„Ahmed” megérkezik Magyarországra, Ásotthalomnál átvágja a drótot, de Toroczkai László mezőőrei elkapják, majd a rendőrök lerakják Körmenden. „Ahmed” ott sem tétlenkedik, hanem rárúgja az ablakot megbámulja a kézilabdás lányok(ra)at... Ha mi nem akarunk Ahmeddel együtt élni, akkor 78 millió forintnyi eurót fizessünk Brüsszelnek. Ez lenne az uniós javaslat, az euroatlanti integráció bölcsőjében megfogalmazva. Ez még akkor is katasztrófa, ha sok migráns nem „Ahmed”-ként viselkedik és esze ágában sincs bárkivel is balhézni. Az én szomszédom például Karim, s rendes ember, biztosan megvetné „Ahmed”-et.
Az ötlet szimpla emberkereskedelem. Kissé visszaidézi azokat az időket, amikor Leonyid Brezsnyev belepofázhatott abba, hogy mit tegyünk mi. Vagy éppen gondoljunk. Brüsszel úgy van vele, hogy a merkel-i Németország által (is) elkövetett hibákat most szétdobja a többi tagállam között. Természetesen azon lehet vitatkozni, hogy a kvóta helyes, vagy nem, nyilvánvalóan ellene és mellette is léteznek alátámasztható érvek, de az, hogy egy ember 78 millió forintot ér, több mint tragikus. Az uniós agymenés legújabb szüleménye ugyanis az, hogy menedékkérőkként negyedmillió eurót kellene fizetnie az országoknak, ahol nem akarják átvenni a rájuk eső embereket azok számlájára, akik vállalják a feladatot.
Menekültek Körmenden 2016. május 2-án
(a fotó forrása: Index Varga György/MTI)
Magyarul: ha nem akarsz együtt élni „Ahmed”-del, akkor fizesd ki az árát. Brüsszelben, ahol tulajdonképpen megszületett a határok nélküli Európa, amely az égbe emelte a szabadság fáklyáját, kulturális és eszmei kérdésekben felvilágosodást hozott, majd ’89-90-ben segített ledönteni a vasfüggönyt – meghatározták egy ember árát. Ennek okán pedig ugyanannyira árazták be a körmendi kézilabdás lányokat láttatni engedő ablakot rúgó bámuló „Ahmed”-et, - akiről még most sem tudni, hogy mi a fenét csinált Körmenden - mint az én Karim szomszédomat, aki példás családapaként neveli kislányát és kitűnő szakemberként áll helyt a mindennapokban. Karim szerintük pont ugyanannyit ér, mint „Ahmed”, vagy éppen Najim Laachraoui, aki a főszerepet vállalt a brüsszeli terrortámadásokban és a menekülthullámot kihasználva érkezett meg Európába. A körmendiek pedig talán érthető módon, de mégis tömeghisztériát sejtetően minden egyes bevándorlóban Najimot látják, még akkor is, ha csupán egy ablakon át bámészkodik, ami azért valahogy mégis betört. Az Európai Unió jelenlegi vezetői észre sem veszik, hogy pont ugyanazt a tragikus hibát követik el, mint azok, akik mindenkit lelőnének, akiknek sötétebb a bőre az övékénél, miközben saját határaikat képtelenek megvédeni, elveszítve ezzel szuverenitásukat. Helyette egy kalap alá veszik az embereket, sőt, pénzben határozzák meg őket. Még mindig ott tartanak, mint az a rossz kertész, aki hetente kiszedi a gazt, de arra nem jön rá, hogy a gyökér földben maradásával csak a felszínen látható gondot tüntette el, miközben a valódi problémát hagyta elburjánzani.
Amennyiben ez lenne az az Európa, melyet létrehozói megálmodtak, akkor valami nagyon elveszett útközben, s ha ezt a brüsszeli döntéshozók nem találják meg, akkor nekünk kell. Ugyanis továbbra sem szeretnék „Ahmed”-eket és Najimokat, ugyanakkor szívesen ülök le egy üveg sörre Karimmal. Ehhez pedig jogom van, hiszen az igazi Európa pont erről szólna.