Úgy tűnik, hogy a szocialisták továbbra sem tudják pótolni Gyurcsány Ferencet, aki tulajdonképpen az eddigi utolsó karizmatikusnak mondható vezetőjük volt, még akkor is, ha végül lelépett tőlük. A Medián által legnépszerűbbnek tartott prominensüket pedig simán leváltották a második legfontosabb posztról. Ezt azért távolról sem nevezném igazi megújulásnak.
Az MSZP nagy érdeklődéssel várt tisztújító kongresszusa az elnökválasztás vonatkozásában nem hozott eget rengető meglepetést. Szanyi Tibornak és Harangozó Tamásnak eleve nem volt sansza. Az előbbi már évekkel ezelőtt elszórakozta ezt, míg az utóbbi mögött nem volt látható támogatás. A Napnál is világosabb, hogy a párt maguk mögött hagyott két esztendeje a legszíntelenebb és legsúlytalanabb volt 1990 óta. Mindezért természetesen Tóbiás Józsefnek kellett bűnhődnie, így nem maradt más, csak az 1994 és 2010 között 16 esztendőt a Parlamentben ülő Molnár Gyula. Nem mondanám világmegváltó politikusnak, s még olyannak sem, akit nem terhel a múlt. Az őt többek között favorizáló Lendvai Ildikóról és Puch Lászlóról végképp nem is beszélve.
Új és régi elnök: Molnár Gyula és Tóbiás József
(a fotó forrása: Illyés Tibor Index/MTI)
Ugyanitt már korábban írtam az MSZP-t sújtó rettenetes káderhiányról, de azért az felettébb figyelemre méltó, hogy az egykori kormánypárt ilyen mértékben nem képes értelmes, baloldali érzelmű fiatalokat kinevelni, vagy ha igen, akkor nem pozícionálja őket. A szocialisták megújulása immár évtizedes múltra tekint vissza, a szóösszetételre a Google lassan több találatot ad ki, mint Orbán Viktorra. Ezzel szemben 19 megyei elnökből 16-ot legutóbb is pozícióban hagytak. A MSZP küldötteinek szombati döntése ugyanúgy a kudarc beismerése, mint az újabb megváltóban való hit. Molnár ugyanakkor már a Horn-kabinet alatt is ott virított a szocialista frakcióban, ezért kapcsolatrendszer elég mélyen, mi több, régről gyökerezik, ami nem feltétlenül csak előnyt jelent. Az, hogy össze kívánja ültetni a baloldali pártcsaládot, sokak számára az egyetlen esélyt jelenti 2018-ra, habár a budapesti főpolgármester-választásnál láthattuk ennek gyakorlati, kabaréba fúló kivitelezését. Az új pártelnök első lépései minden bizonnyal már 2018-ra mutatnak majd, az összefogási törekvések kidolgozására alig két éve maradt, a hegemóniára törő Gyurcsány Ferencbe azonban könnyedén beletörhet a bicskája. Annál is inkább, mert a szocialisták igen nagy többséggel hajították vissza a Tisza-partra azt a Botka Lászlót, akit legutóbb a Medián a legnépszerűbb MSZP-s politikusnak ítélt. Ezzel a szegedi polgármester ugyanúgy a partvonalra került, mint a Jobbiknál Novák Előd. A döntés után a legnagyobb kérdés az, hogy vajon ki lesz a 2018-as miniszterelnök-jelölt, hiszen őt már lassan „építeni” kellene. Egy baloldal közös aspiráns megnevezésére pedig jelenleg kevesebb esély van, mint Jean-Claude Juncker-nek arra, hogy Orbán kinevezze migrációs biztosnak.
A szocialisták elérték azt a pontot, ahonnan elindultak: megint minden Gyurcsányon múlik.
