Mielőtt a világ nagyobbik része megkezdené a világháború, a gazdasági összeomlás és a káosz vizionálását, egy dolgot érdemes leszögezni. Az angolok nem angolosan távoznak. Az Európai Unió jelenlegi vezetőit sokkal nagyobb felelősség terheli a történtekért. A szigetország lakói ugyanis EBBŐL az Unióból léptek ki és NEM az eszméből.
A brit kilépés hírére természetesen mindenki pánikrohamot kapott, s azonnal szárnyra kaptak a legvadabb teóriák a jövőt illetően. Kár, hogy az EU irányító szervei és legfőképpen a posztjára teljesen alkalmatlan Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság feje nem ismeri azt a jelen helyzetben találó magyar mondást, mely szerint „Jobb félni, mint megijedni!” David Cameron miniszterelnök a választási kampányban tényleg eltaktikázhatta magát a népszavazás belengetésével, de a britek csak ezért nem hagyták volna ott az uniós hajót.
(a kép forrása: cer.org.uk)
Ehhez az (is) kellett, hogy a szervezet alapjában véve rosszul működjön. A külföldi munkavállalás – amely százezernyi magyart is érint – döntő mértékben játszott szerepet a voksolás végkimenetelében, amit a hírek szerint leginkább a vidéki és/vagy nyugdíjas angolok billentettek az „exit” felirat felé. Azok a magukat liberálisnak mondott politikusok, akik a népfelség egyébként általam is elfogadott elvét hangoztatják, kénytelenek lesznek lenyelni a keserű pirulát. A migrációs hullám tökéletesen dilettáns, helyenként nemtörődömséggel vegyes kezelése pedig megmutatta impotenciájukat.
Az angolok beintése éppen ezért érthető. A választópolgárokat nem kellene felelősnek kikiáltani, ők ugyanis csak másodsorban szavaztak saját, egyébként sem egységes kormányuk ellen, vagy mellett. Sokkal inkább az Unió jelenlegi állapotáról mondtak ítéletet.
A süket Brüsszelnek eddig mindenki hiába üzent. Hátha most.
