Szavazzatok az esélyes ellenzéki jelöltre, tökmindegy, hogy ki az! Nem érdekes, ha néhány éve még gárdista egyenruhában masírozott, netán részt vállalt bukott szocialista kormányokban, szidta/dicsérte a cigányokat, a zsidókat, a liberálisokat, vagy éppen a kommunistákat. Csak a közös ügy létezik: bukjon a Fidesz, O1G, nem számít a hit, fittyet hányunk minden elvre. Azokkal működünk együtt, akiket egyébként a pokolba kívánunk és ezerszer döftük már a hátukba – néha a torkukba – a kést. Persze most sem teszünk másként, csak ezúttal mosolygunk hozzá. Aztán a Sajtóklubban fellép Szentesi Zöldi László, Bayer Zsolt, Huth Gergely valamint Bencsik András és helyenként egymásra licitálva halmoznak hibát hibára, nem belátva azt, hogy ők is azok közé tartoznak, akik miatt a Fidesz ilyen mértékű lejtmenetben van.

Hónapokig figyeltem azokat, akik orrbefogós voksolásra buzdították az embereket. Ugyanezen időszak alatt mondtam el milliószor: ez a megoldás semmi jóra nem vezet. Szembemegy a józan ésszel, a jó erkölccsel és az értelemmel is. Az elmúlt 30 nap meg is mutatta, hogy miért. Ha valaki rögtön rávágná, hogy azért, mert az ellenzéki összefogás egyelőre még talán kisebbnek mondható vitákba bonyolódott – nem. Sokkal inkább azért, mert a Facebook-on máris egymásnak estek a különféle pártok hívei, akik oda-vissza Fidesz-bérencezik azokat, akikkel nemrégiben még kart karba öltve szavaztak együtt. Nem véletlenül: a korrekt együttműködéshez azonos, vagy legalábbis hasonló alapértékek kellenek. Az O1G kevés hozzá.

A Fővárosi Közgyűlés megalakulásánál tűpontosan kirajzolódott, hogy az összefogást alkotó formációk nemhogy nem képesek felülemelkedni a hatalmi alkuk rendszerén, de a hozzáértést és alkalmasságot is messze felülírja az évtizedek alatt berögződött elvtársi káderpolitika. Ennek eklatáns példája, hogy a valóban régóta konzekvens ellenzéki magatartást tanúsító Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármestert simán kihagyták a bizottságokból.

Egyszerűen elfelejtették.

Az ok egyértelmű: egyáltalán nem szoktak hozzá, hogy a hatalomra kerülés után ne azonnal azoknak adjanak pozíciót, akik a sajátjaik, s már elég régóta ott ólálkodnak a vályú körül. Éhesebbek a hatalomra, mint a hónapok óta kóborló hiéna az oázist keresve a sivatagban. Ilyenkor előveszik az 56-os forradalmárokat simán lenyilasozó Havas Szófiát, a szocialista Pál Tibort, a parkolási ügyek „hősét”, Draskovics Tibor bukott pénzügyminisztert, sőt előkerül a Demszky-korszak helyettese, Atkári János is. Két önkormányzat azonnal szerződést köt a „független” Czeglédy Csabával, akit a DK persze kivéd, de a Jobbik, a Momentum és az LMP is tiltakozik ellene. Ez utóbbi esetnél pedig a pártok fanatikusai olyan hangnemben szidalmazzák egymást a közösségi oldalon, mint az elveihez hű egykori munkásőr a Mi Hazánk aktivistáját. Nem csupán ők a hibásak – így nevelték őket.

A Hír TV november 11-i Sajtóklubjában Szentesi Zöldi László például azokat a fiatalokat hibáztatja, akikkel pont ők nem foglalkoznak, ráadásul ostobának nevezi az ellenzéki szavazókat, ami egy fokkal ugyan cizelláltabb, mint Bangóné patkányozása, de hajszálpontosan ugyanakkora baromság. Sőt: sértés. Normális ember ugyanis nem ostobázza le a másra szavazókat. (Mindemellett nem tesz ki otromba rasszista plakátot egy józsefvárosi ellenzéki képviselőről és nem anyázik feltört önkormányzati honlapon sem, ahogyan azt valaki Niedermüller Péter kerületében tette.) Az egykor az MSZMP-korszakban is jó helyen lévő Bencsik András moralizálása arról, hogy ebben a helyzetben "bárki" és "akárki" a hibás, szerecsenmosdatásnak tűnik. Rettentő "hiteles". Huth Gergely már elkezdte firtatni a modern kommunikáció lényegét a mobiltelefonokra érkező hírekkel kapcsolatban, ami azért nagy felismerés így 2019 végén. Hozzátette azt is, hogy a kormány sok sértett embert hagyott hátra, rossz az államigazgatás, mert helyben ellenségek is lapulnak. Bayer Zsolt egyenesen leszögezte: a 18 és 30 év közötti generáció légüres térbe került, hátborzongató ideológiákat követve és "beteg, torz, deviáns individualista államszerveződés híve", magyarul neokommunisták. El bírom képzelni, hogy ettől ők majd bayeristák és Fidesz-szavazók lesznek. A kulturális térfoglalás elméletét pedig nem kifejezetten értem még akkor sem, ha Huth Gergely megpróbálja beleverni a nézőkbe. De összességében teljesen mindegy is, ha a végén arra jönnek rá, hogy nem szabad annyiban hagyni az ellenzék tevékenységét, ergo Bayer szerint vissza kell támadni, ha a kormánnyal szemben korrupciót emlegetnek. Szentesi Zöldi László aztán odáig ment, hogy az ellenzéki szavazókat "ártalmas rétegnek" tartja a "nemzet szempontjából", de azért szívesen megtalálná hozzájuk az utat. Nem kockáztatok talán sokat, ha előrevetítem, hogy így nem fog.

Kanyarodjunk vissza azonban kicsit a Czeglédy-ügyhöz. Érdemes megnézni azt is, hogy a kommentelők miként estek egymásnak. Néhány példa a Demokratikus Koalíció Facebook-oldaláról:

A Czeglédy-ügy kapcsán hasonló indulatok csaptak össze a Momentum Mozgalom Facebook-oldalán is:

Ahogyan Szentesi Zöldinek nincs halvány fogalma sem saját szavai súlyáról, úgy az ellenzéki összefogás néhány pártjának sincs arról, hogy korábbi kudarcaikat mi okozta, arról meg pláne nincs, hogy miért győztek most. Emblematikus figuráik mélyen és erősen tagozódnak szervezeteikbe mind a mai napig. Fel kellene fogni végre, hogy nem maguk miatt győztek. Messze nem. A saját erejükből egy tanyagondnoki posztot sem nyernének el, nemhogy Budapest és egy raklap megyei jogú város irányítását. A Facebook-on a minap láttam egy Palánkai Mariann nevű ismerősöm – nem közszereplő, de felhatalmazott, hogy idézhessem – posztját, amelyben politikai elemzőket megszégyenítő módon világított rá sok tényezőre. Például ezekre:

Vajon hányan értik az ellenzéki pártok vezetői közül, hogy a szavazóik a protekcionizmust, a gyanús ügyeket, a transzparencia hiányát, a törvényesség/bíróságok semmibevételét, a haveri kádárpolitikát, a korrupciót szeretnék leváltani, nem pedig lecserélni egy másik színűre? Mennyi politikai realitásérzék szükséges ahhoz, hogy felismerjük, ellenzéki-birodalmi főügyvédnek nem választunk büntetőeljárás alatt álló személyt? Vajon értik-e, hogy a szakmai paramétereket igénylő megbízatásokba juttatott, szemünk előtt bontakozó személyi állományuk azt az üzenetet hordozza, hogy egyetlen megveszekedett személyes érdemekkel rendelkező civil szakértőjük sincs se közel, se távol?

A jászberényi polgármester-választást például az a Budai Lóránt nyerte megdöbbentő fölénnyel, akinek évekkel ezelőtt egészen durva, Szálasi Ferencet is idéző posztjai voltak a Facebook-on. Amikor ezeket véleményezésre kitettem Bősz Anett liberális parlamenti képviselő oldalára, többen is támadtak, mi több, meg is hazudtoltak. Akadt olyan, aki utólag elnézést kért és elismerte, hogy jogtalanul rántott kardot és a kommentek valódiak, majd maga Bősz Anett is leírta: ha mindez igaz, akkor elfogadhatatlan. Hidegen hagyta a szavazókat, pajzsra emelték a Jobbik jelöltjét. (Hozzáteszem, hogy a választás napjáig ő is egyesületi színekben futott, de Tóth Péter, a Jobbik szegedi vezető politikusa már másnap csupa nagybetűvel emelte ki, hogy Budai bizony az ő polgármesterük.)

(Forrás: Tóth Péter Facebook-oldala)

Ezzel együtt: a puding próbája az evés. Majd meglátjuk. Az szinte biztos, hogy a teljes ellenzéki összefonódás eufórikus hívei sosem fognak megvilágosodni, mert a Fidesz iránti gyűlöletük bárminél erősebb. Sokaknak okkal, sokaknak ok nélkül. Ugyanakkor bőven lesznek majd olyanok, akik nem képesek mindent lenyelni. Már most is ők azok, akik a fenti gondokat szóvá tevő ellenzékhez sorolt sajtóorgánumokat igyekeznek védeni az orrbefogós trollhadtól, akik véresen habzó szájjal fideszesezik le őket mindenért, ami nem isteníti az egybesült ellenzéket. Nem fogják fel, hogy a sajtó dolga egy normális országban pontosan a problémák feltárása – legyen az bármelyik oldalon is. Aki ezt becsmérli, az a demokrácia alapjait kérdőjelezi meg és semmivel sem különb, mint az, akit le akar váltani.

Érdemes megnézni itt Ungár Péter káprázatosan gyenge mellébeszélését, amikor Czeglédy szerződéseit próbálja védeni, miközben a szintén LMP-s Schmuck Erzsébet, illetve a jobbikos Jakab Péter ugyanazt simán elítéli. A DK-s Gréczy Zsolt pedig egészen odáig megy, hogy egy le sem zárult büntetőügy kapcsán az Orbán-rendszer mártírjaként festi le a jogászt, ami éppen akkora baromság, mint bűnösnek beállítani jogerős ítélet előtt. Csak azért, mert DK-s. Ha fideszes lenne, akkor ugyanez a Gréczy virtuálisan húzná karóba egy Facebook-live videóban, le se tojva a büntetőeljárás idő- és térbeli helyzetét.

Az ellenzékhez tartozó pártok előtt egy út van. (S ez pontosan ugyanúgy igaz a Fideszre is.) Ki kell vetniük maguk közül azokat, akik már rengetegszer leszerepeltek és minél távolabb kell tartani őket a hatalomtól. Hosszabb távon a szavazók úgyis észreveszik majd, hogy csak a szín változott, a tartalom és a levitézlett aktorok nem. Mégsem lehet okos megoldás, ha a közpénzt ezúttal mások lopják el. Attól az még el van lopva. A normálisabb és a többpártrendszer alapjait felfogó szavazók pedig szívesebben voksolnának megalkuvás nélkül, hiszen 1990 után nem véletlenül vetettük el a Hazafias Népfront katyvaszát, s ez most veszettül hasonlít ahhoz.

Mi lenne, ha egyszer a büdös életben, így a rendszerváltás utáni harmadik évtized küszöbén nem kellene megalkudni? Ha lenne egy olyan párt, melynek elképzeléseivel legalábbis döntő százalékban a többség egyetért, és nem kellene eltűrnünk lejárt szavatosságú, egymást a függöny mögött farba rugdosó, régi vagy újhülye szereplőket a jobb élet reményében? Azért lettek eltakarítva az országot anyagi és erkölcsi szempontból is szétrohasztó állampárti vörös mamelukok, hogy 30 év után összeszorított fogakkal kelljen szavaznunk olyanokra - tökmindegy, hogy melyik politikai oldalon - , akiket egyébként a küszöbünkön sem engednénk túljutni egy normálisan működő demokráciában?

Ezeket pedig csak úgy itt hagyom. Kádár János köszöntőbeszédének részlete a Szabad Nép 1948. január 11-i számából:

Ez pedig már Rákosi Mátyás a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülésén 1948. június 12-én:

(a képek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)