Mert a politika is lehet érdekes

PoliPraktika

PoliPraktika

Aki talán a rendszerváltásnak köszönheti az életét

2017. július 21. - Herczeg Sándor

Csongrád megyében őt ítélték utoljára halálra, de az akasztófa árnyékában élő, a társaival együtt nyolc ember életét kioltó Ladányi Jánosnak óriási szerencséje volt. A halálbüntetést ugyan csak 1990 októberében törölték el, de a közbeszédben már régóta teret nyert ennek ténye. Az akkor 29 éves férfi végül életfogytiglant kapott, ami végül 20 évet jelentett. Letöltötte. Az újkori magyar kriminalisztika - Mór melletti - legtöbb áldozatot követelő bűncselekményének egyik elkövetője 2008 augusztusa óta szabad ember.

1988. augusztus 14-ről 15-re virradó éjszaka a csengelei, 129-es számot viselő Sebők-tanyában 11-en aludtak, mit sem sejtve arról, hogy a falakon kívül három férfi benzinnel teli kannákkal és égő kanócú flakonokkal felfegyverkezve rájuk gyújtja az épületet. A támadást hajnali négy órakor indították. Iszonyú pusztítást okoztak. Mindezt azért, mert az ötlet kiagyalóját, a 43 éves, kiskunfélegyházi Hajagos Tóth Imrét korábban elhagyta a tanyán élő 39 éves Csányi Lajos Csabáné. A szerelemféltéstől megzavarodott, büntetett előéletű – személyi szabadság megsértése miatt akkoriban éppen eljárás alatt álló, utolsó büntetéséből 1987 végén szabadult - Hajagos bosszút esküdött, tettét hosszasan tervezgette és nem is tartotta titokban.

Nem vették komolyan.

csengele.png

A másodfokú ítélet kihirdetése 1990. február elsején. Balról jobbra a rendőrök között: Hajagos Tóth László és Ladányi János

Holott a végrehajtáshoz megnyerte magának a 27 éves csongrádi juhászt, Ladányi Jánost, akivel régebbi börtönbüntetése – ő sem volt ma született bárány, korábban hatszor volt lecsukva - idején barátkozott össze, valamint fiát, a 16 évét még be nem töltött csengelei Hajagos Tóth Lászlót, akit megfélemlített és kényszerített is. Biztosra ment, hiszen öngyilkosságot készült elkövetni, ezért még a gyújtogatás előtt Ladányira íratta vagyonát, egyebek mellett mintegy ezer libát.

Hajagos Tóth Imre döntött. Csányiné mellett mindenkinek pusztulnia kell, aki a tanyában lakik. A tragikus éjszaka előtt egy engedély nélkül tartott fegyvert szerzett a 30 éves, kiskőrösi Legéndi Istvántól, majd társával és fiával együtt az alkoholtól felbátorodva elindultak a csengelei tanyához. Lesben álltak, majd egy alkalmas pillanatban benzines kannákat, majd égő kanócú flakonokat hajigáltak az építményre, amely azonnal lángra kapott. A tizenegy emberből mindössze kettőnek sikerült – sérülésekkel ugyan – kimenekülni, a 18 éves Tarjányi Istvánnak (ő később életmentő emlékérmet kapott) és a 15 esztendős Kormányos Zoltánnak. Csányi Lajos Csabáné súlyos égési sérüléseket szenvedve ugrott ki az ablakon, de ott Hajagos Tóth Imre töltött pisztollyal várta, majd betuszkolta egy Ladába és elhajtott a helyszínről. Fia, László és Ladányi ezt látva elmenekült, az előbbit szeptember elsején, az utóbbit augusztus 30-án fogták el. Két hétig bujkált a kunsági tanyavilágban.

Hajagos nem sokáig maradt életben. A gépkocsiban túszul ejtett nőt főbe lőtte, majd magával is végzett, holott még helikopterrel is keresték a környéken. A tanyán dúló tűzben a 65 éves Kállai Erzsébet, valamint a 16 éves Sebők Mónika azonnal szörnyethalt, heten pedig életveszélyesen megégtek és egymás után haltak meg a kórházban. Augusztus 19-én Sebők József (11 éves), augusztus 27-én Sebők Józsefné (41), augusztus 30-án Hajagos Tóth Tamás (1), szeptember 12-én az ikrekkel várandós – a tragédia után közvetlenül mindkét gyermek halva született - Novák Ildikó (20), míg szeptember 20-án Csányi Tímea (12) vesztette életét. A borzalmakat egyedül a 11 éves Csányi Bernadett élte túl, de ő is harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, s hosszas kórházi ápolásra szorult. Felnőttként az ország másik felébe költözött, s nem szívesen emlékszik a történtekre.

A rendkívüli sajtóvisszhangot kapott és óriási felháborodást kiváltó ügyben a vádirat 1988. december 28-án készült el, a Csongrád Megyei Bíróság pedig 1989. január 24. és 26. között tárgyalta az ügyet Exterde Tibor vezetésével. A tények és az akkori jogszabályok ismeretében nemigen lehetett kérdéses a verdikt. A bűncselekmény kitervelője már aznap végrehajtotta magán a halálos ítéletet, így ezt a bíróság csak a segítőjére, Ladányi Jánosra mondhatta ki társtettességben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés miatt. Hajagos Tóth László ugyanilyen minősítéssel 6 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést kapott, míg a pisztolyt beszerző Legéndi István lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt 5 hónapot, melyet 2 évre felfüggesztettek. A másodfokú ítélet kihirdetésére 1990. február elsején került sor, s mivel akkor másfél éve nem végeztek ki senkit, Ladányi megúszta az akasztófát. Életfogytiglani fegyházbüntetést kapott a Legfelsőbb Bíróság Fehér István vezette büntetőtanácsától, ami a hatályos jogszabályok szerint 20 esztendőt jelentett. A bíró indoklásában elmondta:

A halálbüntetés kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény tárgyi súlya kirívó, az elkövető társadalomra veszélyessége kiemelkedő, a bűnösség foka pedig különösen nagy. A legsúlyosabb büntetés — e feltételek mellett is — csak akkor alkalmazható, ha a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy az elkövető nevelhetetlen, a büntetés célja csupán fizikai megsemmisítésével érhető el. E bűncselekmény valóban kirívó, az elmúlt évek bírói gyakorlatában hasonló súlyú nem fordult elő. Az sem kétséges, hogy a törvény rendelkezéseivel következetesen szembehelyezkedő vádlott személye veszélyes a társadalomra, ám korábban vagyon elleni, nem pedig élet és testi épség elleni bűncselekmény miatt ítélték el. A büntetés kiszabásakor nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy a szörnyű cselekményt Hajagos Tóth Imre tervelte ki. Ladányi János cselekménye nem irányult egyenes szándékkal emberélet kioltására, „csupán” belenyugodott tettének lehetséges következményébe. Ez pedig bűnössége fokát csökkenti. Tehát nem forogtak fenn maradéktalanul a halálbüntetés előfeltételei, s nevelhetőségét sem lehet kizárni. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a büntetés célját a 29 éves Ladányi hosszú idejű elszigetelésével el lehet érni. 

Tettestársai büntetése nem változott másodfokon sem.

2008. augusztus 30-án, az őrizetbe vétel után pontosan két évtizeddel kinyílt a börtön kapuja a 47 éves Ladányi János előtt. Nem sokkal előtte még fogadkozott, hogy bosszút áll a rácsok mögött eltöltött évekért, s olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy visszaköltözik Csengelére – félt is ettől a falu, sőt készültek is rá – de azóta csend van körülötte. Ma már 56 éves. Hajagos Tóth László egy 2010-es televíziós riport szerint viszont visszatért Csengelére, nevet változtatott és családot alapított, nyilatkozni azonban nem volt hajlandó.

Képi forrás: dm.ek.szte.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://polipraktika.blog.hu/api/trackback/id/tr9512678511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JGDus 2017.07.21. 15:39:52

Hozzátartozó lennék, volna mit elrendezni. Sajnos kommenteket nem olvasnak Puhapöcsök.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.07.21. 18:54:38

Pedig megérdemelte volna az akasztófát, hiszen a végrehajtásban úgyanúgy részt vett.

Nemrég volt hír, hogy egy közt. elnöki kegyelemmel szabadult TÉSZ-es tarkón lőtte a szomszédját, mert az nem akarta eladni neki a telkét. Aki javasolta és megadta neki a kegyelmet, maga is börtönt érdemelne. Ha most ez a Ladányi megint gyilkol, ki vállalja a felelősséget? Persze, tudom: senki.

2017.07.21. 19:32:30

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Mindenkinek jár egy esély.
Magam ugyan nem voltam sosem gyilkos, vagy nemi erőszaktevő, de voltam köztörvényes lopásért, és politikai elítélt. 1994 március 14.-én szabadultam.
Azóta normális tagja vagyok a társadalomnak, azaz több mint 23 éve még csak szabálysértésem sem volt, pedig előzőleg összesen kilenc alkalommal voltam büntetve. És nyugodton köpködhetsz, nem érdekel.

Ennyi.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.07.21. 21:05:47

@Látens Inszinuáció:

"És nyugodton köpködhetsz, nem érdekel."

Ezt kár volt mondanod, mert ezzel prejudikáltál. Persze ha ezen élvezkedsz, akkor rajta.

"Mindenkinek jár egy esély."

Nem. Gyilkosnak nem jár. A tarkónkövős gyilkos esélye majdnem egy ember életébe került - az áldozat szerencsére túlélte, bár maradandó fogyatékossággal.

Lehet, hogy egyes gyilkosok nem ölnének újra, de ne ártatlan emberek életét tegye kockára az, aki kiengedi őket. Könnyű más faszával verni a csalánt.

Az Ellenálló 2017.07.22. 05:40:21

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Szándékos emberölés (tehát nem erős felindulásban elkövetett) esetén én is hajlok a nem érdemel új esélyt felé, de egy ember életét nincs joga egy másiknak elvenni, csak, ha ő maga is beleegyezett, így a halálbüntetést ellenzem.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.07.22. 08:09:37

@Az Ellenálló:

Az írott joggal az a baj, hogy érthető módon nem képes figyelembe venni az egyedi eseteket. Erre lenne ott a bíró, de ha a jog megköti a kezét, akkor ő is tehetetlen.

"de egy ember életét nincs joga egy másiknak elvenni, csak, ha ő maga is beleegyezett, így a halálbüntetést ellenzem."

A gyilkos azzal, hogy ezt a jogot megtagadta az áldozatától, "ráutaló magatartással" a saját életének elvételébe is beleegyezett. Ezt lehetne törvényileg így szabályozni. A ráutaló magatartást ismeri a jog, pl. ha felszállok a metróra, akkor ráutaló magatartással elfogadtam a BKV utazási szabályzatát. Ha valakit megölök, akkor ráutaló magatartással elfogadtam azt a törvényt, hogy ezért az életemmel fizethetek.

Aki előre megfontolt szándékkal meggyilkol 8 embert, köztük gyerekeket, az kiírta magát az emberiség sorából. Van az a kivételes gonoszság, ahol a törvénynek meg kellene hajolnia a közösségi erkölcs előtt és alkalmazni kellene a szemet szemért, életet életért elvet. Pl. a 2. vh. után elítélt és felakasztott háborús bűnösök - és itt nem csak a nürnbergiekre gondolok - jelentős része bizony megérdemelte a kötelet, ezt talán te is elfogadod. Rudolf Höß vagy Josef Mengele talán szerinted is megérdemelte (volna) a kötelet. Vagy éppen Hermann Göring, Pol Pot és társaik. De az is, aki elrendelte Drezda gyújtóbombázását vagy Hirosima és Nagaszaki atombombázását.

Ha pedig akár csak egyetlen bűnös esetében elismered a halálbüntetés jogosságát, akkor az már precedens lehet más esetekre is.
süti beállítások módosítása