Hetven esztendővel ezelőtt, 1946. október 16-án végezték ki a nürnbergi per során halálra ítélt vádlottakat, akik a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetői voltak. Tízen álltak a bitófa alá, hiszen Hermann Göring előző éjszaka öngyilkos lett. A hóhérként közreműködő John C. Woods egyetlen percig sem bánta meg, hogy elvállalta a feladatot, de alig öt évvel a tárgyalás után ő is meghalt. Nem is akárhogyan.
Az 1911-ben született Woods 18 évesen csatlakozott az amerikai haditengerészethez, de karrierje korántsem volt sima, hiszen magatartásával sok probléma adódott. Engedély nélküli hiányzás miatt kapott intést, majd 1930-ban pszichiátriai jellegű alkalmatlanságot állapítottak meg nála. Ezt követően a hadsereg kötelékén kívül kellett megélhetést keresnie, ezért építőmunkásként, majd takarmánybolti munkatársként is dolgozott. 1940-ben megnősült, de nem született gyermeke. Három évvel később újra katona lett, s törzsőrmesteri rangot kapott. Bár kétségbe vonták azt, hogy korábban már tapasztalatokat szerzett, mégis megkapta a kivégzőtiszt posztját - noha több esetben nem sikerült tökéletes pontossággal „dolgoznia”, hiszen áldozatai a vártnál percekkel később haltak meg. 1944 és 1946 között például 34 amerikai katonát kísért a bitó alá, közülük 11-nél is gondjai voltak…
John C. Woods
(a fotó forrása: ww2gravestone.com)
Mindazonáltal Woods-nak már elég sok ítéletvégrehajtás volt a háta mögött ahhoz, hogy a történelem egyik leghíresebb perét követően őt bízzák meg a legmagasabb rangú nácik másvilágra küldésével. Ennek a feladatnak maradéktalanul eleget is tett. Az akasztások után készült interjúban nem kertelt, véleményét két szóban fogalmazta meg:
Megtenném újra!
Sírköve a Kansas államban található Toronto-ban
(a fotó forrása: ww2gravestone.com)
A főtörzsőrmesteri rangban szolgáló Woods a nürnbergi per után a Marshall-szigeteken állomásozott. Nem tudni, hogy mi lett volna a további sorsa, de az élete során 347 kivégzést végrehajtó katonatiszt csupán 39 évet élt. Egyes források szerint 1950. július 21-én ugyanis Eniwetok városában éppen egy villamosszéket tesztelt, más adatok alapján viszont csak egy rossz világítótestet akart megjavítani, amikor – talán az élet morbid tréfájaként - halálos áramütés érte.
