Vona Gábor egészen biztosan nem fog visszafordulni azon az úton, melynek építési technikáját Orbán Viktortól leste el. A különbség az, hogy a jelenlegi miniszterelnök 1994 után egy üresnek látszó politikai teret foglalt el, míg a Jobbik vezére a kormánypártok szavazótáborából akar egy jó nagy szeletet kihasítani. Ennek a késnek az útjában állt Novák Előd.
A Jobbik emblematikus figurájának számító Novák rapid eltávolítása korántsem meglepő húzás. Az alelnöki pozícióért dúló csata elől az utolsó pillanatban meghátráló politikus azt hitte, hogy visszalépését követően majd a háttérben mozgolódhat és egyébként is képviselő marad. Rosszul mérte fel a helyzetet, hiszen Vona Gábor nem hagyta elvarratlanul a szálakat és amilyen gyorsan csak lehetett, kirúgta az egyik alapítót.
Novák Előd az Index fotóján
(a fotó forrása: Index.hu)
Ami nagyon kemény üzenet mindazoknak, akik Nováknál jóval kisebb politikai súlyú képviselők, vagy más tisztséget betöltő párttagok. Innentől vagy beállnak az elnök mögé, vagy repülnek. Tulajdonképpen ez bőven belefér az „Aki nincs velünk, az ellenünk van” alapvetésbe, csupán kár, hogy egy nem túl szép korszakra emlékeztet. Mindazonáltal reálpolitika, hiszen az árral szemben úszónak nem csak a lemaradás, hanem a vízbefúlás is igen valószínű alternatíva.
Ahogyan ugyanitt még áprilisban írtam:
A Jobbik néppártosodása, ezáltal a szavazatok maximalizálása már régóta Vona egyértelmű célja, hiszen jól tudja: az „eredeti” Jobbik politikai kommunikációja soha nem lesz kormányképes. A 2014-es választásokra ez a harmadik legerősebb parlamenti párt pozíciójára volt elég, s ne feledjük azt sem, hogy akkor még egyetlen egyéni választókerületben sem tudtak nyerni. A Vona Gábor által irányított fordulat azóta több polgármesteri székhez, sőt Tapolcán parlamenti mandátumhoz juttatta a pártot. Novák Előd, Apáti István és Szávay István alelnökök újraindulásának megtorpedózása azt jelenti, hogy a párt átszervezése elérte a csúcsot is, a radikális szárnyak lenyesegetése, s ezzel együtt a néppárti dominancia erősítése minden régi érdemet felülír. A kérdés az, hogy a most látványosan partvonalra tett politikusok megijednek-e a sárga laptól, vagy dacból harcba szállnak az esetleges pirosért is.
Novák nem kifejezetten nyugodott meg. Vona fel is mutatta neki a piros lapot. Ezt követően a már sárga lappal rendelkező volt alelnökök kétszer is meggondolják majd, hogy fel merjék-e vállalni esetleges eltérő véleményüket. Az viszont biztos, hogy Novák Előd kirúgásával nem fog megszűnni a párton belüli pusmogás a Jobbik kétségtelen iránymódosítása körül. Ezt világosan jelezte az elnökválasztáson leadott számottevő ellenszavazat is. A kérdés az, hogy Vona mit nyer a réven, s ebből mennyit veszít a vámon. Lehet-e más a Jobbik politikája, s ebből mit fognak érezni az átlagos szimpatizánsok, akik közül sokakat leginkább a most láncra vert radikalizmus vitt a zászló alá?
A Jobbik elkövetkező időszakában rengeteg kérdőjel mutatkozik. Mindettől függetlenül a pártelnök nem tehetett mást, ha már egyszer elindult az úton, végig kell rajta mennie. Kétség sem fér hozzá, hogy most egy olyan szakadék előtt áll, aminek áthidalásához nem elegendő hosszúságú a pallója. Ehhez igyekszik most toldást találni.
Az illesztéshez viszont faragnia kell. Ha a végén pont az a kis rész fog hiányozni, akkor biztosan lezuhan. S még akkor is nagy esélye van rá, ha nem.