Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

Azt hittem, hogy a Munkáspárt most csak viccelt

2015. december 12. - Herczeg Sándor

De nem.

Legutóbbi bejegyzésem óta ugrásszerűen megnőtt Thürmer Gyula örökös elnök pártjának like-száma a Facebook-on. Volt egy tétova gondolatom, hogy a szélsőbaloldali eszmék a "kísértet lengi be Európát" címszó alatt terjednek, de eme hitem gyorsan megdőlt a Magyar Munkáspárt közelmúltban tett bejegyzését olvasva.

Most úgy látom, hogy sokan inkább kacagni járnak a profilukra.

Azt már megszokhattuk, hogy a párt online jelenléte masszív, Thürmer pedig sok mindent kommunikál, sőt kommentál a hazai és a világpolitika vonatkozásában. Az mégis megdöbbentett, hogy a pártelnök mennyire büszke néhány időközi választáson elért eredményükre, melyek egyébként tragikusak, de legjobb esetben is megmosolyogtatóak. Mindemellett Thürmer ezeket is képes úgy tálalni, mintha a Munkáspárt földcsuszamlásszerű előretöréséről beszélne. A legutóbbi "diadalok" például így néznek ki:

munkaspart_1.png

(a kép forrása a Magyar Munkáspárt internetes oldala)

Nos, úgy gondolom, hogy a szavazatok aránya korántsem nevezhető helytállásnak, de még elfogadható eredménynek sem. Hacsak nem abban a kontextusban, hogy a párt 2014-ben - országos listát is állítva - a voksok 0,56 %-át gyűjtötte be, ami 28.323 támogatónak felelt meg. Ugyanakkor egy valamirevaló, minden negyedik esztendőben parlamenti álmokat szövő pártelnök helyében mégsem nevezném "helytállásnak" azt, ha egy jelöltje egy - azaz 1 - voksot kapirgál össze a leadott 83-ból. Ez már több, mint egészséges optimizmus.

Újabb időközi önkormányzati választások zajlottak december 6-án.- olvashatjuk az MTI anyagaiban. Rátót községben Fehérvári Zsolt, a KB tagja indult a Munkáspárt színeiben, és  3 szavazatot kapott az érvényes 107 szavazatból. A szavazatokon 3 induló osztozott, 91 – 13 – 3 arányban. A Munkáspárt szereplése 2,8 %-os eredménnyel végződött.Vaskeresztesen Kovács István, az Elnökség tagja vállalta a szereplést. 8 szavazatot kapott az érvényes 132 szavazatból. Szavazaton 2 induló osztozott, 124 – 8 arányban. A Munkáspárt ily módon 6 %os  eredménnyel végzett. Bostán Horváth József, a Munkáspárt Baranya megyei vezetője indult el, és 1 szavazatot kapott az érvényes 83 szavazatból. Szavazaton 3 induló osztozott, 53 – 29 – 1 arányban. A Munkáspárt 1,2 %-os eredménnyel végzett. Gratulálunk!

A gratuláció talán csak annak szólhat, hogy vannak még olyanok, akik felvállalják a Munkáspárt ideológiáját. De azért a pártnak érdemes volna elolvasnia néhány kommentet a saját Facebook-profilján, s meggondolnia, mielőtt mellét veregetve kolosszális sikerekről ír, hiszen a fentiek jórészt a gúnyos vigyorra, s nem szimpátiára ösztönöznek néhány hozzászólót.

Biztos vagyok abban, hogy ő sem rühelli a pártot, csupán esetleg szorult belé józan tisztánlátás:

... mi már korábban "beszéltünk" kommentek szintjén. Mit gondol, politikailag hogyan kell értékelni 1 szavazatot 100-ból? Olvasta az eredeti cikket? 1-3-8 szavazatot kapott a 3 jelölt. Mi ez, ha nem teljes csőd? Politikailag és pusztán EMBERILEG is.

Az út hosszú lesz és a cél ott van, ahol a párhuzamosok találkoznak. Csak addig kell kibírni! Nem mi ülünk fordítva, hanem a ló megy a rossz irányba.

Persze akadt vitapartnere, aki a hosszú távú célokban látja a rációt, ami vagy bejön, vagy nem:

...ez a fenti eredmény egy hosszú út kezdete. Ide a MP. csak most köszönt be a megyébe, mint hasonlóan a többibe. 2018-2019. a stratégiai cél, ezt kell felépíteni. Addig pedig országosan ismertté teszi magát, így válik országos lefedettségű párttá. Így kell értékelni a mostani számokat, valamint azt is, hogy mely pártok indultak is el a MP. mellett.

Mindezzel együtt óva inteném a Munkáspártot a dicsekvéstől, inkább nagy elődjük örökbecsű mondását ajánlanám figyelmükbe:

Bástya elvtárs: Szerénység! Ne tömjénezze magát! Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.

A bejegyzés trackback címe:

https://polipraktika.blog.hu/api/trackback/id/tr208159624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kvadrillio 2015.12.12. 23:12:45

OK !!! MEGVAN A KARÁC SONYI AJÁNDÉKOM !!! :)
Reálpolitikus

Henry Kissinger a könyvben mindig visszatér oda, hogy ő nem egy érzéketlen szemét, hanem csak realista. Szerinte a naivitás túl sok bajt hozott már a világra ahhoz, hogy ne legyünk idealisták, forradalmárok. Helyette kis lépésekkel, és ha kell nagy kompromisszumokkal lépkedjünk a jóra vezető úton, és ne keseregjünk, ha útközben kicsit összemocskoljuk magunkat.

Kissinger rámutat a könyvben arra is, hogy a különböző világrendekbe vetett hitek egy valamiben mind közösek: a jelent egy ideiglenes állomásnak tekintik, amely az ideális, békés, boldog és gazdag jövőt készítik csak elő. A polgári demokrácia kapitalistái szerint a szabadságjogok és a globális kereskedelem teljes kiterjesztésével vége lesz a történelemnek. A kommunisták szerint a társadalmi osztályok eltörlésével vége lesz minden viszálynak és nélkülözésnek. Az iszlamisták szerint a dzsihád végső győzelme elhozza a földi paradicsomot. A kínaiak évszázadokig abban bíztak, hogy előbb-utóbb a világ minden népe a császárukat istenként tiszteli majd, és átveszik a kínai szokásokat mindenütt. Satöbbi, satöbbi.

Csakhogy, ahogy erre Kissinger rámutat, hiába bízott minden nagyhatalom abban, hogy hamarosan eljön a világbéke, aminek a saját értékrendje lesz a kovásza, ez soha nem jött el. Az egyensúlyi rendszereket mindig kihívások érik, a feszültségek mindig újra termelődnek. Ezért kell szerinte mindig okosan egyensúlyozni a világmegváltó ideák és a napi szükségszerűségek között.

Kissinger Világrend című könyve közepesen olvasmányos munka. A fent összeszedett tanulságokat nem mindig vezeti le világosan, inkább csak utalgat, célozgat, a konklúziót nem mindig vonja le az olvasó helyett. Ráadásul a történelmi áttekintések hol túlzóan részletesek, hol pedig nagyvonalúan átsiklik évszázadok, birodalmak és világháborúk felett. Ha lett volna e hatalmas tekintélynek egy bátor szerkesztője, akkor még jobb lehetett volna a Világrend. Azonban – ahogy a szerző is sugallja – a telhetetlenség rossz tanácsadó. A Világrendből kis türelemmel így is sokat lehet tanulni, és igen sok szempontra felhívja a figyelmet, amelyeket a világpolitikai hírek figyelése közben fontos lenne észben tartani.

A magyar kiadásról:
Henry Kissinger: Világrend
Fordította: Kállai Tibor és Pataky Éva
Kiadó: Antall József Tudásközpont
430 oldal, 4300 Ft.