a lángok martalékává vált, a Führerbunker utolsó lakói a szovjet fegyverropogás árnyékában hozták meg személyes döntésüket. Mindannyian tudták, hogy a remény elveszett. A legfanatikusabbak az öngyilkosságot választották, mások megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből. Az olykor még egymásnak is ellentmondó forrásokat átnézve harminc olyan embert választottam ki, akik biztosan látták a Führer utolsó napjait.

Tovább

Első ellenzékiek az állampárti Parlamentben

A politika iránt kevésbé érdeklődők számára is közismert tény, hogy az 1990-ben megválasztott Parlament megalakulásától beszélhetünk kormánypárti és ellenzéki frakciókról. Azt azonban biztosan kevesebben tudják, hogy 30 évvel ezelőtt, 1989-ben már megkezdődött az addig homogénnek gondolt állampárti berendezkedés eróziója a Tisztelt Háza falai között is.

Tovább

Szólna Pocsai Sándornak? Én öltem meg a húgát…

Előre eltervezte, hogy a lánnyal együtt megy a halálba. Nem valószínű, hogy tisztán gondolkodott. A szerelemféltés megölte a józan észt. Beszerzett egy forgópisztolyt, majd elment ahhoz a hódmezővásárhelyi házhoz, ahol ismerték és minden bizonnyal bíztak benne. Végzetes hiba volt. Egy 15 éves lány életébe került.

Tovább

Hetvennégy éve történt a Maros utcai tömeggyilkosság

1945. január 12-én az esztelen öldöklés 44 nő és 40 férfi életének vetett véget Budapesten, az oroszok által akkor már körülzárt fővárosban. A tömeggyilkosságnak ma egy emléktábla állít mementót a Maros utca 16. szám alatt, az elkövetők közül azonban nem mindenki bűnhődött meg, sőt akadt olyan, akit később még a kommunista hatalom is megpróbált felhasználni saját céljai érdekében – s ezek nem sokkal voltak különbek, mint annak idején a nyilasok elképzelései. 1945. január 12-én Kun András kiugrott minorita pap vezetésével mintegy 20-25 fékevesztett pártszolgálatos támadta meg a Budai Chevra Kadisa Maros utcai kórházát és egyetlen szerencsés túlélő kivételével mindenkit lemészárolt.

Tovább

Ötven éve történt a mendei katasztrófa

„Jöjjenek, kérem, azonnal! Borzalmas hibát vétettem! Az egész életem és minden elveszett! A 6616/a. sz. vonat a helytelen vágányra haladt ki és összeütközött az 5565. számú vonattal!” – ezek a mondatok pontosan 50 esztendővel ezelőtt hangzottak el Mende forgalmi szolgálattevőjének szájából, de az idő kerekét már nem tudta visszaforgatni. 1968. december 22-én Mende és Sülysáp között, Pusztaszentistván közelében 43-an haltak meg Magyarország egyik legtragikusabb kimenetelű vasúti szerencsétlenségében.

Tovább

Alcatraz – 45 éve nemzeti park a legendás börtönsziget

Los Isla de los Alcatraces – amikor 1775-ben Juan Manuel de Ayala, a San Francisco partjait felfedező spanyol hajós ezt a nevet adta annak a földdarabnak, amelyre első európaiként lépett, akkor bizonyára nem gondolta, hogy az elnevezés később mivel fog összeforrni. A magyarul Pelikán-szigetre fordítható név évszázadok múlva egyet jelentett a bűnnel és a bűnhődéssel. Ma úgy ismerjük: Alcatraz. 1973. október 12. óta nemzeti park. 29 évig azonban több mint 1.500 gengszter lakhelye, ahonnan 14 kísérlet során összesen 36-an akartak megszökni. Történetük egyenként is izgalmas, de együtt lebilincselő…

Tovább

Akit már sohasem felejtenek el

A 12 éves Gabriella az asztalánál ült. Tanult, ahogyan minden este. Érezte, hogy édesapja a háta mögött áll, de – félreértve a gesztust – nem fordult hátra. Horváth István, a Malév fedélzeti mérnöke aznap este búcsú nélkül ment munkába. Többé nem tért haza. Egyike volt annak a 11 magyarnak, akik Bejrút mellett, 1975. szeptember 30-án zuhantak le a légitársaság menetrend szerint járatával. Haláluk a mai napig tisztázatlan. Horváth Gabriella ma 55 éves. Negyvenhárom év után most először osztja meg érzéseit nyilvánosan.

Tovább