Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

Ötven éve történt a mendei katasztrófa

2018. december 18. - Herczeg Sándor

„Jöjjenek, kérem, azonnal! Borzalmas hibát vétettem! Az egész életem és minden elveszett! A 6616/a. sz. vonat a helytelen vágányra haladt ki és összeütközött az 5565. számú vonattal!” – ezek a mondatok pontosan 50 esztendővel ezelőtt hangzottak el Mende forgalmi szolgálattevőjének szájából, de az idő kerekét már nem tudta visszaforgatni. 1968. december 22-én Mende és Sülysáp között, Pusztaszentistván közelében 43-an haltak meg Magyarország egyik legtragikusabb kimenetelű vasúti szerencsétlenségében.

Az egész ország a karácsonyt várta, az ilyenkor szokásos bevásárlási láz és az ebből eredő feszültség minden pillanatra rányomta a bélyegét. A vasúti kocsik is megteltek mindazokkal, akik szeretteik számára hozták-vitték az ajándékokat. Negyvenhárman azonban nem adhattak, s nem is kaphattak többé.

helyszin_mende.jpg

A mentés pillanatai a beol.hu fotóján

17 óra 3 perckor a Mende közigazgatási területéhez tartozó Pusztaszentistván megállóhelyen a két átjáró között egy 53 vagont húzó tehervonat és egy 8 kocsiból álló, mintegy 7-800 utast szállító személyvonat 46,5 km/h sebességgel frontálisan összeütközött egymással. Az ütközés helyszínén a személyvonat gőzmozdonyának szerkocsija a levegőbe emelkedett és belefúródott az első személykocsiba, melyet szénnel és üvegtörmelékkel borított be. A tehervonat 11 favázas teherkocsija a mozdonyra, majd egymásra torlódott. Ezt követően kisiklott, és mindkét vágányt elzárta. A következmény tragikus volt. 31 férfi, 7 nő és 5 gyermek vesztette életét, köztük Pataj Ferenc, a gőzmozdony fűtője. (Az ő, valamint Papp László mozdonyvezető neve szerepel a Mozdonyvezetők Lapja által 2011 novemberében közzétett emléktábla fotóján is.) Mellettük még 60 utas szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket. A Mendei Híradó című önkormányzati tájékoztató lap – amely egyébként rendkívül részletes és méltóságteljes visszatekintést közölt Balogh Gábor kutató tollából a balesetről és december 22-re megemlékezést is szervezett az áldozatok előtt tisztelegve – 2018. decemberi számában leírta, hogy az ütközés olyan erejű volt, ami lehetetlenné tette az életmentést.

roncs.png

A Pest Megyei Hírlap 1968. december 29-én írta le a baleset utáni pillanatokat, kiemelve a környékbeliek helytállását és gyors segítségét. A cikk szerint valamennyien egyöntetű elismeréssel szóltak a helyszínre érkezett katonák tevékenységéről, parancsnokuk irányító munkájáról, külön kiemelve Korányi Tibor alezredest. A szerencsétlenség a két magas vasúti töltés között történt. Az egyik oldalon néhány méterre a sínektől lakóházak voltak. A hatalmas zaj miatt a lakosok kezdetben földrengésre gondoltak.

Kirohantak, de a csörömpölés, jajveszékelés, kiabálás nyomán azonnal tudták: nagy baj, vasúti szerencsétlenség történhetett. Odarohantak. Valaki — ma már nem tudni, ki — végigrohant az utcákon kiáltozva. „Jöjjenek emberek, menteni! ... Fűrészt, csákányt, vizet hozzanak!...’’ Rohant mindenki. Az asszonyok, gyerekek vízzel, a férfiak csákánnyal, fűrésszel. A személyvonat összezúzott mozdonya élesen sípolt, ömlött a gőz belőle. Suhada Pál szentistváni lakos — aki szintén menteni érkezett oda (mozdonyvezető a szakmája) — felmászott a mozdonyra, elállította az ijesztően sípoló hangot, s elhárította az esetleges robbanás veszélyét. A többiek ... sokan voltak, egymásra is alig emlékeznek, elsősorban az élőket mentették. Néhányuk nevét sikerült megtudnunk: Szirony János tsz-tag, Csaba Sándor mozdonyfűtő, Verseczky Ferenc, Fazekas István tűzoltók, Kriskó István, Bodó Kálmán, Bodonyi Sándor gyári munkások, Kónyár József vasutas, Gulyás Albert, Molnár Sándor... de ki tudná felsorolni mindannyiuk nevét — akik ott voltak. Késő éjjel pihenhettek csak meg, amikor felváltották őket. Azon az éjjelen — bár a fáradtságtól majd összeestek — aludni egyikük sem tudott.

A mentés óriási apparátust mozgatott meg, több száz tűzoltó, rendőr, magyar és szovjet katona volt a helyszínen a MÁV személyzete és technikai eszközei mellett. A baleseti helyreállításban részt vett egy 60 és 125 tonna teherbírású budapesti baleseti, majd egy debreceni daru is. A kisiklott teherkocsik nagy részét ez emelte be. A két mozdonyt darukkal nem lehetett szétszedni, ezért a ceglédi katonai laktanyából érkezett lánctalpas járművekkel húzták szét őket, nem kis nehézségek árán.  A gőzmozdonyt a főkeret deformációja miatt nem lehetett visszaemelni a sínre, és a 125 tonna teherbírású daru sem bírta az űrszelvényen kívülre rakni, ezért a pálya mellé borították, majd december 28-án 2 órás vágányzár keretében talpra állították. A kazánt és a keretet külön-külön sínre helyezésével szállították el.

helyszinrajz.png

A Szolnok Megyei Néplapban Szitnyai Jenő 1968. december 24-én így írt a helyszínen látott állapotokról:

Vasárnap este 10 órakor Szilágyi János rendőr alezredessel, Pest megyei főkapitánnyal érkezünk a szerencsétlenség színhelyére. A pusztaszentistváni megálló sorompó keresztezte, meredek domboldalak övezte vasúti sínjeit reflektorok világítják meg széles csíkokat hasítva a tejfehér ködben. Az országos mentőszolgálat rohamkocsijai a helyszínen talált sérülteket már elszállították a fővárosi kórházakba. Az utasforgalmat autóbuszokkal bonyolítják le. A két szerelvény feltehetőén 50—80 kilométeres sebességgel rohant egymásnak. A Diesel vontatású tehervonat motorkocsija valósággal fellökte a másik szerelvény gőzmozdonyát, szerkocsiját a mögötte lévő vagon tetejére. A 424-es mozdony hatalmas kerekei most ott állnak a vagon porrá tört ülésén. A személyvonat több kocsija összepréselődött, a tehervonat több vagonja egymásba futva eltorlaszolta a szomszéd vágányt. 4 kocsija kisiklott, 13 súlyosan megrongálódott. Éjfél előtt a rendőrség előzetes letartóztatásba vette Szántai Ferencet, a mendei állomás 51 éves forgalmi szolgálatvezetőjét, a szerencsétlenség okozóját, aki a biztosító berendezés téves kezelésével ugyanarra a vágányra irányította mindkét szerelvényt. A fagyos hidegben megfeszített erővel folyik a mentés. Éjfélkor tűzoltók és katonák egy órás heroikus küzdelmével a személyvonat egyik összecsúszott vagonjából élve sikerült kimenteni egy fiatalembert. Azonnal kórházba szállították. A vonat személyzetéből ketten meghaltak. Az egyik mozdonyvezető életveszélyes sérülést szenvedett, a másik, a tehervonat vezetője még időben kiugrott a kocsiból, őt is sérülten vitték kórházba. Hegesztők vágják szét a roncsokat, amelyet a daruk karvastagságú drótkötelekkel emelnek a magasba. Csörlőgép húzza ki a pályáról a tört vagonokat. Élő embert már sehol sem találnak. Hajnali 3 órakor harckocsi csörömpöl a vágányok mellé, bevetik a romeltakarításra. A lankadatlanul dolgozó mentők forró teával, kávéval enyhítik a dermesztő hideget. Pihenésre nincs idő, de nem is gondol rá senki. Hajnali öt órakor a derengő világosságban újult erővel feszülnek a roncsoknak a kezek, a csákányok, a dübörgő motorú gépek. Fülsüketítő reccsenéssel szakadnak szét az egybeolvadt vagonroncsok. Lassan tisztul a pálya. Hat óra után rendőrségi kocsival indulunk vissza a fővárosba. A ködfüggönyön áttör a reflektorfény: folytatja a harcát az ember. Megrendült csend az autóban. Hallgat a vezető, hallgatnak az utasok. A baleset áldozatainak, hozzátartozóinak szól megrendülésünk, együttérzésünk — karácsony napján.

A Magyar Államvasutak december 26-án adta ki hivatalos jelentését, melyben közölte, hogy a balesetben negyvenhárom személy meghalt, ötvenhét személy megsérült, közülük 27-en elsősegélynyújtás után elhagyták a kórházat. Leírták azt is, hogy a személyvonat mozdonya mögötti első személykocsi a mozdony szerkocsijába fúródott, a második kocsi pedig az elsőbe torlódott, míg tehervonat kocsijai közül több kisiklott.

A
Dunántúli Napló 1968. december 26-i számában megjelent jelentés már a szerencsétlenség okaira és a felelősségre is kitér:

A balesetvizsgáló bizottság eddigi megállapítása szerint felelősség terheli Szántai Ferencet, Mende állomás forgalmi szolgálattevőjét és Papp Lászlót, a személyvonat mozdonyvezetőjét, aki maga is súlyos sérülést szenvedett. Szántai Ferencet a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte. A forgalmi szolgálattevő súlyos mulasztást követett el, mert az állomási biztosító berendezést szabálytalanul kezelte és a vonatot helytelen vágányra irányította. A mozdonyvezető azzal követte el a szabálytalanságot, hogy a még Budapesten kapott írásbeli rendelkezést figyelmen kívül hagyva szabálytalanul haladt át Mende állomáson és nem figyelt fel arra, hogy helytelen vágányon közlekedik.

A vasúti szerencsétlenséggel kapcsolatban a Petőfi Népe 1969. február 26-i száma közölte a Pest megyei Főügyészség vádiratát, melyet a Pest megyei Bírósághoz nyújtott be foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés, valamint a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozott gondatlan rongálás bűntett miatt az akkor már előzetes letartóztatásban levő Szántai Ferenc 52 éves MÁV-főellenőr, forgalmi szolgálattevő ellen. Mint írták: a rendőrségi nyomozás megállapításai szerint a baleset bekövetkezése miatt felelősség terheli Papp László mozdonyvezetőt és Csüllög Endre mozdonyfűtőt is. A vasúti katasztrófánál azonban mindketten, de különösen Papp László mozdonyvezető olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy bírósági felelősségre vonásukra csak egészségi állapotuk helyreállítása után kerülhet sor. Ezért a Pest megyei Főügyészség velük szemben az eljárást elkülönítette és felgyógyulásuk után vádiratot fog ellenük benyújtani. (Erre egyébként később nem került sor, a Mendei Híradó szerint a mozdonyvezető elnöki kegyelmet kapott, míg a fűtő cselekménye közkegyelem alá esett, ezért ellene az eljárást 1970. május 8-án megszüntették.)

A mendei forgalmi szolgálattevőt ugyanakkor bíróság elé állították, peréről a Pest Megyei Hírlap 1969. március 30-i száma így számolt be:

Helyszín a Pest megyei Bíróság egyik tárgyalóterme. A széksorok a tárgyalás eddigi három napján majdnem üresen maradtak. Csak a vádlott néhány hozzátartozója, ismerőse jött el. Szántai Ferenc széke a szürke egyenruhás fegyőrök között áll. Innen hallgatta végig szerdán a szerencsétlenség néhány szemtanújának, részesének vallomását. Az 52 éves forgalmi szolgálattevőnek most látnia kellett azokat, akik hosszabb-rövidebb időre egészségükkel fizettek tévedéséért. Hallania kellett azokat, akik közül sokan legkedvesebb hozzátartozóikat vesztették el a vonaton. Negyvenhárman haltak meg ott, huszonkilencen súlyosan, ötvenöten könnyebben sérültek meg. A vádlott sírt. Figyeltem, ahogy összekulcsolta kezét, ahogy meggörnyedt termetét egyenesre próbálta feszíteni, mikor felállt és halk hangon a bírósághoz szólt. Hát ő volt? Egyszerre villan fel előttem e megtört, idős ember arca, s annak az éjszakának egy-egy tragikus mozaikképe. Ő volt? Évtizedek óta vállalta a vasutasok nehéz életét, tizenöt éve megbecsült forgalmista Mendén, szívéhez nőtt, mozdulataihoz simult minden készülék, berendezés. Hát ő volt? Hogyan lehetett, miért? A pénteki tárgyaláson, tudományos vizsgálatok alapján, orvos szakértők adtak erre választ. Az orvos-pszichológus szerint Szántai nem rendelkezett gyors helyzetfelismeréssel, „megnyúlt” nála az érzékelés, döntés és cselekvés folyamata. A pszichológus szerint a vasutas alkalmatlan volt feladatára. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye nem ilyen egyértelmű. Szántai állítólag már korábban kérte áthelyezését. A balesetet követő nyolc-tíz nap múlva vette volna át a személypénztárosi állást. A szakértők egy-egy megjegyzésénél izgatottan összesúgtak a széksorokban ülők. Újabb szakértők vallomását kopogta az írógép. Vasutasok. Balesetvizsgálók. A szerencsétlenség előtt, december 10- én a mendei állomáson új, automata irányító berendezés kezdett működni. Egyelőre az egyetlen vágányra alkalmazva. Aztán december 20-án forgalomba helyezték az új, jobboldali vágányt. Szántai a kitűnő berendezést már rutinosan kezelte.

És két nap múlva ...

December 22-én, 16.53 órakor Sülysápról elindult Mende felé egy tehervonat. Ugyanakkor robogott az állomás irányába a 66.16/A jelzésű ünnepi mentesítő személyvonat. Szántai természetesen mindkettő érkezéséről tudott. S mégis ráengedte a személyt a bal vágányra. Szemben a tehervonattal. Miért?! Az elmondottakból arra lehet következtetni: a forgalmi szolgálattevő mindig az egyetlen, bal vágányra irányította a vonatokat, hiszen huszadikáig más nem is volt. Régi beidegzettség, rutinmozdulat a gombon. S bár az automata is jelezte a rossz intézkedést, nem vette észre tévedését. A két szerelvény a pusztaszentistváni állomáson egymásnak rohant.
A forgalmi szakértők azonban szót ejt a személyvonat vezetőinek felelősségéről is. Ők is hibák sorozatát vétették. A mozdonyon elromlott a gőzszabályozó, s ilyenkor a vonatnak meg kell állnia a legelső állomáson. Nem álltak meg. A vonatvezető és a mozdonyvezető írásban kapott tájékoztatást: Mendétől a jobb vágányon fognak közlekedni, mégsem vették észre, hogy helytelen pályán járnak. Végül: az állomás után nem vették figyelembe az ún. hívó jelzést, amely a sebesség 15 kilométerre csökkentésére kötelez. Az összeütközéskor a vonatvezető meghalt. A mozdonyvezetőt azóta is kórházban ápolják...

A vádlottak padjára most csak Szántai Ferenc került. Halált okozó gondatlan veszélyeztetés, társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vádja terheli. Az apró részletekre kiterjedő bizonyítási eljárás befejeződött. A Pest megyei Bíróság dr. Ács András-tanácsa holnap hirdet ítéletet. Egyik tanulsága bizonyára az lesz: a legkorszerűbb technikában is a legfontosabb szerep az emberé. S erről az emberről tudni kell, képességei, kora szerint meddig tud eleget tenni a követelményeknek. Szántai Ferenc esetében a nem megfelelő kontroll, s az önkontroll kihagyása vezetett a szomorú következményekhez.

A bíróság végül 1969. március 31-én hirdetett ítéletet. A forgalmi szolgálattevő 9 éves börtönbüntetést kapott foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés és társadalmi tulajdon különösen nagy kárt okozó gondatlan megrongálása címen, mellékbüntetésként pedig 8 évi időtartamra eltiltották MÁV forgalmi szolgálattevői foglalkozásától. Az indoklásban egyebek mellett elhangzott: a baleset során 43-an haltak meg, 23-an szenvedtek súlyos, 53-an könnyű sérülést, 14 utas egészségi állapota hosszú hónapokra megromlott, s az összeütközéskor 7—800 utas élete forgott közvetlenül veszélyben.

szantai_ferenc.jpg

Szántai Ferenc (középen) a bíróság előtt a Pest Megyei Hírlap fotóján 1969. március 30-án

A tragédia ihlette az 1979-ben készült Hívójel című filmet Bencze Ferenc és Juhász Jácint főszereplésével.

Mende Község Önkormányzata 2008. december 22-én, a vasúti baleset 40. évfordulóján – a szerencsétlenség helyszínétől kb. 75 méterre – a jelenlegi megállóhely állomásépülete mellé emlékfát ültetett, az épületen pedig a Pusztaszentistváni Baráti Kör közreműködésével márványtáblát helyezett el, hogy emlékeztesse az utókort az áldozatokra. Idén, december 22-én, délelőtt 10 órakor, az 50. évfordulón a mendeiek ismét összegyűlnek a pusztaszentistváni állomáson, hogy fejet hajtsanak előttük.

mende_ma.png

Fotók és források: library.hungaricana.hu, Mendei Híradó (Véleményes jelentés), beol.hu, wikipedia.hu, Index.hu (fórum, Bárdos Imre közlése)

A cikk jogi részéhez dr. Atalay Borbála gazdasági és büntetőjogi szakjogász nyújtott segítséget.


A bejegyzés trackback címe:

https://polipraktika.blog.hu/api/trackback/id/tr4614498838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Minden Jobbikos Büdös Zsidó Cigány 2018.12.19. 21:05:18

Jó lett volna, ha tudnánk, mi történt ez után Szántai Ferenccel. Túlélte-e a börtönt, mikor halt meg, stb.

Gevlekte Salamander 2018.12.19. 21:19:24

@Minden Jobbikos Büdös Zsidó Cigány: Szó szerint ezt szerettem volna én is megtudni. Köszi!

Mester.Tamás 2018.12.19. 22:11:16

Akit érdekel (innen: www.lococlub.hu/baleset.php?id=99) :

"A forgalmi szolgálattevőt és a figyelő fűtőt a bíróság hosszabb-rövidebb idejő szabadságvesztésre ítélte. Utóbbit azért, mert a hívójelzés meghaladásakor nem figyelmeztette a mozdonyvezetőt a 15 km/h sebesség be-tartására. Ez egyébként abban az időben, az akkori körülményeket figyelembe véve szinte elképzelhetetlen volt. Hogyan is figyelmeztethette volna a fiatal, ráadásul a vésztői fűtőháztól kisegítőbe érkezett fűtő az öreg, tapasztalt mozdonyvezetőt az utasítás betartásáraő A mozdonyvezető, mivel nem volt perképes állapotban, elnöki kegyelmet kapott. A két elítélt is így szabadult néhány év után"

A Rákosi-rendszerben ennyivel biztosan nem úszták volna meg, itt igen, sajnos.

Hephaistos111 2018.12.20. 03:45:02

2008. december 22-én, a megemlékezésen megjelent MÁV vezető leöntötte oltott mésszel a kis fenyőfát (emlékfa). Idézem: "nehogy ellopják karácsonyfának".
Persze a fa, a tavaszt már nem érte meg. A megemlékezés 50. évfordulóján ne keresse majd senki. 10 év alatt nem sikerült pótolni.
Az emléktábla is méltatlan körülmények között található meg. Sajnos az egész állomás romos, lepusztult, mint az egész Álomvasutak.

gigabursch 2018.12.20. 09:22:10

@Mester.Tamás: ; @Hephaistos111:
KÖszönöm a kiegészítést.

Kérdés:
A Dízel milyen gyártmány?
A képről nekem sehogy sem tűnik Szergejnek, sokkal inkább egy Ludmillának.
Vagy egyszerűen csak nagyon kevés látszik belőle.
A gőzit meg főleg nem tudom beazonosítani.

PoliPraktika 2018.12.20. 09:31:45

Köszöntöm az olvasókat!

Úgy tudom, hogy a forgalmi szolgálattevő két évet ült le a büntetéséből, de ez az információ nem hivatalos forrásból ered, ezért nem is írtam bele a cikkbe. A további sorsa ismeretlen számomra, de nyilvánvalóan nem él már, hiszen 1968-ban 52 éves volt, ami azt jelenti, hogy ma már 102 lenne. Ugyanakkor leszármazottai élhetnek, éppen ezért nem is foglalkoztam bővebben a személyével, hiszen ők nem tehetnek az akkor történtekről.

Köszönöm a figyelmet!

hegyépülés 2018.12.20. 09:49:48

Mesterem
oszt mégis mennyit kellett volna kapnia egy 52 éves embernek?

MaCS_70 2018.12.20. 11:01:09

@Mester.Tamás:
"A Rákosi-rendszerben ennyivel biztosan nem úszták volna meg, itt igen, sajnos."

Mi a sajnos?

MaCS

ZBR 2018.12.20. 13:11:28

@hegyépülés: Azért annyira nem idős. Ma ilyen idős emberek simán buszokat vezetnek még...

David Bowman 2018.12.20. 13:37:31

@gigabursch: Írják: 424es. Különben itt lakom, a baleset helyszinétől 100 méterre.

hegyépülés 2018.12.20. 13:38:03

@ZBR:
persze hogy nem,több mint tíz évvel vagyok idősebb mint amennyi Sz.F volt akkor,jogsim F ig megvan. Használatban.
Épp ezért kérdem hogy mennyit kellett volna kapnia,onnan menjen a temetőbe vagy mit akar a kedves hozzászóló?Ő nem bűnöző.A viszkis mennyit is kapott? Arányosítsunk már.
Vagy életfogytiglani akasztást esetleg?

David Bowman 2018.12.20. 13:38:57

@gigabursch: Akkor még nem volt Ludmilla.

bomszika 2018.12.20. 13:48:27

Az is nagy hibás volt aki a forgalmi szolgálattevö munkavégzését engedélyezte annak ellenére,hogy az illetö jelezte gondját a munkavégzéssel kapcsolatban!!

Karipapa01 2018.12.20. 20:24:17

Orbitális rendszerhiba! És ezért valakit be kellett csukni. Mivel az egész MÁV-ot nem lehet, valakit be kellett! Mert muszáj hibást találni, hiszen az emberek, a nép bizalma a MÁV-val szemben lényegesen fontosabb, mint egy öreg alkalmazott élete, ami egyébként is megtört. A MÁV meg majd utólag fű alatt korrigál. Így kell ennek lennie....

Mester.Tamás 2018.12.22. 09:46:02

@hegyépülés: Meg mindenki, aki védi a mozdonyvezetőt. Tegyük fel, valamelyikőtök rokona ül a vonaton, majd közlik vele, hogy súlyos balesetben meghalt, majd amikor olvassátok az ítéletet, kiderül, hogy számos előírást nem tartott be a mozdonyvezető, de mivel szar napja volt, ezért csak 2,5 évet kapott, akkor is ilyen megértőek lennétek? Még nyugtatnátok is magatokat, hogy hát igen, hiába a sok előírás és szabályzat, ha az embernek szar napja van, joggal dobja a sapkájába olvasatlanul az írásbeli utasítást.
Amúgy itt van egy még sokkal részletesebb leírás: iho.hu/hir/otven-eve-mar-tehervonat-rohant-egy-szemelybe-mende-es-sulysap-kozott-181222

Szürti János 2018.12.22. 12:19:01

Szomorú ,nagyon szomorú. Amit meg Hephaistos 111 ir szégyen Mende vezetésére.

Szürti János 2018.12.22. 12:20:35

@Hephaistos111: Ezt meg merték tenni? Az a kis fa kit bántott??? Szégyen.

Sziralisa 2018.12.23. 08:10:34

@hegyépülés: Egyetértek minden mondattal. És én is ezt akartam volna kérdezni, hogy ugyan mennyivel elégedett volna meg a kérdező, mikor ez a szerencsétlen Szántai rögtön felfogta, hogy mit csinált és a falnak dőlve jajongott, de a lényeg: az Origo cikkében ott van, hogy ő- Szántai- időben felismerte, ,hogy alkalmatlan ennek a tisztségnek a betöltésére és írásban adta be kérelmét a főnökséghez már jóval a tragédia előtt,hogy helyezzék el őt innen. A válaszlevélben az állt, hogy 1969 január 1-jével áthelyezik. Akkor ki volt a főhibás?

MaCS_70 2018.12.23. 21:41:52

@Mester.Tamás: Igazad van, a bosszúállás (megtorló jellegű büntetés) a döntő szempont!
Természetesen a következmények is komoly szerepet játszanak a büntetés kiszabásánál, de egy gondatlan bűncselekmény esetén erősen óvatosan kell báni vele.

MaCS

mazsoqq 2018.12.23. 22:08:12

Mikor vonatvezetőként szolgáltam, 5 évig volt beosztott kalauzom egy bácsi, aki épp a baleset idején építkezett Pusztaszentistvánon. Tehát bőven tudott információval szolgálni, továbbá minden elérhető leírást elolvastam. Ezek után írom, a napokban megjelenő cikkek hiányosak. Szó nincs róla, a mozdonyvezető miért viselkedett úgy, ahogy? A vonatvezetőről meg semmi. A vonat indulását Bp. Keleti forgalmi irodájában már-már verekedésig fajuló feszült hangulat előzte meg. Korábbi balesetekből okulva az akkor érvényes összeállítási rend szerint a vonat elejére a vasvázas, végére a favázas kocsikat kellett besorozni. E vonatnál nem így történt, ezt tette szóvá a vonat- és mozdonyvezető, miszerint nem indulnak, amíg át nem rendezik a kocsikat. A forgalmista, az ügyeletes tiszt, és az állomásfőnök közölte, nincs idő, ne késsen a vonat, ha ellenkezik a vonatszemélyzet, fegyelmit kapnak, kirúgatják őket, megnézhetik magukat! Az írásbeli rendelkezést ugyan nem olvasta el a mozdonyvezető, de tartalmát tudta, mert átadáskor ezt szóban is közölte vele a forgalmista, ez szabály. Ha ekkor orvosi vizsgálatra küldik, az megállapította volna, hogy stresszes állapota miatt mozdonyvezetésre alkalmatlan. A segédfűtő majdnem kezdő, gyakorlatlan srác volt, azelőtt Vésztő környékén szolgált, kizárólag mellékvonalakon, ez volt első fővonali útja, nem volt kellő vonalismerete. A cikk is írja, hogy mert volna utasítani egy rutinos, régi mozdonyvezetőt?! A vonatvezető poggyászkocsi híján az első személykocsi első (szolgálati) szakaszában tartózkodott, melyre fölfutott a szerkocsi, ezért meghalt. Ő sem figyelt, hogy helytelen vágányon futnak, vészfékkel megállíthatta volna a vonatot. Mende szolgálattevője a Domino bizber előtt 15 évig két bakterral dolgozott, ahhoz szokott. A Domino 55 használatát ugyan mechanikusan megtanulta, de a baleset előtt rendkívüli helyzet állt elő, amely kezelésére nem volt gyakorlata. Pszichológus is megállapította, fölfogóképessége gyengült, lassult, ezt ő is érezte, ezért kért más beosztást. Bizonyítja, másfél évvel előtte két súlyos hibát vétett. 9 évre ítélték, de elnöki kegyelem miatt 2 év múlva szabadult. Közrejátszott, a sokk hatására összeroppant, megbolondult. Mendén élt, helyiek sajnálták, jó embernek ismerték. Úgy vélem, a felelősségre vonás alól kimaradtak azok, akik a bűnösként elítélteket szolgálatra alkalmasnak találták, sőt, a forgalmistát belekényszerítették.