Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

Isten vele, Elnök úr!

2015. július 04. - Herczeg Sándor

A rendszerváltás egy darabja halt meg vele együtt pénteken. Olyan értékek képviselője, mint a manapság erősen hiánycikk „úriember-politizálás”. Országgyűlési elnökségének négy esztendeje mérföldkőnek és mintának számít az 1990 utáni Parlament történetében. Szabad György 90 évet élt.

szabad_gyorgy_index_cseke_csilla.jpg

Szabad György az Országgyűlés elnökeként

(a fotó forrása: Index Cseke Csilla)

Nagykorúságának határán lévő fiatalembernek számítottam 1990 augusztusában, amikor Szabad Györgyöt választották az Országgyűlés elnökévé. Ő egyike volt azoknak, akik miatt rendszeresen néztem a közvetítéseket. Nem csupán szószéke miatt emelkedett ki a rendszerváltó Parlament mezőnyéből, hanem azért is, mert tudása erre predesztinálta, habitusa, nemzeti öntudata és polgári gondolkodása pedig olyan méltósággal párosult, ami önkéntelen tiszteletet parancsolt. Tudtuk ezt akkor is, hiszen elnökként mindig igyekezett a Tisztelt Ház tekintélyét megőrizni, ő maga pedig megbecsülte azt a helyet, amit kapott – elvárva ezt másoktól is. A munka, melyet magára vállalt, újszerű volt abban az értelemben, hogy amíg az egypártrendszer színtelen ülései egyáltalán nem kaptak közfigyelmet, addig az 1990 utániak természetesen az érdeklődés homlokterébe kerültek. Szabad György megfelelt ennek a kihívásnak. Az elnöki tisztet nem csak a jog szerint azt megillető ranggal ruházta fel, hanem intelligenciájával személyében is kivívta, jelentősen megkönnyítve az utána következő házelnökök feladatát. Ilyen módon ösvényt vágott a rendszerváltás dzsungelében, pozíciójának visszaadva erkölcsi fényét és becsületét. Megfellebbezhetetlen tekintélyét nem vonták kétségbe azok sem, akik egyébként politikai ellenfeleinek számítottak, szavainak parlamenti pályafutását követően is súlya volt.

szabd_gyorgy_index_valasztas.jpg

A Fidesz egyik 2002-es választási rendezvényén

(a fotó forrása: Index)

Hiányozni fog a közéletből. Szabad György halálával nem csak a rendszerváltás egy szelete távozott. Egy olyan világlátás birtokában volt, mely a mai politikai elitnek jórészt nincsen. Ha ma is ő vezetné az üléseket, minden bizonnyal elborzadna azokon, amiket lát és hall. Az a politikai kultúra, melyet ő képviselt, kihalóban van, pedig szükség lenne rá.

A közelmúltban ugyanitt egy egészen más témában írtam:

Mikor lesz végre ebben az országban egy nemzeti minimum, amely felül tud emelkedni önös, ideológiai, netán pártérdekeken? 

Szabad György politikai és szakmai pályafutásában megtalálhatjuk ezt a nemzeti minimumot is, hiszen nehezen tudom elképzelni, hogy munkássága vita tárgyát képezhetné. Érdemes ebben az időszakban néhány percre megállnunk és visszatekinteni minderre.

A bejegyzés trackback címe:

https://polipraktika.blog.hu/api/trackback/id/tr737594886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tudományos libsizmus 2015.07.04. 20:31:18

Biztos vagyok benne, hogy rendes ember volt. De nagy marha is volt szegény egyúttal. Beszól az angol királynőnek: mádám. Azt hiszem, ez volt az 1990 óta magyar politikus által elkövetett egyik legnagyobb baki.

kvadrillio 2015.07.04. 23:35:05

UTÁLTAM, MINT A SZART.

rockjano 2015.07.05. 00:07:49

Kétségkívül egy minőségileg másmilyen konzervativizmus képviselője volt ő, ami részben némileg avittas volt de legalább volta elvei…
Másfelől nagyon is beállt Orbán mögé akkor amikor már nagyon nem kellett volna

Guszty 2015.07.05. 09:58:33

@Tudományos libsizmus: Bár nem kedveltem az öreget, azért ne legyünk igazságtalanok: Csak az első megszólításnál jár az "Ő királyi fensége" megszólítás, utána már a "Madam" (ejtsd kb: "medem") használandó. Nem emlékszem pontosan a történtekre, de ha előtte volt megfelelő megszólítás, akkor nincs hiba.

nu pagagyí 2015.07.05. 11:11:50

Nem az eszéért szerették, de legalább nem volt gonosz.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2015.07.05. 11:57:00

Történelemtanárként gratulálok Sanyi posztjához és kiegészíteném Szabad Györgyről írt rövid biográfiám ajánlásával, melyet itt lehet elolvasni:
tortenelemcikkek.hu/node/518

Éhes ló 2015.07.05. 19:42:30

Egyetemi katedrával megjutalmazott kádári káderként a gengszterváltás legaljasabb alakjai közé tartozott, aki még halála előtt sem volt annyira ember, hogy az aljasságát belássa és bocsánatot kérjen.
Csermanekkel és nagy barátjával, a pufajkással együtt rohad a poklok poklában.