Vajon mennyire megdöbbentő, hogy a Fidesz ekkora előnnyel vezet a politikai paletta többi szereplője előtt? Kormánypárt 1990 óta még soha nem állt ilyen jól hasonló időszakban egyetlen közvélemény-kutatás szerint sem. Ez pedig nem véletlen.
A Medián legutóbbi - november 27. és december 1. között, az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezésével készített – elemzéséből az derül ki, hogy a Fidesz a választani tudó, biztos szavazók körében abszolút többséget szerzett, ami 51 százalékos eredményt jelent.
(forrás: HVG)
A pártok további sorrendje viszont nem meglepő. A második helyen a Jobbik (21 %), a harmadikon az MSZP (11 %), a negyediken a DK (9 %), az ötödiken az LMP (4 %), a hatodikon pedig az Együtt (2 %) áll, 1-1 százalékot pedig az MLP és a Munkáspárt kapott. Az első és a második pozíció közötti 30 százalék elképesztő mértékű különbséget takar, annak fényében különösen, hogy egy 2010 óta kormányon lévő pártról beszélünk.
Orbán Viktor
(a fotó forrása: Index)
Mindez azt jelenti, hogy a Fidesz támogatóiban nem hagyott mély nyomot a kormányzati átalakítás, a Rogán-Lázár ellentét, a Habony Árpád körüli folyamatos cirkusz, de még a komolyabb támadási felületet nyújtó állami földek eladásával kapcsolatos ellenzéki össztűz sem. Ezek a történések ugyanis jóval kevésbé érdeklik az átlagszavazókat, mint a migráció problematikája, melyből a Fidesz-kommunikáció nem tud annyi bőrt lehúzni, hogy megunható legyen. A bevándorlás ugyanis „köztünk élő” téma volt, ami messze nem csupán a határ mentén lakókat érintette, hanem gyorsan elérte Budapestet is. A jelenséggel ekképpen rengetegen testközelből is találkozhattak, akik pedig nem, azokról a kormányzati retorika gondoskodott – kézzelfogható, s kár tagadni, logikailag kellőképpen alátámasztott, egyszerűen megemészthető magyarázatokat adva. Nem beszélve arról a tényről, hogy a néppártosodás irányába terelődő Jobbik térfelére átszaladva, ellopták az addig a paletta jobboldalán játszó Vonáéktól a labdát, amit aztán nem is adtak vissza. A Jobbik pedig nem lőhetett túl a Fidesz álláspontján, hiszen akkor saját választott útját akasztotta volna meg. Ezzel együtt a Jobbiknak sem jött rosszul a téma, magabiztosan meg is őrizte az egyetlen lehetséges váltópártként szóba jöhető alakulat pozícióját. Ugyanakkor az MSZP még ebben a témában sem volt képes világos és elfogadható érveket felhozni, helyette inkább beleveszett a ködösítésbe, s ez még akkor is igaz, ha eltekintünk Hiller István elhíresült kikacsintásáról. Az LMP helyzetén viszont ugyanez egy csapásra mit sem változtatott, ők inkább a földkérdésbe álltak bele, de ezzel sem képesek kitörni a parlamenti küszöb környéki támogatottságból.
Gyurcsány Ferenc
(a fotó forrása: Index/Bődey János)
Meglepő lehet, de a balliberális ellenzék oldalán az egyetlen karakteresnek – s nem helyesnek – mondható álláspontot a DK képviselte, amely gyakorlatilag személyesen Gyurcsány Ferencet jelenti. Sokakkal ellentétben nem gondolom, hogy a volt miniszterelnök teljesen hülye lenne, sőt, ezt a kérdést pragmatikus – machiavellista felfogást idéző – alapon, a politikai haszonszerzés és tábormegtartás célzatával kezelte. Nyilvánvalóan látta, hogy nézetei a társadalom döntő hányadának elképzeléseivel ellentétesek, viszont felmérte, hogy mindig lesz 6-10 százalék, aki vele fog egyetérteni. Ez az eredmény neki bőven elég, parlamenti és sajtójelenlétét kényelmesen biztosítja, mi több, a mostani felmérés szerint alig 2 százalékkal marad el az MSZP-től.
A Medián kutatásának tükrében az mindenképpen alátámasztható, hogy a Fidesz ilyen arányú előnye nem csupán a kormányzati kommunikáció sikere, hanem egyben az ellenzék gyengeségének is világos jele.
Nem biztos, hogy a hegy rendkívül magas, inkább a völgy nagyon mély, ahonnan a csúcsot nézzük.